Karácsony ünnepe az ukránok körében : Kávészünet

Karácsony ünnepe az ukránok körében

Ukrajnában a Karácsonyt január 7-én ünneplik. Ez a legnagyobb, legfontosabb családi, polgári és vallási ünnep a téli ünnepek sorában.

Ukrajnában a téli ünnepek és szertartások teljes láncfüzért alkotnak. Az ünnepléssorozat december első napjaiban kezdődik (Katalin-nap, András-nap, Szent Miklós-nap, Szenteste, Karácsony, László-nap, Vízkereszt), s folyamatosan, megszakítás nélkül egészen január közepéig tart.

A Karácsony különösen gazdag, vidám, örömteljes és nagy ünnep. A többi ünneptől szertartásaiban, gazdag folklórhagyományaiban és az ősi kultúra elemeinek megőrzésében különbözik.

A karácsonyi előkészületek alatt minden család legfontosabb feladata az volt, hogy méltóképpen felkészítse önmagát, saját lelkét, házát és háztáji gazdaságát erre a jelentős ünnepre.

A gazdasszony már hajnalban nekilátott ilyenkor a munkának. Az első mágikus cselekedet, amit ezen a napon tett az új tűz meggyújtása volt. A felkelő nap elé állva háromszor keresztet vetett, s meggyújtott 12 hasáb fát, amit 12 napig szárított a szentképek alatt. Ameddig a gazdasszony a kemence mellett sürgölődött, az alatt az idő alatt a gazda az udvaron tevékenykedett, gondosan és szeretettel járta körül a jószágokat. A mai Ukrajnában a fent leírt szertartás már elmaradt, de még ma is sokan hisznek abban a régi hiedelemben, mely szerint Karácsony éjszakáján az állatok emberi nyelven beszélgetnek Istennel. Hogy ne panaszkodjanak, a gazda igyekezett nekik hízelegni és jóltartani őket.

A hívő keresztények ma is betartják, hogy ezen a napon nem reggeliznek és nem ebédelnek. Mikor lenyugvóban van a nap, a gazda bevisz a házba egy feldíszített kéve rozst, a gyiduchot (дідух) – a jólét, a gazdagság, a halhatatlan ősi lélek, a családok védelmezője, és egyben az ünnep szimbóluma –, és a sarokba a szentképek alá teszi. Ez jelképesen azt jelenti, hogy a házba megérkezett az ünnep. A gyiduchhal együtt szénát is hoznak be, az abrosz alá terítik és az asztal alá szórják. A következő mágikus cselekvést a gyerekek végzik: ugrálnak a szénán, bőgnek, nyerítenek, kotkodácsolnak, hogy bő termés legyen és szaporodjon a jószág. Az asztal lábát erősen összekötik lánccal vagy kötéllel, hogy összetartó legyen a család. A Szenteste szertartásaiban jelentős szerepet töltött be a vas, ami megvéd az ártó szellemektől (az asztal alá baltát, fűrészt, kaszát, stb. tettek). Napjainkban ez már csak a hagyományőrző családokban maradt fent. Az asztal négy sarkára fokhagymát helyeznek, ami elriasztja a rossz és ártó szellemeket, és egymásra tesznek két fonott kalácsot, amelyek egészen László-napig az asztalon maradnak, sót és egy nagy viaszgyertyát.

Mikor megjelenik az első csillag, akkor ülnek le a szentesti vacsorához. Az ukránok hisznek abban, hogy erre a vacsorára a halott rokonok is visszatérnek házaikba, hogy együtt legyenek a szeretteikkel. Ezért szentesti vacsora után nem szabad leszedni az asztalt, rajta marad az étel, a mosatlan tálak, tányérok, kanalak, mert a hiedelem szerint a halott rokonok eljönnek éjjel a Szentvacsorára.

A legfőbb szentesti hagyományos étel szerte Ukrajnában a kutjá (кутя), ami főtt búza gazdagon ízesítve mézzel, mákkal és egyéb finomságokkal. Az ukránoknál a búza az örökkévalóság szimbóluma, a méz szimbolizálja a gazdagságot és az egészséget. A kutjá maga a karácsonyi ünnepek sajátos szimbóluma.

A közös imádság után a család legidősebb tagja elsőnek szed ebből az ételből, és az Istenhez fohászkodik: adja a jó Isten, hogy jövőre is mindannyian együtt ünnepelhessenek ennél az asztalnál.

Régen a gazdák feldobtak egy kanál kutját a plafonra, és így jósoltak, hogy milyen lesz a következő év termése, fog-e szaporodni a jószág, jól fognak-e tojni a tyúkok.

Csak a kutjá után lehet hozzáfogni a többi étel fogyasztásához. Többnyire ez krumplis, káposztás derelye (вареники), sovány töltött káposzta, gombamártás, hal, uzvár (узвар; aszalt gyümölcsökből készült kompót) került az asztalra. Szentestére Ukrajnában 12 fogásból álló sovány ételt készítettek, és napjainkban is igyekeznek ennyit az asztalra tenni. A Szentvacsora után a gazdák szintén jósoltak, mert kíváncsiak voltak arra, hogy mit fog hozni az eljövendő év.

Helyenként még mindig tartják azt a tradíciót, hogy a gyerekek vacsorát visznek a közeli rokonoknak, keresztszülőknek, akik viszonozzák ezt a gesztust, és szintén vacsorát küldenek a szüleiknek. Ez a fajta vacsoracsere megerősíti a családok között lévő rokoni viszonyt, tiszteletet, barátságot, bőkezűséget jelképez.

A hosszan tartó Szentvacsora után minden keresztény ukrán házban halkan megszólal a karácsonyi ének, a kántálás (коляда). Másnaptól kezdve a betlehemesek beöltözve járják az utcákat, házról házra haladva és közben hangosan énekelnek. A betlehemezés, verses köszöntők és jókívánságok, a kántálás időszaka egészen Vízkeresztig tart.

A hagyományos köszöntés a Karácsonytól Vízkeresztig szerte Ukrajnában:

– Krisztus születik!
– Dicsőítsük!

Áldott Karácsonyt mindenkinek!

Imréné Koljadzsin Natália

Vélemények

Hozzászólás küldése