Irodalmi lépegető a Mészöly centenáriumban | A Mészöly-Polcz házaspár 2. rész : Kávészünet

Irodalmi lépegető a Mészöly centenáriumban | A Mészöly-Polcz házaspár 2. rész

„Nem kell ismernem a célomat, / mert a célom ismer engem.” (Weöres Sándor) De ha megtalál a célod, mit csinálsz? „Egész lényeddel hasonlítani és emlékezni…”

Amondó vagyok, hogy Mészölyt mint embert is érdemes megismerni, ha a művei olvasására adjuk a fejünket; és ha Mészölyt olvasunk, olvassunk mellé Polcz Alaine-t is – kezdésnek például tökéletes az Egész lényeddel című kötet!

Ezzel az – először 2006-ban megjelent írással – Polcz Alaine emléket állít férjének, Mészöly Miklósnak. Nem a klasszikus értelemben ismerhetjük meg a több mint 50 évet együtt töltő házaspárt. A kötetből nem derül ki, hogyan jöttek össze, nem olvashatunk regényszerűen a mindennapjaikról, még csak időrendi sorrend sincs a fejezetek között.
Polcz a kulisszák mögé kísér bennünket: ott pedig emlékfoszlányokkal, ismerősökkel (például Nemes Nagy Ágnessel) és Mészöly-művekkel találkozunk.

A kötet legnagyobb részét mégis a búcsú tölti ki. Mészöly utolsó éveit komoly betegségek közt töltötte. A férfi ereje teljében sem volt egyszerű eset, de talán élete végén okozta a legtöbb fejtörést – és fájdalmat is – Polcz Alaine-nek.
Naplóbejegyzésében így nyilatkozik erről az időszakról az elkeseredett feleség:
„Olyan minden nap, mintha százszor mennék neki a falnak. De mindig próbálok valamit. Próbálom ezt, próbálom azt, hogy mi jobb, mi rosszabb. És minden rossz. Minden.”
Bármilyen megrázóak is ezek a részek, bármilyen nehéz is látni, ahogy az író-óriás összemegy, ahogy napról napra fakul a dicsfénye, azért mégis van értelme annak, hogy a sok jó és magasság mellett bepillantást nyerhetünk a mélységekbe is.
És nem csupán Mészöly csendes, morcos, bezárkózott tusája megrendítő, hanem az is, hogy a nő, aki tanatológusként professzionális ismerője a halálnak és az elengedésnek, a magáét mégis nehezen ereszti, az utolsó utáni pillanatig ragaszkodik hozzá.

Az Egész lényeddel tehát emlékállítás egy egész életen át ívelő szerelemnek; egy nem mindennapi szövetség mementója egy olyan 80 éves asszony tollából, aki nemcsak a társától, hanem szépen, szelíden a saját élettől is búcsúzik.

Parti O.

(képek forrása: https://bit.ly/3v4rdpj

https://bit.ly/3FEjdQJ)

Vélemények

Hozzászólás küldése