Kávészünet

A hét könyve: Szarvas József – Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi…

A most következő ajánlóm tárgya színházi könyv, anekdota-gyűjtemény, Szarvas József és Bérczes László közös kötete, amely a Tények és tanúk sorozatban jelent meg.

A színész hatvanévesen visszatekint, számot vet, rendszerezi az emlékeit. Tanyasi kisfiú korától, debreceni hentes tanuló időszakán át, a Vígszínház és Kaposvár után a Nemzeti Színházig, amelynek épületavató díszbemutatóján Ádám szerepét játszhatta.

A kötetet Bérczes Lászlóval, a rendező, szakíró, színházcsináló baráttal írták, szerkesztették kötetbe. Rövid fejezetekre osztva, az élőbeszédre emlékeztető, mesemondó, anekdotázó stílusú történetek nemcsak szórakoztatóak, de érzékeltetik azt a szeretetteli hangvételt is, amitől még a keserűbb emlékek is felderülnek, szereplői megbocsájtást nyernek, a nyomorúságon együtt nevetünk az elbeszélővel, mert még a konok túlélési ösztön humora is megcsillan bennük.
Tovább »

Gyerekmese linkajánló gyermeknap alkalmából

Szerencsés vagyok, hogy a természetes érdeklődésem a mesék világa felé azzal a ténnyel jár együtt, hogy három gyermek édesanyja vagyok. Ráadásul az idei gyermeknap azért is különleges, mert egy évtizede május 30-án éppen a szülőszobán szenvedtem, mivel a kisfiam nem volt hajlandó oly hamar kibújni, mint lánytestvérei.
Sose fogom elfelejteni, ahogy a szülésznő azt emlegette, hogy mindig kivételes lesz a gyereknap nálunk, hiszen hozzá fog kötődni egy születésnap. 😉

Tehát nálunk a hétvégén dupla buli lesz, de akár minden hétköznapot kicsit egyedivé lehet tenni pár jól megválasztott mesével.
Tovább »

A hét könyve: Rumena Buzsarovszka: A férjem

Egy macedón írónő novelláskötetét szeretném ajánlani ezúttal Önöknek. Rajsli Emese kiváló fordításában. Különféle nőket beszéltet a szerző, mindegyiket egy-egy fölvett szerepként szólaltatja meg, és mindnek egyéniséget, saját hangot, saját érzelemvilágot kölcsönöz, tizenegy elbeszélő bőrébe bújik, hogy aztán egyes szám első személyben elbeszéljék történetüket.  A főszereplők sokkal inkább a nők, és nem a férfiak.

Hétköznapi történetek, a balkáni régió posztkommunista, patriarchális, lassan változó valóságában. A társadalom legkülönbözőbb rétegeiből származnak egy-egy novella szereplői. Nemcsak szociológiai és egzisztenciális különbségeket, hanem a gondolkodásmód, az értékrend, a szokások, a reflexek különbségeit is érezhetjük, méghozzá sűrített, pontos, képszerű impressziók formájában.
Tovább »

Karanténolvasmányaink 2.

Most, hogy össze vagyunk zárva, eszembe jutott, hogy a közvetlen környezetemben élőket is megkérdezzem, mit olvastak utoljára.

Nem tudom, mennyire érdemes egy blogon, ismeretleneknek a saját olvasmányaimról beszámolni, hiszen a könyvtáros éppen úgy igyekszik személyre szabottan megfelelő olvasmányt találni az olvasónak, hogy az ízlésére vonatkozóan kérdéseket tesz fel. Mert valószínűleg tényleg nincs olyan könyv, ami mindenkinek tetszene. Az egyik nap egy barátnőm azt kérte, adjak neki olyan könyvet, ami egyáltalán nem lehangoló. Nagyon sokáig kellett keresgélnem a könyvespolcokon, mire rájöttem, hogy én ilyen könyvet még sosem olvastam.

