Tarasz Sevcsenko – az ukránok prófétája
Tarasz Hrihorovics Sevcsenko
A Magyarországon élő ukránok első alkalommal 1992. március 24-én tisztelegtek a Kobzos néven ismert Tarasz Hrihorovics Sevcsenko emléke előtt. 2007-től a megemlékezések a Budapesten felavatott Sevcsenko-szobornál zajlanak. A fővároson kívül az ukrán közösség több vidéki városban – Nyíregyházán, Komáromban, Várpalotán, Veszprémben, Szegeden – is ünnepel.
Tarasz Hrihorovics Sevcsenko Ukrajna szimbóluma, a modern ukrán irodalmi nyelv létrehozója, az ukránság öntudatra ébredésének egyik alakítója. Költő és drámaíró, festőművész, társadalmi és politikai aktivista, etnográfus, a népművészet kutató, Ukrajna és az ukránok nemzeti büszkesége.
A Kijevi kormányzóság Morinci falujában született jobbágyszülőktől 1814. március 9-én. Szentpéterváron tanulta a festő mesterséget, ahol kitűnvén szellemi képességeivel, Zsukovszkij, a költő és Brullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből, majd 1838-ban felvették a szentpétervári festőakadémiára. 1845-ben Kijevben telepedett le. Rangos polgári foglalkozása lett volna a kijevi egyetemen, ahova rajztanárnak hívták meg, de alig néhány nappal kinevezése után letartóztatták. A Cirill-Metód titkos politikai társaságban való részvételéért 1848 és 1857 között börtönbe és száműzetésbe került. A Cirill-Metód társaság a szláv népek testvériségét hirdette, de titokban küzdött a jobbágyság felszabadításáért, az önkényuralom megszüntetéséért és mindenekelőtt a nemzeti elnyomás ellen. Sevcsenko Tíz évig hol rab, hol elítélt, hol kényszermunkás volt, eltiltva minden szellemi tevékenységtől. Ez idő alatt írta titokban a legtöbb és talán legszebb költeményét, melyek kéziratát a csizmájába rejtve őrizte.
Szabadulása után megjelentette verseit, amelyek szinte azonnal ismertté váltak. Mivel e versek közlését az orosz cári cenzúra megtiltotta, 1859-ben Sevcsenko tudta nélkül, az akkor illegálisnak számított költeményeit, többek között a Kaukázust és Végrendeletet, Puskin versei közé elrejtve jelentették meg Lipcsében. A német környezetben napvilágot látó ukrán versek nemcsak Ukrajnában, hanem az Orosz Birodalomban és Lengyelországban is sikert arattak. Versei már életében népszerűek és nagyra becsültek voltak. Sikeréhez hozzájárult, hogy Sevcsenko az ukránon kívül anyanyelvi szinten írt és verselt oroszul és lengyelül. Idővel megtanult németül és franciául is, jártas volt a történelemben és a néprajzban. 1860-ban megjelent a Kobzar című kötet, a költő összes verse orosz fordításban. Ezt az oroszországi haladó szellemű olvasóközönsége kiemelkedő irodalmi és társadalmi eseményként tartotta számon.
Szabadulása után Ukrajna elhagyására és Szentpéterváron való letelepedésre kötelezték. 1860-ban a Szentpétervári Művészeti Akadémia akadémikussá nevezte ki. Ekkor már sokat betegeskedett, a rabságban töltött évek megviselték szervezetét. 1861. március 10-én 47 éves korában halt meg. Temetése ukrán nemzeti gyásznap volt. A kor legjelentékenyebb orosz költője, Nikolaj Nyekraszov elégiával búcsúztatta.
Tarasz Sevcsenko műveiben minden erejével a jobbágyrendszer és a cárizmus ellen küzdött. Mint festő klasszicista stílusú történeti kompozíciókat és portrékat, később az ukrán nép életéből vett jeleneteket és tájképeket festett. Írói munkássága az ukrán realista irodalom megalapozását és első felvirágzását jelentette. A népies elemeket a városi beszélt nyelvvel és a szláv egyházi szöveggel ötvözve hozta létre az ukrán irodalmi nyelvet.
Műveit több mint száz nyelvre fordították le, többek között magyarra is. Legkiválóbb gyűjteményes munkája a magyar fordításban is megjelent Kobzos című kötet.
Végrendelet című verse az ukrán nemzeti himnusz rangjára emelkedett.
Tarasz Sevcsenko: Végrendelet
Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.
Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe –
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig o fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.
Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.
Fordította: Weöres Sándor
Forrás:
http://kitekinto.hu/eia/2011/03/14/sevcsenkot_unnepeli_az_ukran_kozosseg/#.VQq7AI5qTLs
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tarasz_Hrihorovics_Sevcsenko
http://incognita.day.kiev.ua/aktualnij-shevchenko.html
http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag111.htm
http://tarassevchenko.iwk.hu/elete-es-palyaja/
http://www.hromada.hu/2012/nom_118/kronika/viragok.html
Imréné Koljadzsin Natália
Vélemények
3 hozzászólás ehhez: “Tarasz Sevcsenko – az ukránok prófétája”
Hozzászólás küldése
Nagyon szép vers.Gratulálnák neki…De már késő.
Nagyon jó kötő.
Gyönyörű vers. Lenyűgöz. Méltán nevezik az ukránok Petőfijének.