Irodalmi lépegető a Mészöly centenáriumban | A Mészöly-Polcz házaspár 1. rész : Kávészünet

Irodalmi lépegető a Mészöly centenáriumban | A Mészöly-Polcz házaspár 1. rész

Mészölyt olvasni komoly kihívás, de sokat segít, ha nem pusztán íróként, emberként is megkedveljük – ebbe a folyamatba pedig érdemes bevonnunk a feleségét.
Egyetlen kötet sem létezik, melynek alapján jobban megismerhetnénk a Mészöly-házaspárt, az alkotók igazi arcából itt kapjuk a legőszintébb, legintimebb, legnagyobb szeletet – ha elég bátrak vagyunk az alámerüléshez.

Mészöly Miklós és Polcz Alaine pályája és kapcsolata szinte egy időben indul.
1948-as megismerkedésük évében jelenteti meg a pécsi Batsányi Társaság Mészöly első novellakötetét, a Vadvizeket. Rövid, de kitartó ostrom után 1949-ben veszi feleségül Polcz Alaine-t, aki ebben az évben végzi el az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakát. A pszichológus aztán egész életében aktívan kutatja az ember és a halál viszonyát; tanatológusként* nemcsak a hozzátartozók gyászfeldolgozását segítette, hanem számtalan haldokló végnapjait is kísérte. Életpályájának öröksége az immár 30 éve működő Magyar Hospice alapítvány; és számos könyv, melyet háborús élményeiről (Asszony a fronton), halálról és gyászról, gyászfeldolgozásról írt (Karácsonyi utazás : Halál és cserepek; Kit siratok? Mit siratok?), de még szakácskönyve is jelent meg 1998-ban (ami azóta is nagy népszerűségnek örvend, napjainkban az ötödik kiadásnál tart)!

A 2017-ben megjelent A bilincs szabadság legyen című kötet a Mészöly-Polcz házaspár 1948-1997-ig összegyűlt leveleit, valamint a szerzőpáros kortársa és közeli barátja, Nádas Péter (író, drámaíró, esszéista) alapos utószavát tartalmazza. A ránézésre ijesztően vaskos kötet valójában letehetetlen olvasmány – a levelek nyomán ugyanis nem pusztán 50 év szövetségének mindennapjaiba, mélységeibe és magasságaiba leshetünk be; igazi történelmi és irodalomtörténeti csemege is egyben, amit a kezünkben tartunk.

A levelezés nem akármilyen 50 évet ölel fel – ezek az írások tökéletes lenyomatai a háború utáni (lelki)állapotoknak; ’56-nak és azt követő felemás időszaknak; a sok évtizednyi életbe még egy rendszerváltozás is belefért. De persze legtöbbet nem a világ nagy eseményeit, hanem a pár életének hétköznapjait látjuk.

Olvasás közben – ráadásképp’ –  egészen bensőséges megvilágítást, színezetet kapnak Mészöly novellái, regényei. Hiszen láthatjuk, hogyan születik meg a Film;

„Döntöttem: marad a Film cím. Nincs jobb.”
(Mészöly Miklós Polc Alaine-nek – 1975. március 24.)

vagy épp nyomon követhetjük a hosszú vajúdást, amely a Saulus létrejöttét előzi meg.
Az is egészen biztos, hogy ilyen ajánló után egészen más szemmel kezdjük el olvasni Az atléta halálát:

„Igazában csak Neked, mert Nélküled sose lett volna meg – ezt az első igazi regényt; ami azért még mindig nem én vagyok, de már sok van belőle abból, amit Tőled kaptam. Azzal súgtál, hogy vagy. Abban a pillanatban írom ezt, amikor befejeztem, nagyon fáradtan. És: köszönöm. Miklós”
(Polcz Alaine megjegyzése: 1961. február 5. Vasárnap, a gépelt könyvvel együtt.)

Ezekért (is) érdemes tehát végigolvasni ezt a kötetet. A kölcsönzési időn pedig kár izgulni: a 870 oldalas könyv súlya és mérete ellenére úgy tud fogyni, mintha egy fele ekkora regényről lenne szó.

Parti O.

(képek forrása: https://bit.ly/3uTYIea

https://bit.ly/3ln6bzf)

_____

* pszichológiai ág, a haláltan képviselője – a kifejezés a görög Thanatosz-ból származik

Vélemények

Hozzászólás küldése