KöltéSzerda // Válogatás Tor Ulven verseiből : Kávészünet

KöltéSzerda // Válogatás Tor Ulven verseiből

Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra történetének egyik legmeghatározóbb alakja. Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Zárkózottságát jól mutatja, hogy egész életében csupán egyetlen interjút adott. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők, azonban összeolvashatók a körülöttük lévő többi verssel is. Rendkívül sűrített szövegeinek egyik legfontosabb tulajdonsága a többértelműség. Ennek, illetve a laza kötetszerkesztésnek köszönhetően rengeteg interpretációs lehetőséget nyitnak az olvasó felé. Tor Ulven 1995-ben, negyvenkét évesen Oslóban öngyilkosságot követett el.

*

Szédülsz
a lombkoronáktól.
Az erdő alján
tapogatózol
anyanyelved
egy köve után. Egy termosz
összetört tükörszobával,
megközelítőleg datálható.
Túl finom
ujjbegyeidnek
az enyészet.

(vers forrása: Tor Ulven (ford. Vajna Ádám): Türelem. Budapest, 21. Század, 2020. p. 24.)

*

Kis kék palackokban
tároltad,
ami

a címkékről
lekopott. Dátumozatlan dátumfőzetek.
A napfény

megállt egy júniusi
napon. A víz gyorsabban szalad,

mint ahogy két röntgenkéz
egymásba csúszik.

Ha jobban
megnézed,
gesztenyefák ringatóznak

a szélben. A temetőben. Maguk
alá húzott térddel.

(vers forrása: Tor Ulven (ford. Vajna Ádám): Türelem. Budapest, 21. Század, 2020. p. 27.)

*

*

Téged még
restaurálni

fogunk, mindegy,
mennyire kőhalomnak
tűnsz,

és a letaposott nevedet
megtaláljuk
irott forrásokban,

jéghideg, tüskés
vízben.

(vers forrása: Tor Ulven (ford. Vajna Ádám): Türelem. Budapest, 21. Század, 2020. p. 46.)

*

Az esős napok
elsüvítettek

üresebb oldalak felé,
hátrahagyva a frissen

behavazott neonfények
kék izzását.

A boldogságtól sikítani
egyenlő volt
a bukással.

Aki elvesztette nevét
a fehérségben,

eltűntnek nyilvánították.

(vers forrása: Tor Ulven (ford. Vajna Ádám): Türelem. Budapest, 21. Század, 2020. p. 65.)

*

Állj

és légy néma. Kelj fel
és légy néma. Az erdőket
hajósírok

szelik át.

Messzebbre utaznak, mint egy
hozzátartozó,

olyan messzire,
mint a rokonok,

mikor már senki sem
emlékszik rájuk.

(vers forrása: Tor Ulven (ford. Vajna Ádám): Türelem. Budapest, 21. Század, 2020. p. 76.)

*

Tor Ulven (ford. Vajna Ádám): Türelem katalógusunkban >>>

összeállította: Juhász István

(a képek forrása EZ és EZ,
a bevezető szöveg pedig INNEN származik)

2023. január 25. | Kategóriák: Irodalom, KöltéSzerda 

Vélemények

Hozzászólás küldése