Sehonnia – A semmibe tágult ország : Kávészünet

Sehonnia – A semmibe tágult ország

Virág Bognár Ágota

Virág Bognár Ágota

Nemrég jelent meg a Napkút Kiadónál Svetlana Velmar-Janković szerb író első magyarul olvasható regénye: a Sehonnia – A semmibe tágult ország. A kötet egyik fordítójával, könyvtárunk munkatársával, Virág Bognár Ágotával a szerzőről, a műről és a fordítás nehézségeiről beszélgettünk.

-Bemutatnád a magyar olvasóknak a szerzőt?

Svetlana Velmar-Janković szerb író, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja 1933. február 1-én született Belgrádban. Az idén, 81 éves korában, április 9-én halt meg szeretett szülővárosában, melyet regényei hősévé tett. Svetlana Velmar Janković írásaiban a szerb polgárság történelemi megpróbáltatásaira fókuszál. Maga is polgári családba született: édesapja, Vladimir Velmar Janković, jogász, író, aki a királyi Jugoszláviában a II. világháború idején oktatásügyi miniszterhelyettes volt a nacionalista politikát folytató Nedić-kormányban. 1944-ben előbb Olaszországba, majd Spanyolországba emigrált. A családja Belgrádban maradt: szerzőnk ekkor 11 éves volt. Édesapját 1969-ben Firenzében látja újra. Édesanyja, Milica Vulović francia nyelvből fordított. Családi hátteréből következően „kissé nehezített pályán” indult el az irodalmi affirmációja. A belgrádi Bölcsészettudományi Kar Francia Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett diplomát. A Književnost folyóirat és a Prosveta Kiadó szerkesztője volt, valamint ő alapította meg a Baština könyvsorozatot.

Műveit angol, francia, spanyol, olasz, bolgár, német, görög és magyar nyelvre is lefordították. Regényei (Forradás, Akna, Feneketlen mélység, Sehonnia), rövidpróza- és novelláskötetei (Dorćol, Jós, Szavazat), esszékötetei (Kortársak, Átkozottak, Kiválasztottak), drámái (Jogar, Mihail fejedelem), gyermekkötetei (Márk könyve, Bűvös szemüveg, Hét barátom), önéletrajzi regénye (Prozraci), valamint imakönyve (Világítótorony) jelent meg.

-A szerzőnek ez az első regénye, mely magyarul is olvasható. Miről szól röviden a könyv? Kiknek ajánlanád?

-Jugoszlávia 1999-es bombázására fókuszál a regény. A szerző ír a kilencvenes évek agóniájáról, és az azt megelőző félévszázados időszakról, mely a sötétség eme pillanatába torkollott.

Svetlana Velmar-Janković: Sehonnia

Svetlana Velmar-Janković: Sehonnia

A regény első része két fiatalemberről szól, akik a szemben álló két nemzethez tartoznak: a szerb fiatalember Vukovár közelében megöli a félelmetes horvát mesterlövészt…, csak utána tudatosul benne, hogy a legjobb barátjával végzett. A háborús tapasztalatok és élmények okozta lelki megrázkódtatások gyógyítása és kezelése a pszichiáter hatásköre.

A regény második része Marija háborús naplója. A naplót két idősíkban írja: a bombázás drámai napjairól, miközben átértékeli a saját életét is. A visszatekintés által kapunk képet fiatalkora társadalmának történéseiről. Emlékezéseiben visszamegy a huszadik század ’40-es éveiig, ugyanis az 1999. tavaszi bombázásai felidézik benne Belgrád 1940-es és ’44-es bombázását. Az 1990-es és a 40-es éveket előszeretettel állítja párhuzamba a kortárs szerb próza (Momo Kapor: Lep dan za umiranje, Slobodan Selenić: Ubistvo s predumišljajem; Vladimir Pištalo – Mostar című novellája  és Dragan Velikić – Severni zid).

A harmadik részben a naplóformát felváltja a szerelmes regény zsánere: Veljo, az idős, Amerikában élő pszichiáter beleszeret Anába, a fiatal irodalomtudósba. Ez egy tipikus melankólikus szerelem az élete delelőjén már túljutott, külföldön élő orvos és a fiatal irodalmár között.

Érdeklődéssel olvashatják mindazok, akiket érdekel vagy érint a közelmúlt háborúja déli szomszédainknál.

-Mennyire volt nehéz a szöveg?

-Maga a cím is gondot okozott: NIGDINA – nehezen fordítható szó. Magának a szerzőnek az értelmezésében a nemlétben való létet jelenti, vagy éppen fordítva: nemlétezést a létben. Elsőre  a „semmi ágán” jutott az eszembe, de ez a magyar irodalomban „foglalt” kifejezés. A regény francia fordítója, Alain Cappon is csak körülírással oldotta meg (Le pays de nulle part), mesélte az írónő.

-Mennyire érintett személyesen a mű témája? Felidézett benned korábbi emlékeket?

-A ’90-es évek elejéig Újvidéken éltem. Ott volt az otthonom, ott telt a gyerekkorom, a fiatalkorom, ott alapítottam családot… A bombázások idejét itt Pesten szorongtam és aggódtam végig. Fájdalmasan érintett minden találat, ami sebet ejtett a tájon, mely a szülőföldem. Erről a fájdalomról nehéz volt beszélni. Svetlana Velmar Janković regényében is a fájdalom szavait olvashatjuk – a magyar fordításban az én fájdalmam is benne van.

-Fogsz még fordítani a jövőben? Esetleg máris dolgozol valamin?

-Aleksandar Gatalica: Veliki Rat című regényét „kóstolgatom”, mely az I. világháborút megelőző korszak, a „belle epoque” haláláról szól, amelynek a legszebb napjait azok is láthatták, akik végül győztesek, vagy ellenkezőleg, vesztesek lettek. A regénynek 87 főszereplője van, ugyanennyi perspektívája, magyarok, oroszok, skótok, németek, osztrákok, nyolc állam polgárai… Ám ennek a műnek a lefordításához támogatót kell találni, azaz pályázni kell.

-Köszönöm az interjút!

Svetlana Velmar-Janković számos írása könyvtárunkban is megtalálható

Az interjút Földi Tamás tájékoztató könyvtáros készítette

Vélemények

Hozzászólás küldése