KöltéSzerda // Válogatás kortárs kolumbiai költők verseiből III.
A kettővel ezelőtti szerdai bejegyzéstől kezdve néhány szerdai blogbejegyzésben a Mint a vigyázó istenek arca : 20 kortárs kolumbiai költő c. kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Irodalmi Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Nem mindenkitől fognak szerepelni versek, ugyanis van olyan költő, akitől egy, de sok oldalas vers kapott helyet, részletet kiemelni pedig nehéz. Ezért külön elnézést kérek mind a kimaradt szerzőtől (innen messziről), mind a fordítójától. Remélem, nem lesz harag. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
FELIPE GARCÍA QUINTERO
Találkozás a galambbal a parkban
Encuentro con la paloma en el parque
(ford. Lakatos-Báldy Zsuzsanna)
Sebesült mint én
de más levegőtől.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 81.)
*
LAUREN MENDINUETA
Megfeledkezem magamról
Olvido de mí
(ford. Bakucz Dóra)
Az október úgy érkezett, hogy az eső volt az úr,
aztán jött utána a többi hónap, egész mostanáig.
Ez a sok összegyűlt idő hirtelen mindent betöltött,
a ház zöldjét, a székeket, a padlón a takarót,
amit nyáron a földre teszek, hogy azon olvassak.
Bennem az időt nem lehet kikapcsolni,
pedig a feledés állitólagos kegyelme
megmenthetne ettől az inváziótól.
Most óvatosan kell járnom-kelnem,
hogy ne kínozzam magam annyi emlékkel.
Becsapom magam, vagy igaz lesz, amit mondok majd?
Lemondok erről a látogatásról, a magánytól nem félek.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 86.)
*
SAÚL GÓMEZ MANTILLA
Hétköznapi dolgokról
De las cosas cotidianas
(ford. Horváth Eszter)
A megszokássá vált
mindennapos éhség
áramszünet
és a fiókba gyűrt számlák
vécépapír helyett.
Ilyen életet nyújthatok neked
egyszerű
őszinte
mint virágoké a töredezett betonon.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 95.)
*
SAÚL GÓMEZ MANTILLA
XXVIII
XXVIII
(ford. Horváth Eszter)
A fekete szín
menedék a létnek
sötétek a léptek
mikor eljön a nap
és a nyugalom elillan
egy kakas énekével
néma hajnalon
feketék a kezek
és fekete a remény színe
őrajta
minden félelem csak átutazó.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 98.)
*
YORLADY RUIZ LÓPEZ
A szörny
Animal
(ford. Vajdics Anikó)
A szörnynek elég egy nap, hogy életre keljen,
és nem szükséges összevetni semmivel, még a saját
kiéhezettségünkkel sem, de ha mégis, hát itt egy hasonlat,
úgy ugrik elő, mint egy sokáig fogva tartott,
megveszekedett oroszlán, aki elevenen akarja felfalni
zsákmányát, és élvezettel figyeli,
hogy a préda az életéért remeg.
A szörnynek elég egyetlen pillanat,
amikor a legkevésbé számítanak rá,
átrepüli a világot is, hogy mások
nyomorúságából építse fel a fészkét,
szálanként rabolva el a hozzávalót,
a szörny néha
csak egy dühödt mozdulat,
egy szárnysuhogás, nesztelen ügetés,
magával ragad, letesz valahol, és ott hagy.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 105.)
*
Mint a vigyázó istenek arca katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
(a kép saját fotózás)
Vélemények
Hozzászólás küldése