KöltéSzerda // Válogatás Terék Anna verseiből : Kávészünet

KöltéSzerda // Válogatás Terék Anna verseiből

Terék Anna (1984, Topolya, Jugoszlávia) 2006 óta publikál verseket, drámákat. Verseit többek között horvát, német, lengyel, spanyol, török és angol nyelvre fordították. Drámáit az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban és a szabadkai Népszínházban játszottak. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányán szerzett oklevelet. (Írják róla a Duna utca és a Háttal a napnak c. kötetei fülszövegében.)

*

Háttal a napnak

Látja ezt a földet, uram?
Szép, töretlen talaj.
Pedig a nap veri ököllel
minden reggel,
és feszíti minden éjszaka.

Ebbe a földbe vagyok én
térdig belefagyva.
És kúszik bennem
egyre feljebb ez a hideg.

Nem is lehet, igaz?
Sehová sem lehet elmenni innen, uram.
Az mondják, mindenütt egyszerre ismétli
önmagát a világ, és hogy
az ember nem tud a saját földjéből kibújni,
mert más, idegen földekbe
ugyanúgy belefagy.

Álljon ide elém.
Hogy legyen, mi eltakar.
Aki fél, szeret csak tíz-húz centire nézni,
mindegy, hogy távolabb mi van.

Mindent el kell engedni, uram.
Ha lenne egy kis esze,
már rég nem itt ácsorogna,
velem szemben, háttal a napnak.
Ezért áll itt mögöttem apám,
három teljes hadtest
és pár hullafoltosra vert gyerek.

Gondoljon bele, uram,
mennyire fényes Kanada!
Magát ott is biztosan szeretnék,
ehelyett áll itt,
nem mer megmozdulni,
néz engem.
Engem néz.
De mégis miért engem, uram?
Hisz olyan gyáva vagyok már,
még a ráncok is az arcom mögé bújnak.

Azt mondják,
Kanadában ezüstből van a hó.
A fagy nem harap az izmokba,
nevetnek benne az emberek.
Onnan mosolyog majd maga is vissza rám,
én meg majd integetek,
térdig a földbe fagyva.

(vers forrása: TERÉK Anna: Háttal a napnak. Budapest ; Újvidék, Kalligram : Forum, 2020. p. 82-84.)

*

hazafelé

utánad már
nem csókoltam meg senkit.

hazaindultam
a buszmegállóból,
belém karolt a délután,
a járdáról lerúgtam
egy kavicsot, és néztem,
hogy megőszült az út szélén a
Kiserdő.

lépésenként mormoltam
valamit, hátha attól
még távolabbra visz
tőlem téged
az a busz.
mormoltam, hogy ne
legyen olyan nagy az a
csönd,
amit rajtam hagytál.

az utcánkban fogadtunk
az egyik kisfiúval,
hogy melyikünk fog
előbb meghalni.
a nyereményben nem
állapodtunk meg,
ő mondta is, hogy a
részvétel a fontos.

hazáig kipirosodott
az orrom.
a lépcsőházban fokhagyma-
szag volt,
az ajtó elől
ellopták a lábtörlőt.
a bejáratnál végigmértük
egymást a szomszéddal:
nem volt rajta ing,
ezért mosolyogni kezdtem rá,
neki ez nem tetszett.

aztán a szobában megbántalak.
levettem a szoknyámat és
a harisnyámat, aztán
csak ültem és hallgattam,
ahogy dobog a szívem
valahol a torkomban, és
csak bánkódtam.

utána már
nem csókoltam meg senkit.

(vers forrása: TERÉK Anna: Duna utca. Újvidék, Forum, 2017. p. 39-40.)

*

Még két vers fogott meg a Háttal a napnak c. kötetből, de nagyon hosszú lenne a bejegyzés, ha azokat is ide tenném, így csak megnevezem őket. Akit érdekel, meg tudja nézni a kötetben. 🙂
Az egyik a Kitömött zsebek (p. 24-27.), a másik pedig az Ólom (p. 35-37.).

Terék Anna: Duna utca a katalógusunkban >>>

Terék Anna: Háttal a napnak a katalógusunkban >>>

Terék Anna művei katalógusunkban >>>

összeállította: Juhász István

(kép forrása: https://bit.ly/3Pp3bPQ)

Vélemények

Hozzászólás küldése