A lényeg az, hogy mivel egy könyvajánlót nem címezhetek személyre szólóan több embernek, úgy gondoltam, magát az ajánló közeget tágítom ki. Sok barátot, akik a napokban látogatóba érkeztek, megkérdeztem, hogy mit olvastak a karantén alatt. Így, a sokféle különböző ízlésű ember ajánlásával, nagyobb eséllyel érkezik többféle embernek is megfelelő válasz.
Tovább »

Hogyan olvassunk többet?

Vallomás következik: igen, attól, hogy könyvtáros és könyves blogger vagyok, még elő szokott fordulni velem is, hogy nem tudom, mit olvassak következő könyvnek; vagy hogy olvasási válságom van, és semmit se szeretnék olvasni.
Szóval míg nem tudok megint regényt olvasni, addig is elolvastam pár cikket a címadó téma kapcsán, tippeket keresve, hogyan lehet többet olvasni?

A Könyvesblog Neil Pasricha kanadai író cikkét idézte, aki számos érdekes, de szerintem több furcsa ötlettel állt elő.
1., Hogy találjunk megfelelő helyet az otthonunkba az olvasáshoz, ez csak elsőre tűnik triviálisnak, pedig nem az. Nekem például a háló az olvasási szentélyem, az a szoba, ahol nincs tévé, tehát nincs zavaró háttérzaj; azonban csak egy tetőtéri ablak van, így elég hamar rászorulok az állólámpára. Ráadásul az eléggé egyéni preferencia kérdése, hogy ki milyen pózban szeret olvasni, ülve, esetleg fekve is tud-e.

Alapvető tanácsként én is csak azt tudom javasolni, amit Patrick Allan, a Lifehacker bloggere, ki a tévével az olvasásra szánt szobábólCharles Chu, a Better Humanstól ezen kívül azt is tanácsolja, hogy karnyújtásnyira csak könyvek legyenek tőled, és minden zavaró tényezőt iktass ki magad mellől.
Tovább »

A hét könyve: David Sheff: Csodálatos fiú

David Sheff beszámolója a drogfüggőségben (sőt, bármiféle függőségben) érintett szenvedélybetegeknek, szeretteiknek és hozzátartozóiknak szeretne segíteni. A segítség a kulcsszó, amely még a regényektől elvárt esztétikai vagy szerkesztői elveket is elhanyagolva, elhomályosítva, a legmélyebb azonosulást és együttérzést kínálja fel az olvasónak.

Ha cinikus akarnék lenni, akkor ez praktikusan unalmas, fölösleges részletekben elvesző szószátyár szöveget jelent… De nem tudok cinikusan fogalmazni, mert átsüt a szövegen a függőség természetrajzának a lényege, ami így vagy úgy mindenkit érzékenyen érint. Ha tehát figyelmesen, nyitott szívvel olvassuk, olyan élménnyé válik, mintha a szerző személyesen, sőt élőszóban mondaná, gyónná, vallaná meg a küzdelmeit, félelmeit, válságos pillanatait.
Tovább »

Szabadon elérhető adatbázisok, gyűjtemények

Szabadon elérhető, otthonról bárki által böngészhető, kutatható internetes források feltárása nemcsak a kutatóknak, egyetemi hallgatóknak, hanem a könyvtárosok számára is lényeges kiindulópont tud lenni, amennyiben egy-egy szakterülethez adunk tanácsot. Néhány kevésbé ismert, vagy idén, a koronavírus járvány miatt frissített weboldalt, gyűjteményt szeretnék közelebbről bemutatni bejegyzésemben.

Oxford Bibliographies

Az egyik legrégebbi angol egyetem kiadójának 40 különböző tudományterület bibliográfiáját, azaz irodalomjegyzékét tartalmazó adatbázisa az Oxford Bibliographies. A szakterületek meglehetősen nagyok, többféleképpen tagozódnak: földrajzi értelemben és témakör szerint is. Egy-egy író, alkotó, keresett személy munkássága esetén érdemes a különféle tudományterületek bibliográfiáját összehasonlítani, összevetni.

