KöltéSzerda // Válogatás kortárs kolumbiai költők verseiből V.
A néggyel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben a Mint a vigyázó istenek arca : 20 kortárs kolumbiai költő c. kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Irodalmi Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Nem mindenkitől fognak szerepelni versek, ugyanis van olyan költő, akitől egy, de sok oldalas vers kapott helyet, részletet kiemelni pedig nehéz. Ezért külön elnézést kérek mind a kimaradt szerzőtől (innen messziről), mind a fordítójától. Remélem, nem lesz harag. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
FÁTIMA VÉLEZ
Pince
Sótano
(ford. Bakucz Dóra)
hogy le akarod szedni onnan a pókhálókat
meg a mohát ami benőtte
próbáld csak meg
hátha előkerül az a fazék
amiben odaégett a rizs
a sárga kesztyű
ami védi a kezed
hogy be ne repedezzen a mosószappantól
és abban a csendben
mint mikor mosogatsz és elfelejted bekapcsolni
a zenét
vers eldúdolja magát
mintha lába kélne
és el akarna rugaszkodni belőled
és semmi kétség
ő az aki célba ért a versenyen
és a jutalma egy újabb verseny
de mi van ha a jutalom a szifon belsejébe lerakódott kosz
és ha mindennek a mélyén csak zuhanyfüggönybe beleivódott órák vannak
a szoba ahol fény egyenesen a gyerekkor tükörképét veri vissza
a fény volt akkor is a rögeszméd
gyerekek
a vágyaik
szirénénekük
tétlenségre csábítanak
hogy ne légy más
mint időtlen langymeleg
a szépségük
velük nő
egyre élesebb
gyökér
ami egyetlen tükörben sem látszik
de tudod
ha nem vigyázol rá
ha nem öntözöd
ha nem metszed
ne feledd
kitapétázni a falat lelkiismerettel
aki vágta már meg magát papírral
tudja mi rejlik a fehér széleken
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 146-147.)
*
CARLOS ANDRÉS JARAMILLO
A cipőtisztító szép rituáléja
El hermoso rito del embolador de zapatos
(ford. Juhász Tímea)
Üdvözöl
Korán van még
Terjed a fény a fák alatt összegyűl a földön
Zsákjából előveszi a munkaládát
Rátelepszik és úgy húzza elő maga alól mestersége szerszámait
A különféle pasztákat rongyokat szivacsokat keféket
A tárgyakból kis kört épít maga köré
mintha az élete darabkáit szedegetné elő hogy megmutassa
egyik se kerül karnyújtásnyinál messzebb
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 154.)
*
CARLOS ANDRÉS JARAMILLO
[Minden csoda…]
[Todo milagro…]
(ford. Juhász Tímea)
Minden csoda megkívánja a napi betevő csendet
Minden csoda a szavak ellenében virágzik
Talán hogy elszégyelljék magukat
A vers girhesen születik
Tétován emelkedik két lábára
Nem egy lenyűgöző látvány
A misztériumról beszél legjobb tudása szerint
Vagyis nehézkesen
Mint a galambfióka amelyik csipog mert éhes
nem pedig azért mert a szépség vágya hajtja
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 156.)
*
CARLOS ANDRÉS JARAMILLO
[Úgy volna jó írni…]
[Habría que escribir…]
(ford. Juhász Tímea)
Úgy volna jó írni
ahogy a fák hullajtják a leveleiket
sürgetés nélkül panasz nélkül
Hogy a helyüket átadják az új leveleknek
De elsősorban azért hogy értelmet adjanak a szélnek
ami elsodorja vagy elringatja azt ami már nem a miénk
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 161.)
*
Mint a vigyázó istenek arca katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
(a kép saját fotózás)
Vélemények
Hozzászólás küldése