KöltéSzerda // Válogatás Takács Zsuzsa verseiből : Kávészünet

KöltéSzerda // Válogatás Takács Zsuzsa verseiből

kép forrása EZ

Takács Zsuzsa (Budapest, 1938. november 23. –) Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító.
1964-től publikál folyóiratokban. Első közreadott versei az Élet és Irodalom, a Jelenkor és az Új Írás c. folyóiratokban jelentek meg, illetve az Alföldnek, majd az induló Holminak lett rendszeres szerzője.
1962-ben házasságot kötött Lengyel Péter íróval. 1973-ban Lengyel Péter elköltözött otthonról, de a későbbiekben rendszeresen látogatta a családot. 1980-ban elváltak.
Takács Zsuzsa 1983 őszén ismerkedett meg Kertész Imrével Szigligeten. Ettől kezdődően mély szerelem született közöttük, amelynek irodalmi dokumentumai az ekkor született versekben (pl. az Eltékozolt esélyem, vagy a Viszonyok könnye c. kötet költeményeiben) és Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért c. regényében is nyomon követhetők. Szerelmük 8 éven át tartott, barátságuk kisebb-nagyobb intenzitással folytatódott, csaknem Kertész Imre élete végéig.
További érdekességet Takács Zsuzsa életéről ITT olvashatnak, ahonnan egyébként ez a szövegrészlet is származik.)

*

Nyár

Nem lett május. A bársonyujjú évszak
nem játszott gyönge levelekkel boldogan.
Nyár jött, durva, száraz, foltokban hulló
fű, a földben repedés. „Szeretni foglak!”
mondtam, de értelmét vesztette a mondat.
Felőlem meg is halhatsz. Te lennél
az első halottam. Utánam az első te lennél.
Hogyan csináld? Csak bátran.
A siklást, mint az egyesülést,
elszánt, forró, gyönyörtelt mozdulattal.
A hideg elviselését később akár a bogarak.
A fénnyel való találkozást, ha van,
– hadd világítson rajtad át –
elengedve végre magadat.

(vers forrása: Takács Zsuzsa: Eltékozolt esélyem. Budapest, Szépirodalmi, 1986. p. 26.)

*

Estéim otthon

Olyan akarok lenni mint Ady.
Örjöngő szerelem, Párizs, egyedüllét.
Ágyam köré bűvös hálót feszítek
minden este, ébren álmodom.
Esőzik, áznak a cégérek,
hólyagos az aszfalton a víz.
Felöltőben, karimás kalapban sietek
a fogadkozó, síró Lédától haza.
Ki volna boldogabb, ki volna inkább
egyedül, mint ez az aszfalton elsuhanó
árnyék?
Nem bántja a fülemet a zaj,
se a fapapucsok kopogása, az esti
padlórecsegés. Ugy teszek, mintha aludnék.
Megbillentik az olvasólámpa pergamen
ernyőjét, hogy ne zavarjon a fény.
Kiszököm az előszoba ajtón, át a bezárt
kapun. Ki volna inkább otthon,
mint ez az árnyék a csatakos, hideg
Dunaparton, különbözése, vágyai mámorában
ki volna szabadabb, mint én?

(vers forrása: Takács Zsuzsa: Eltékozolt esélyem. Budapest, Szépirodalmi, 1986. p. 78.)

*

San Vicente veintitrés

A címet megjegyezte, de a város nevét
nem írta föl a könyvei közé rejtett
cédulára, álmában ezért álló éjszaka
kereste. Végül egy dobozba rejtett
borítékban térképet talált, az volt az utca,
ahol járkált éppen. Szívdobogva
igyekezett az ismerős helyre. Az udvaron
mulatság készülődött, a zenészek hangoltak,
régi tánczene dallama szállt. Odalépett hozzá
egykori szerelme és táncoltak, mint
egyébként soha, inkább kamarazenét
hallgattak szűk, panzióbeli szobájukban.
Arcát a férfi arcához szorította,
érezte újra lányosan sima bőrét.

(vers forrása: Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv. Budapest, Magvető, 2013. p. 25.)

*

Most nem szabad verset írni

Most nem szabad verset írni, mert
kikészít, hamis képeket ültet
agyamba, a járás biztonságát elveszi,
min a gyógyszerre-ráivás, olyan.
Az ablakon át a fenyőfák közé kilépek,
kezemhez símulnak a koronák, zsúfolt
a kert, úszik a levegő színén,
fű és csillag egyforma magas.
Most nem szabad verset írni,
most összetörném magamat.

(vers forrása: Takács Zsuzsa: Eltékozolt esélyem. Budapest, Szépirodalmi, 1986. p. 39.)

*

Nem húzok fekete úszósapkát

Nem húzok fekete úszósapkát,
veszek inkább egy reményzöldet!
Mint smaragd-palota ablakai
fekszenek a vízre zöld szemei.

(vers forrása: Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv. Budapest, Magvető, 2013. p. 66.)

*

A vendég monológja

Molyrágta kosztümgallérom sebei
lüktetnek a kopott szőrmeboa alatt.
A család egy évben egyszer,
karácsonyestére befogad, de nem
hagy időt a melegedésre. Lehet, hogy
hideg? És így szeret? Vendégnek
lenni talpig feketében, akit a házi-
asszony a főhelyre ültet, mivelhogy
ő a legidősebb rokon. A szemek
kereszttüzében rögvest elhanyatlom.
De nem adom ilyen olcsón magamat,
előbb még elmosogatom a konyhának
nevezett jégveremben az odaégett
serpenyőket, a vaníliakrémtől csúszós
ólomüveg készletet. Kis porciókra
osztom és felcímkézem a sültet,
a köretet. Emlékezzenek rám, hiszen
jövőre én már nem leszek. Behúzom
magam mögött az ajtót. Hallom még
a lépcsőn lefelé az üdvrivalgást, a nagy-
szájú kamaszlány s az ájtatos szülők
egymás nyakába borulnak. Az ünnep
folytatódik immár nélkülem.

(vers forrása: Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv. Budapest, Magvető, 2013. p. 27.)

*

Takács Zsuzsa: Eltékozolt esélyem katalógusunkban >>>

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv katalógusunkban >>>

Takács Zsuzsa további művei katalógusunkban >>>

összeállította: Juhász István

 

Vélemények

Hozzászólás küldése