Kiindulásként én a két legnagyobb, és leggyakrabban keresett alcsoportot néztem át: az amerikai irodalom és a brit és ír irodalom témaköröket. Az amerikai adatbázisban 193 alrekord van, az ír és britben 163. A rekordok lehetnek altémák, alkotói nevek, de akár évszámok is. A bibliográfiákban lehet nagyobb kutatási területek szerint keresni, lásd viktoriánus irodalom, posztmodern, de akár egy-egy alkotó nevére is.
Tovább »

A hét könyve: Garaczi László: MetaXa

Garaczi László regénye igen szórakoztató olvasmány. Hőse két asszony szerelme közt őrlődik. Művész. Nem író, hanem muzsikus: egy vonósnégyes mélyhegedűse az elbeszélő.

Az elbeszélés pedig négy fejezetre tagolódik: ÉN, TE, Ő és X. Én, az elbeszélő; Te, aki szintén én vagyok, de nem tudok veled azonosulni; Ő, aki Félix, és X, aki csak fél-iksz.

Egy őrült ötlet (Dunába ugrás) elkövetése után az elbeszélő egy Balaton-felvidéki idegszanatóriumban találja magát, ahol Hirsch doktornő egy üres könyvet ad a kezébe, és írásra buzdítja. Az üres könyv borítóján sárga csík húzódik (és láss csodát: Ha olvasás közben becsukod a MetaXa című regényt, a borítóján sárga csík húzódik. És a „metaXa” címben ott pompázik az X).
Tovább »

Nyelvtanulás a zsebünkbe rejtve

„A különböző nyelvekben található elnevezések nem egy dolog különféle elnevezései, hanem ugyanannak a dolognak a különböző nézőpontjai.”

Ez a mondás Wilhelm Humboldt porosz államférfi, korszakalkotó nyelvész, Goethe és Schiller levelezőtársától származik.  A fenti idézet a mottója egy magyar nyelvtanár, Hevesi Mihály nyelvtanulásról szóló művének, A nyelvtanulás művészetéről című kötetnek. Habár nem az említett nyelvtanulóknak, nyelvtanároknak címzett könyvről fogok mesélni, messzemenőkig egyetértek azzal, hogy sosem késő nyelvet tanulni, és egyáltalán nem haszontalan hobbi.

„Egy idegen nyelv megtanulása megváltoztatja és fejleszti a gondolkodásmódunkat” – adta hírül a Házipatika egy angol és amerikai szerzőpáros könyve nyomán a fenti megállapítást, még 2011-ben. Pontosan abban az évben, amikor útjára indult a legnépszerűbb online nyelvtanuló applikáció, a Duolingo karrierje.

 

Tovább »

A hét könyve: Kocsis Árpád: Oktopusz

Kocsis Árpád regényét akár a kizökkent időt tematizáló sorozat következő könyvújdonságaként is ajánlhatnám.

A Spree partján, (talán Berlinben) minden esetre német nyelvterületen, hipermodern, hivalkodó irodaépületben (amely egyúttal pláza, mélygarázs…), huszonöt méteres, méregdrága tengeri halakkal benépesített, hatalmas akváriumban lakik az Oktopusz (azaz: polip). Üvegfalon, üvegliften át bámulják a turisták. Illetve csak bámulnák, mert elbújt a mélyben.

Izgalmas társadalomrajz, korrajz sűrűsödik a nyolcvanhét oldalon. Az épületben nyüzsgő emberek közös vonása a magány, a személytelenség, a fölöslegesség érzése. Egymás mellett, mégis teljes elszigeteltségben. A különféle bevándorlókból toborzott takarítóbrigád tagjai a főszereplők. Egyikük, Wesemann, a brigád főnöke lesz, de a munka nem lelkesíti, és gyanakszik, hogy egy kubai nő megfigyeli őt, őket. Lélekölő munkát végeznek egymás mellett, figyelik az új fiút, akinek ügyetlensége csak fokozza a munkanap vontatott hangulatát. Még nyomasztóbbá válik mindez, amikor – épp csak érintőlegesen – a menekültkérdéssel, vagy a brexit említésével még egyértelműbben mai, aktuális problémák gyűrűznek be ebbe a közegbe.
Tovább »

« ÚjabbakKorábban »