KöltéSzerda // Válogatás Grecsó Krisztián verseiből : Kávészünet

KöltéSzerda // Válogatás Grecsó Krisztián verseiből

Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18. –) József Attila-díjas költő, író.
A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben.
Jelenleg Budapesten él.

*

Balázsolás

„Te ismered a penge élét, vér ízét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.”
Babits Mihály

Rekedten rimánkodom, csak vegyél észre.
Kisgyerekként rajongva féltem az Istent,
Márton nagyapám és Juszti mamám
Házában a hit hatalmas volt,
Tágas és sérthetetlen,
Mint a füstölő láthatár.
Velünk lakott másfél szűk szobán,
Ahogy Pisti bátyám, Zsuzsa néném,
Velem várta a buktát hajnalban a Teremtő –
És erről neked tudnod kellett.
Hiszen naiv révülettel néztem
Jézus és Mária cingár agyagszobrai közül
A tartózkodó semmibe.
És bár sosem ejtettük ki a neved,
Anyám hittel járt velem
A nővérek sajnálatába haza,
„Milyen beteges kisfiú”,
A te öntudatlan hiteddel,
És lehet-e méltóbban dicsőíteni valakit,
Mint nem tudni róla, hogy van,
Mégis érezni a hiányát,
Remélni, hogy abba a sűrű űrbe,
Végleges vákuumba,
Hegesztetett hiátusba
Teremtetett szent.
Van ott valaki.
Hát ott vagy-e tényleg, Szent Balázs?
Ne a hatvanöt kevély férfit nézd,
Kik magukat mérték hozzád,
Megfúltak, hiba lenne törődni velük,
Méltatlanok maradék időmre.
Ne hallgasd a fenevadak sírását,
A karmok nyöszörgését,
Nekik majd ad az élet,
Még övék a paradicsom.
De az én édesanyám, hallgasd,
Úgy sír, ahogy akkor,
Ahogy majdnem negyven éve
A szentesi kórház gyerekosztályán
A bárányhimlőtől lázas fia
Mellett tanult sírni.
És mióta megvágták a nyakam,
Mérget töltöttek belém,
Megégtem és elfelejtettem nyelni,
Hozzád zokog szakadatlan,
Hogy tél közepén, Balázs-napon
Amikor megjön az első emer-lelet,
Amikor kiderül, ima volt-e mégis
Ez a tengernyi szenvedés,
Ami ugyan a te kínjaidhoz nem mérhető,
De már megbocsáss,
A te erődet és hitedet sem adták hozzá,
Hogy kímélj meg neki,
Óvj meg az anyámnak,
Hadd lehessek egykor volt szép,
Ödémás, égett arcú, szerető fia.

(vers forrása: GRECSÓ Krisztián: Magamról többet. Budapest, Magvető, 2020. p. 15-16.)

*

Legjobban nélküled

legjobban nélküled tudok
veled lenni
ilyenkor majd kibuggyan
nejlon bőrén a lelkem ennyi

motyogom a falvédőnek
a fakuló képeknek a falon
amit neked is annyiszor
mindent de mindent vakon

mi sem igazabb
mi sem igazabb ennél

pedig téged nem elég félteni
ezt még így sosem mondtam
olyan jó most ezen is túl lenni
a vallomásokon félholtan

hagyni hogy unásig
fulladásig bemagolj

a sírás a sírás a nevetés
van egy saját közös titkom rólad
amit nem is gondolnál mert a feledés
végtelenségig kicsúszik alólad

legjobban nélküled vagyok veled
mert ha itt vagy csak rád figyelek

(vers forrása: GRECSÓ Krisztián: Magamról többet. Budapest, Magvető, 2020. p. 94.)

*

Grecsó Krisztián zenés projektekben is benne van, ezek közül csak egy kis ízelítő az alábbi:

*

Grecsó Krisztián: Magamról többet katalógusunkban >>>

Grecsó Krisztián művei katalógusunkban >>>

összeállította: Juhász István

(a képek forrása EZ és EZ,
a bevezető INNEN származik)

Vélemények

Hozzászólás küldése