„Nagy öregek”-ről olvashatunk a kolozsvári Helikonban : Kávészünet

„Nagy öregek”-ről olvashatunk a kolozsvári Helikonban

Helikon 2018/13.

Úgy hozta a sors, hogy a Helikon legutóbbi számaiban a legidősebb nemzedék három jeles képviselőjével is találkozhattunk.

Nem várt esemény következtében tekint ránk a június 20-án elhunyt Kányádi Sándor a havi két alkalommal megjelenő Helikon címoldaláról. Az általában derűsen mosolygó fotók helyett a Távolodóban szomorkás költője néz az ittmaradottakra („osztogasd szét amid maradt / ingyen is átvisz ha ki átvisz”). László Noémi nekrológjában személyes élmények alapján is felidézi a költő alakját, és szelíden megpróbálja elválasztani az embert a költőtől, „mert eljön a pillanat, amikor az ember eltávozik, s a költő belép a halhatatlanok közé, az egyetemes költészet koronás főinek köztársaságába”.

Ugyancsak a lap 13. számában beszélgetés olvasható a 90 éves Benkő Samuval. A Széchenyi-díjas művelődéstörténész, történész, akadémikus egy erdélyi faluban született, és a református papfiú küzdelmes utat járt be a magyar nyelvű tudományosság művelésében.

A Helikon 12. számában a 80 éves Czegő Zoltán költő, író, újságíró vall szintén nehézségekkel teli életútjáról. A székelyföldi asztalosmester fia – bár sokszor kevés étel volt a család asztalán – szinte eggyé vált szülőföldjével. Ma is vallja: „Aki nem tudja mindenségnek tartani szülőföldjét, az nem tudhatja a mindenséggel mérni önmagát.” (Igyekezett sokat tenni az otthoniakért akkor is, amikor a 80-as évek végétől két évtizedet Budapesten kényszerült élni.)

A Helikon könyvtárunk olvasótermében megtalálható.

Dörgő Tibor

Vélemények

Hozzászólás küldése