KöltéSzerda // Válogatás Al Berto verseiből
Al Berto (1948. január 11., Coimbra – 1997. június 13., Lisszabon) (eredeti nevén Alberto Raposo Pidwell Tavares) portugál költő, festő, szerkesztő.
Költészetéről bővebben Urbán Bálint, a Tűzvészkert c. kötet fordítója írt az említett kötet végén.
*
egy másik nap
(outro dia)
bezuhan a keserű szív hajnalába
a feketeposzáta aki az imént még itt énekelt
most
az are bánata elérte a szájat
hogy felégesse a test és a föld
közelgő halálát
de ha eljön az éjszaka
a fátylak érthetetlen fényeivel telve
megállnak az órák – tárd ki szárnyad
sértsd fel a fojtogató eget és ne mozdulj
hadd lássam hogy töröd szét
azt amit gondolok de már le sem írok – azt
aminek már nincs neve és úgy isszák ki
mint bürökpoharat a szakadék szélén
tested szépségének szomszédságában
később majd
hagyom hogy a nap
tovatűnjön a felszálló hajóval
ami a rossz híreket szállítja
és az elfelejtett dolgok átható szagát – felteszem a szemüveget
hogy lássam a láthatatlan tengert és a felparázsló ujjat
ahogy a homokba rajzol egy aranyozott szélablakot
(vers forrása: Al Berto (ford. Urbán Bálint): Tűzvészkert. Magvető, Budapest, 2016. p. 9.)
*
repülő
(avião)
egy mészkendőbe tekerve két villanás
a nedves szemhéjon és egy lángnyelv
átszúrja az éjszakát ott ahol egy híd
átkel a folyón
a repülőút elhúzódik
megtudod végül hogy még isten sem örökkévaló
darabokra törte magát a hübriszében és eltévedt
a teremtés hibái és saját tökélye között
most
a repülő ablakából látod milyen kicsi a világ
odalent – amikor az őrülettől keletre
a tél még szürke tenyerében tartja
az arcát azoknak akik holdkórosan
utaznak a nyugalom apró sírkamrájában
(vers forrása: Al Berto (ford. Urbán Bálint): Tűzvészkert. Magvető, Budapest, 2016. p. 14.)
szellemek
(fantasmas)
kopogtak az ajtón – nem nyitottad ki
épp megidézted az elhajított dobókockák
csontfehér röptét és mr. poe hollóját
melville tengerének baljós sötétjét
egy etióp vándor körkörös lábnyomait és
a patagóniai nőket akik
estefelé
kiismerhetetlen gleccserek lábánál ülnek
némán követted őt aki újságot
dohányt és szuveníreket vett és
nézte hogy gyűlnek a vonatok
a müncheni pályaudvaron – és az utcát
ahol megtalállak és elveszítelek – fiatal fiú
akinek elfelejtették megmondani
hogy papírtestét könnyen behorpasztják a fogak
egyébként – kopogtak az ajtón
de nem tudtad kinyitni
ebben a házban csak ködös emléke marad meg
a szeretett verseknek – senki más és semmi más
a sárfalon és az értékes szótagokkal teli
cipősdobozon kívül – és egy apró asztal
egy kitömött albatrosszal hogy vigyázza lelked
a szoba egyik sarkában a kanapé mögött
még ott ég az ujjaid közé szorított cigaretta
elrejtett arcképeden amit a falnak fordítottak
mint téged
a félelem és az unalom penészével borítva
(vers forrása: Al Berto (ford. Urbán Bálint): Tűzvészkert. Magvető, Budapest, 2016. p. 16.)
*
évszakváltás
(mudança de estação)
hogy életben maradj – minden reggel
kitakarítasz kirázod a szőnyeget letörlöd a port
és ugyanígy teszel a lelkeddel is – kifényesíted
megöntözöd a szívet és a nagy szemcsészöld páfrányt
hagyod hogy a nyár finoman rácsússzon
az ősz ragyogó rezére és
az első esőkkel elkezdesz írni
mintha egy termékeny talajt trágyáznál
amit már eleget pihentettek parlagon – egy földet
ami vízért hangokért és érzésekért kiált
hogy fokozza égboltod fenséges sugárzását
elvonul az ablak előtt egy csapat sarlósfecske
átrepülnek a tengerből kiemelkedő arc felett – alkony
amiből kieresztették
az emlékezet titokzatos méheit
csillogó tengeri lények a bőrön – halak
amik felakasztják magukat
a változó évszakok közé
kifeszített világítóalga-kötélre
(vers forrása: Al Berto (ford. Urbán Bálint): Tűzvészkert. Magvető, Budapest, 2016. p. 32.)
*
Al Berto: Tűzvészkert katalógusunkban >>>
Al Berto további művei katalógusunkban >>>
összeállította: Juhász István
(a képek saját fotózások,
a bevezető INNEN származik)
Vélemények
Hozzászólás küldése