KöltéSzerda // Válogatás Németh Bálint verseiből
NYITVA
A kulcsmásoló bejáratát már lelakatolva találod,
a neonfelirat lilán villog a sötétben: Open.
Mint egy vers, amelyben szívós, izzasztó munkával
felszámoltam a jelenléted. Egy vers, ami zárva van
előtted, de a címe téged szólít meg. Értetlenül olvasod,
és én sem vagyok már ott, hogy kezedbe adjam
a kulcsot. Egy vers, egy számodra nyitva hagyott kérdés.
(vers forrása: Németh Bálint: A hangyák élete. Budapest, József Attila Kör és Magvető, 2018. p. 5.)
*
EKCÉMA
Hatodik napja lomtalanítják a pincét. A hangyák is borúsak,
nyüzsögnek, noha nekik végképp nem kell tartaniuk semmitől.
Persze nekem sem szabadna félnem, itt csak albérlő vagyok,
a pincéhez nincs közöm. Mégis úgy bámulom a kisteherautó platóját,
mint a tenyeredet, amiből végre ki lehetett hámozni, hogy nincs jövő.
Gyűlnek a mosdókagylók, képkeretek, néhány szálkás
gerenda, és viszketni kezdek, mintha igenis felelős lennék azért,
ami most alkatrészenként kerül a napvilágra. Önfeledtnek mutatkozom
az erkélyen, bár a munkások villogó tekintetéből kiderül,
észlelték gyengeségem. A hangyák kémje vagyok, úgy tartják,
de nem sejtik, miért felhősödik el néha a homlokom,
nem tudják, holnap miért viszem megint vásárra a bőröm.
(vers forrása: Németh Bálint: A hangyák élete. Budapest, József Attila Kör és Magvető, 2018. p. 11.)
*
A HANGYÁK HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA A HALASZTÁS GÉPEZETÉBEN
„Akkor még
nem kerestem kiutakat, könnyítő kémiát,
a halasztás programjait; nem okoltam
senkit és semmit állapotomért.”
(Csajka Gábor Cyprian)
Ha álmodsz, nem álmodsz,
hanem az ébredést halasztod el,
ha felébredsz, nem ébredsz fel,
hanem a rágyújtást halasztod el,
ha cigarettázol, nem cigarettázol,
hanem a kávézást halasztod el
ha kávézol, nem kávézol,
hanem a munkát és az étkezést halasztod el,
ha étkezel, nem eszel,
hanem a munkát halasztod el,
ha aztán mégis dolgozol, nem dolgozol,
hanem a mosogatást halasztod el,
ha mosogatsz, nem mosogatsz,
hanem a hangyairtást halasztod el,
ha hangyát irtasz, nem irtasz hangyát,
hanem a versírást halasztod el,
ha verset írsz, nem verset írsz,
hanem az életet halasztod el,
ha élsz, nem élsz,
de nem is a halált halasztod el, te,
aki kizárólag halasztások útján vagy képes hírt adni magadról,
és ha hírt adsz magadról,
akkor saját magadat halasztod el,
és ha mindezt még egyszer végiggondolva rájössz,
hogy a hangyákról bizony elfeledkeztél,
akkor az alvást, az alvást halasztod el.
(vers forrása: Németh Bálint: A hangyák élete. Budapest, József Attila Kör és Magvető, 2018. p. 26.)
A HALOGATÁS GÉPEZETE
Mintha titkos, végtelen hosszú
beismerő vallomás részleteit lefetyelném,
a tartályból egykedvűen szivárog a víz.
A szerelőt Godot-nak hívják, én neveztem el,
nem azért, hogy szellemesnek tűnjek,
hanem hogy elüssem az időt valamivel,
amíg megérkezik.
De hiába várom hetek óta, mert nem jön,
azért nem jön, mert nem is hívtam,
mert ha hívtam volna, akkor se jönne,
és akkor a két lehetséges várás közül
inkább az kell, amelyik transzparens,
amit sem maró, sárga elvárások,
sem oktalan, tapadós, fekete remények
nem színeznek el.
Hetek óta ebben a várásban, a túlfolyás
csodájában élek, mint aki nem tudja, hol van,
egy szelep kinyílt, és úgy hagyom –
így hagyom, hogy elcsorogjanak egymás után
a színtelen, szagtalan, csodálatos napok,
hogy ebben az utánozhatatlan halogatásban
csöpögjön, folyjon el titkolt időm, amit nem ismerek.
Mint egy mozigépész, akiről film készül,
egy eleven analógia üzemeltetője és egyik fele vagyok:
ahogy újabb és újabb részleteket ismerek meg
egy vallomásból, amely rejtve van előttem,
ahogy a végén kiderül majd az is,
hogy azonos minden egyes részlet,
és mindegyik ugyanúgy tartalmazta az egészet,
úgy szivárog el napról napra – átlátszó hazugság: –
a tartályból a víz; lehetséges életem.
(vers forrása: Németh Bálint: A hangyák élete. Budapest, József Attila Kör és Magvető, 2018. p. 28-29.)
*
Németh Bálint: A hangyák élete katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
(a képek saját fotózások)
Vélemények
Hozzászólás küldése