Így zajlott idei Műfordító-műhelyünk : Kávészünet

Így zajlott idei Műfordító-műhelyünk

Szeptember 27-én az OIK műfordítás-pályázatához kapcsolódóan idén is megszerveztük az ún. Műfordító-műhelyt. Meghívott műfordítók – Orcsik Roland, Pénzes Tímea és Vörös IstvánMila Haugová szlovák költő két versét fordították le közel 4 óra alatt könyvtárunk Rendezvénytermében. A pályázat díjátadó ünnepségén az elkészült versfordítások alapján, konkrét példákon mutatták be, hogyan zajlik a fordítói műhelymunka a vers értelmezésétől a költői képek átültetésén át a nyelvi megformálásig.

Fotók és Facebook-os bejelentkezésünk kíséretében közzétesszük a Műfordító-műhely verseit eredeti nyelven és a három műfordító helyben született (nem feltétlen végleges!) megoldásaival.

Íme meghívott műfordítóink versfordításai!

Mila Haugová

 

Crimson alizarin


tyrania intimity; na fotografii
o desať minút pol desiatej
s tvárou vrezanou do jeho
moje okuliare a hodinky
na ruke a na stene tvoje ostré
hnedé oči hlavne pravé kde
sa tiahne už neviditeľná jazva
(viem si ju predstaviť červenú
a živú na tvojej mladej tvári)

teraz len neprestať čakať
teraz len počítať dni
pulzovať na spánkoch
nevšimnúť si jemný náznak
červenej na povrch vyrážajúcej farby

ty už spi ty si obraz
temný rybník obrastený
striebornými vŕbami a osikami
v strede dom ružovej telovej
farby zmizne akoby tam
nebol nikdy stál

ty už vieš že áno a nie
je pre nás to isté
démon lásky teraz
démon smrti vždy
(srnka spiaca v labyrinte)

Alfa Centauri


Alebo to mohlo byť aj iné.
Len zamotané hlasy, pružné telá, býlie,
jemné beštiárum namiesto zvierat,
až potom rozoznáš znaky. Sneh na tvári.
Jazerá v mori. Len posledný riadok si pamätáš.
Až teraz zachytíš kamennú špirálu do pasce na svetlo:
milovali sme sa už pred narodením. V marcovom snehu
mesačný kameň. Chlapec-anjel drží svojou dušou celú oblohu.
Spolu sa stratíme v stratenom. Nie som ničím z toho,
čoho som časťou. Predstieram, že za mojim telom nie je tieň.
Len tichý diamant pod tvojou rukou. Dvojkrídly nôž, predhoria
do ktorých sa nevedome sťahuhem. Zrázy, horúce chrbty, priesmyky.
Plodná mytológia: priezračnosť vtáčích ciest.
Vták padá hlboko pod nohy. Roztiahne trhlinu obidvomi smermi.
Dvojústie. Bezhlásková reč. Chceš uzavrieť,
čo by malo zostať otvorené. Blúdia nami neznáme jazyky.
Priliehajúce úzko k okrajom unikajúcich lúčov.
Bože, ako žiaria. Zvieratá schúlené v nás chránia
posledné teplo
.

 

Vörös István fordításai

 

 

Mila Haugová: Crimson alizarin

kegyetlen intimitás; a fotón
tíz perc múlva fél tíz
az arcom lenyomata az arcán
a szemüvegem az óra
a karomon és a falra szegezett szigorú
barna szemed főként a bal
a már észrevehetetlen heggel
(látom magam előtt fiatal
korodban még vörös csíkként)

csak most ne szűnjünk várakozni
csak most számláljuk még a napokat
a halántéklüktetés ütemére
csak most mellőzni tudjuk
a felszínre törő piros finom utalását

te csak aludj te kép vagy
sötét halastó ezüst
füzes és nyárfák között
amerre rózsaszínű ház
tűnik el mintha soha
nem is állt volna ott

te már tudod igen és nem
számunkra ugyanaz
a szerelem démona
a halál démona mindörökké
(alvó őz a labirintusban)


Mila Haugová: Alfa Centauri

Avagy lehetett volna másként is.
Kusza hangok, rugalmas testek, növények.
Az állatok helyett gyöngéd bestiárium.
A jeleket mindig utólag ismered fel. Hó az arcon.
Tó a tengerben. Mindig az utolsó sorra emlékszel.
Csak most hullik fény a kőspirálra:
már születésünk előtt szerettük egymást. Holdkő
a márciusi hóban. Az angyal-fiú lelkével egész égboltot tart.
Együtt veszünk el az elveszőben. Semmi sem vagyok abból,
aminek része lettem. Azt színlelem, hogy testem mögött árnyék sincs.
Vagyok nyugodt gyémánt a kezed alatt. Kétszárnyú kés, előhegység,
ahová öntudatlan visszahúzódom. Meredély, forró hegyhát, hágó.
Termékeny mitológia: átlátható madárútvonalak.
Madár hull a lábunk alá. Hasadás támad, szélesedik kétfelé.
Kétszájúság. Hang nélküli beszéd. Be akarod zárni,
aminek nyitva kell maradnia. Ismeretlen nyelv tévelyegése.
Szorosan simul a megvilágosodás pereméhez.
Istenem, micsoda ragyogás! A bennünk kuporgó állat
védi a megmaradt melegséget.

