Mi is az az irodalomterápia? Kell-e ettől félni? : Kávészünet

Mi is az az irodalomterápia? Kell-e ettől félni?

Aki még nem találkozott a módszerrel, annak szeretnék segíteni egy kicsit ezzel az írással.

Az utóbbi kérdésre egyszerűbb a válasz: nem, nem kell ettől félni. A következőkben kifejtem, mi is zajlik egy ilyen csoportülésen, ezzel egyben az előbbi kérdésre is felelek.

Az irodalomterápia (hivatalos nevén biblioterápia) a művészetterápiák egyik ága. Elnevezése a görög eredetű biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, segítés, kísérés) összetételéből született. A gyógyítást szerencsésebb, ha nem visszük bele a szókészletünkbe: hiszen valójában nem gyógyítunk, hanem kísérjük a klienseket az önismeret és a személyiségfejlődés útján, közben irodalmi szövegekkel mankót adunk, hogy az ingatag úton levésben őket megtámogassuk. A kliens szótól sem kell megijedni, így hívjuk a csoporttagokat.

Egy irodalomterápiás csoportülésen többnyire kiscsoportban dolgozunk, ami maximum 10-12 főt jelent, időben pedig nagyjából 1,5-2 órára kell számítani. Vannak csoportszabályok – ezek szükségesek a gördülékeny és hatékony közös munka miatt.

Általában van egy keret: a kezdő és a záró kör mindig valamilyen aktuális hangulatot feltérképező feladat, amely azt térképezi fel, hogy a csoporttag milyen hangulatban érkezett a csoportra aznap, hogy érzi éppen magát a mindennapjaiban és aktuálisan a csoportban. (Maci kártyákkal, Dixit kártyákkal kapcsolatos asszociációs feladatok, hangulathőmérőzés, haikukkal vagy rövid idézetekkel kapcsolatos rövid feladatok, stb.). A kezdő kört követően történik a szöveg megismerése, majd annak közös feldolgozása. Fontos, hogy nem műelemzés történik, mint irodalomórán, hanem saját lelki folyamataink közös értelmezése az adott szöveg segítségével. Tipikus kérdés a „Mit váltott ki benned a szöveg?” vagy a „Milyen gondolataid támadtak a szöveg kapcsán?”. Az optimális eset az, ha a csoporttagok aktívan vannak végig jelen, de ha valaki csendesebb, ebből kifolyólag keveset szólalna fel, azt is lehet. Viszont minél többet tesznek a csoporttagok a folyamatba, annál többet is tudnak abból kivenni. Vannak különféle írásos, rajzos és egyéb kreatív feladatok, melyek azoknak is teret adhatnak, akik élő szóban nehezebben tudják kifejezni mindazt, ami éppen bennük van. Nálam számítani lehet ilyenekre. Megmutatni nem kötelező semmilyen alkotást, de az előbbi elvet követve néha azért ajánlott. Rajzos feladatnál például nem baj, ha valaki nem egy Picasso. Nem az a lényeges, hanem a kifejezett személyes tartalom.

Most sokakban felmerülhet a következő kérdés: ez kinek is lehet jó? Mindazoknak, akik életük valamely területén szeretnék kicsit összerendezni a soraikat, esetleg elakadtak valamivel, amiben jól jönne a támogatás. Hétköznapi életviteli nehézségekre kell itt gondolni, amikkel adott emberek adott időben és körülmények között hirtelen nem tudnak egyedül mit kezdeni. Fontos, hogy konkrét receptet nem kap senki a megoldáshoz, de a már említett mankó segítségével rábiceghet a számára megfelelő útra, ahol erőt kapva újra képes lesz szaladni. Ezt az utat tehát mindenki saját maga kell megtalálja, viszont a csoportot vezető irodalomterapeuta, a csoporttagok, a bevitt szöveg és gyakorlatok segítik ebben.

Ha a járványhelyzet is engedi majd, lesz irodalomterápia az OIK falain belül. A bejegyzés tehát egyfajta beharangozó. Részletek később.

Juhász István

Kép forrása: https://bit.ly/3xRw126

Vélemények

2 hozzászólás ehhez: “Mi is az az irodalomterápia? Kell-e ettől félni?”

  1. Németh Mária - 2021 augusztus 1, vasárnap, 10:58

    Kedves István!
    Nagyon jó összefoglaló-kedvcsináló! Szemléletes a közös bicegésről alkotott képsor. Ha megengeded, felhasználom (forrásmegjelöléssel) a következő csoportom szervezésekor.
    Németh Mária (egy volt hospitálód)

  2. Országos Idegennyelvű Könyvtár - 2021 augusztus 2, hétfő, 08:43

    Kedves Mária!
    Nyugodtan felhasználhatod, és örülök, hogy tetszik a megfogalmazás. Sok sikert az induló csoportodhoz! 🙂
    István

Hozzászólás küldése