KöltéSzerda // Válogatás kortárs kolumbiai költők verseiből I.
Mostantól néhány szerdai blogbejegyzésben a Mint a vigyázó istenek arca : 20 kortárs kolumbiai költő c. kötetből szemezgetek.
A kötet a Petőfi Irodalmi Ügynökség kiadása, az 1749-könyvek sorozat egyik tagja, többedjére nyúlok ilyen kiadású kötethez, így lenyesem a többi információt. 🙂
Nem mindenkitől fognak szerepelni versek, ugyanis van olyan költő, akitől egy, de sok oldalas vers kapott helyet, részletet kiemelni pedig nehéz. Ezért külön elnézést kérek mind a kimaradt szerzőtől (innen messziről), mind a fordítójától. Remélem, nem lesz harag. 🙂
Életrajzi adatokat nem adok meg, hogy ne legyen befogadhatatlanul hosszú – akit érdekel, a könyvben vannak rövid életrajzi adatok, lentebb meg van adva katalóguslink esetleges félretételhez a megszokott módon.
FERNANDO RENDÓN
Mint a vigyázó istenek arca
Como los rostros de los dioses que vigilan
(ford. Balázs F. Attila)
Az út jelentős részét már megtettük
A Világ Tetejét megközelítettük
A Világ Teteje a sors volt: egy hajó magasba nyúló orra
Orrdísze a Sierra Nevada
Úgy hánykolódott mint a dühödt óceán
Csak egy emberfeletti lény tudott volna rajta
megkapaszkodni anélkül hogy a szakadékba zuhanna
És ki lovagolná meg a világ végét?
A csúcson álltunk ahol a csillagok találkoznak
A bolygók egyensúlyát bámultuk
A világ végéről láthattuk
a történelem domborulatait
a megnyert és az elvesztegetett évszázadokat
láttuk milyen mámorítóan nagy a Föld az édes
láttuk milyen valóságos a szerelmed
mint vigyázó istenek arca.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 5.)
*
RÓMULO BUSTOS AGUIRRE
A remeterákról
Del cangrejo ermitaño
(ford. Juhász Tímea)
Különös szokás a remeteráké
Az élete is rámegy, addig keresgéli más puhatestűek páncélját, konzervdobozokat,
üres edényeket,
régi vendégek különféle konkáv levetett tárgyait,
hogy megtelepedjen bennük
Lehet, hogy mindennek oka
egy kényszeres vágy a turisztikai újdonságok iránt
Vagy egy szinte már természetfeletti instabilitás tünete
Vagy csak kósza gyakorlat valakitől,
akinek túl sok a mozgatni való lába
Van vajon mélyebb oka is?
Talán jó volna megkérdezni
a titkos remeterákot, aki ott lakik
mindnyájunkban
Azt, aki, minden bizonnyal, éppen ezt a verset írta
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 17.)
*
VÍCTOR MANUEL GAVIRIA
[Egy könyv…]
[Un libro…]
(ford. Boda Benjamin Gábor)
EGY KÖNYV teljesen magától
a padlóra esett, azt hittem, járt itt valaki:
apró kora esti csoda történt velem.
Majd megváltozott az idő: az utcáról
a házam felé fordult a faleveleket kergető,
felkavaró szél,
megremegtette az ajtókat, és sóhajt csalt elő a tágas
udvarokból:
olybá tűnt, sokan érkeztek,
hosszú sóhaj töltötte be a házat,
és nekem, mintha szerelmes lennék,
elállt a lélegzetem.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 25.)
*
MERY YOLANDA SÁNCHEZ
Régi újság
Periódico viejo
(ford. Boda Benjamin Gábor)
Amikor már nem számít
ha eláznak is halottaink
könnyű régi újság alá
húzódni ha esni kezd
hírek foltja csordogál
lassacskán nyakunkon
tulajdonnevek ivódnak bőrünkbe.
Tegnapi holnapi és százéves
szalagcímek szorongatnak
így száguld át felettünk a tél
mozdulatlan ember áll minden szemafornál
utolsót jelez
új bőrt öltünk magunkra a levedlett helyett.
(forrás: Mint a vigyázó istenek arca. Budapest, Petőfi Irodalmi Ügynökség, 2022. p. 26.)
*
Mint a vigyázó istenek arca katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
(a kép saját fotózás)
Vélemények
Hozzászólás küldése