 

Pénzes Tímea fordításai

 

 

Mila Haugová: Crimson alizarin

a meghittség könyörtelensége; tíz perc
múlva fél tíz a fotón
arcába fúródott arccal
szemüvegem órám
a karomon és a falon szúrós
barna szemed főként a jobb
mellette már láthatatlan a heg
(mit képzeletem ifjú arcodra
vörösre és elevenre fest)

most már csak kitartson a várakozás
csupán számoljuk a napokat
doboljunk a halántékon
hagyjuk figyelmen kívül a felszínre törő
szín vörösének enyhe utalását

te már pihenj meg kép vagy
ezüst füzekkel és rezgő nyárfákkal
körbenőtt komor halastó
közepén testrózsaszín lak
szertefoszlóban mintha sosem lett volna

te már tudod hogy az igen és a nem
számunkra egy és ugyanaz
a jelen szerelemdémona
a mindörökké haláldémona
(labirintusban szunnyadó őz)

 

Mila Haugová: Alfa Centauri

Vagy lehetett volna másmilyen is.
Csak összefüggéstelen hangok, ruganyos testek, növényzet,
állatok helyett szelíd bestiárium,
a vonásokat csak azután különbözteted meg. Arcon hó.
Tengerben tavak. Csak az utolsó sort vési emlékezetedbe agyad.
Csak most ejted fénycsapdába a kőspirált:
már világra jöttünk előtt szerettük egymást. Márciusi hóban
holdkő. Fiúangyal lelkén teljes égboltozat.
Együtt veszünk el az elveszettben. Nincs bennem semmi abból,
aminek része vagyok. Tettetem, hogy testem mögött árnyék nem suhan.
Csak kezed alatt nesztelen gyémánt. Duplaszárnyú kés, előhegységek,
bennük öntudatlan otthonra lelek. Meredélyek, izzó hegyhátak, nyergek.
Bőtermő mítoszhegyek: madárutak átláthatósága.
Lábunk alá, mélyen, madár hull. Hasadékot tágít mindkét irányba.
Duplatorok. Hangtalan beszéd. Bezárnád, mi jobb,
ha nyitva marad. Ismeretlen nyelvek tévelyegnek bennünk.
Elillanó fénysugárszélekhez szorosan simulva.
Istenem, hogy ragyognak! Bennünk gubbasztó állatok őriznek
maradék meleget.

 

Orcsik Roland fordításai

 

 

Mila Haugová: Crimson alizarin

az intimitás kín; a fényképen
tíz perc múlva fél tíz
arcom az arcába hatol
szemüvegem karórám fal
éles barna szemem alatt
láthatatlan heg
(elképzelem fiatal arcod
ott még élénk vörös)

most még várakozom
most még számolom a napokat
lüktet a halánték
alig láthatóan jelez
pirul a bőr

te már alszol te kép vagy
sötét halastó körös-körül
ezüstfényű füzekkel és nyárfákkal
a középen a rózsaszín háztest
mintha fel sem épült volna
nyomtalanul eltűnik

te már tudod az igen és a nem
kettőnknek egy és ugyanaz
a szerelem ördöge
a halál ördöge
most és mindörökké
(alvó őz a labirintusban)

 

Mila Haugová: Alfa Centauri

Akár más is lehetett volna.
Pusztán kusza hangok, rugalmas testek, növények,
finom bestiárium állatok helyett,
utána felismered a jeleket. Hó az arcon.
Tavak a tengerben. Pusztán az utolsó sorra emlékszel.
Pusztán most csalod fénycsapdába a kőspirált:
születésünk előtt is szerettük egymást. Holdkő
a márciusi hóban. Fiú-angyal lelkén az egész égbolt.
Együtt pusztulunk a pusztaságban. Semmi sem vagyok abból,
amiből részesülök. Eljátszom, hogy testem mögött nincs árnyék.
Pusztán csendes gyémánt a kezed alatt. Pillangókés-formájú előhegységek,
ahová ösztönösen begubózom. Meredélyek, forró hegyhátak, hágók.
Termékeny mitológia: áttetsző madárutak.
Madár zuhan mélyen a lábak alá. Mindkét irányba feszíti a hasadékot.
Két száj, néma beszéd. Lezárnád azt,
aminek nyitva kellene maradnia. Ismeretlen nyelvek zűrzavarában
szorosan hozzásimulunk az illanó sugarak éleihez.
Istenem, micsoda ragyogás. A bennünk kuporgó állatok óvják
a maradék melegséget.

Vélemények

Hozzászólás küldése