Shiri Zsuzsa: Gitta könyve : Kávészünet

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve

„Attól kezdve, hogy becsukták a házunk ajtaját és elvittek minket, félelem uralkodott rajtunk.”

Mann-Schőner Gizella, akkor még Gitta, 14 évesen került Auschwitzba, ahonnan szerencsésen megmenekült, de ez a borzalmas élmény egész életére hatással volt. Az emlékek elhalványulhatnak, de soha nem lehet őket elfelejteni.

Gitta élete szép is lehetett volna, ha nem szól közbe a 2. világháború és a holokauszt. 1929-ben született Csengeren, az északkeleti határvidéken. Heten voltak testvérek, a szülei egyszerű emberek voltak. Szegényen és szerényen éltek bérelt szobájukban, amely nemcsak az életterük volt, hanem műhely is. Apja cipész volt, nővére varrásból próbálta segíteni a családot.

A társadalmi és anyagi különbségek korán szembesítették Gittát azzal, hogy az emberek mennyire előítéletesek és különbözőek. Maradandó emléke a különbségekről az, amikor az óvodai fotózáskor félretolták, nem szerepelhetett a képen, mondván, az ő apja ezt úgysem tudja megfizetni. Az iskolában pedig a gazdag gyerekeket ültették az első padba.

Ez sokkal jobban zavarta őt, mint a vallási különbségek. Csengeren a keresztények és a zsidók békésen éltek egymás mellett.

1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot, és ettől kezdve a zsidók már nem voltak biztonságban. A folyamatosan bevezetett megszorító rendeletek miatt (többek között teljes vagyonuk elkobzása, már akinek volt) egyre keservesebb lett az élet. A környező településekről, majd Csengerről is elkezdték összegyűjteni az embereket. Szekérrel szállították őket tovább a mátészalkai gettóba, ahonnan a végső állomásra vitték őket zsúfolt vagonokban, napokig utazva étlen-szomjan, Auschwitzba (az adatok szerint 430 000 embert deportáltak).

A táborba érkezőket rögtön szétválogatták. Aki nem felelt meg, mert öreg, túl fiatal vagy beteg volt, azt megsemmisítésre küldték, de Gitta ezt ekkor még nem sejtette. A felszabadulás után sokáig rémálmok gyötörték amiatt, hogy a szüleit valószínűleg nem a gázkamrákban ölték meg, hanem elégették őket.

Csak Gitta és Rózsi nővére került a „jó” oldalra. Mindenkit kopaszra borotváltak és a kijelölt barakkba küldték. A mindennapos létszámellenőrzések alatt órákig álltak a hidegben. Rózsit később elvitték munkára, így elvesztette egyetlen rokonát és támaszát. Csak azokat választották ki, akik még elég erősnek tűntek. Gittát csak jóval később vitték el külső munkára Hamburg közelébe, Horneburgba. Ott is barakkban éltek, de jóval szabadabban, és egy gyárban kellett dolgoznia német civilekkel együtt. 1945 februárjában egy messzebb levő, hegy belsejében működő gyárba vitték őket, de ekkor már a németek tudták, hogy nemsokára vége lesz a háborúnak. Gittának szerencséje volt, mert az utazása végén Svédországba vitték őt sok rabtársával együtt. A lágeri élet reménytelensége, borzalmai után végre elkezdődött valami jó.

Az új helyen csak annyira vigyáztak rájuk, hogy ne tűnjenek el. Az országot és a nyelvet sem ismerték. 1945 nyarát Hasselbyben, egy kastélyban töltötte 43 másik lánnyal együtt. Itt szakmát is tanulhattak, és itt tartották meg először Gitta születésnapját, amit addig nem volt szokás ünnepelniük a családban.

A Vöröskereszt segítségével sikerült Csengerbe levelet írnia, és kiderült, hogy Rózsi nővére ott élt a férjével. Három bátyjáról is hírt kapott, hogy életben vannak. Másfél éves svédországi tartózkodása után hazautazhatott Magyarországra. Nem sokáig maradt a szülővárosában, úgy érezte, valamit kezdenie kell az életével. Budapestre költözött. Ott ismerkedett meg jövendőbeli férjével, Joellel.

Innentől kezdve Gitta élete kezdett normális úton haladni. Elhatározta, hogy Izraelben telepednek le. Természetesen, ott is mindenért meg kellett dolgozni, de Gittának a munka sosem okozott gondot. Két gyerekük született, Chaja és Jackie. Később sikerült kivándorolniuk Amerikába, ahol először egy kisebb szabászműhelyben dolgoztak, később sikerült saját vállalkozásba fogni. Ebből Gitta a saját és a gyerekei jövőjét is biztosítani tudta.

Egy szörnyű és tragikus gyermekkor ellenére a szerencsés megmenekülés, az élni akarás, a kitartás és az új lehetőségek segítették Gittát abban, hogy az életét úgy élje, ahogy végül minden jó ember megérdemelné.

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve katalógusunkban >>>

Kanta Krisztina

(kép forrása: https://bit.ly/3Gsx2Bj)

Vélemények

Hozzászólás küldése