Húsvéti népszokások Ukrajnában : Kávészünet

Húsvéti népszokások Ukrajnában

Idén tavasszal egy hét különbséggel ezen a vasárnapon ünneplik a húsvétot az ortodoxok világszerte, ahogy Ukrajna lakosságának nagyobb része is. A húsvét a keresztény világ egyik legrégibb és egyúttal legjelentősebb ünnepe, az ünnepek ünnepének is szokták nevezni, amikor is Jézus feltámadását ünneplik ekkor mindenhol. Szerte a világban mindenki másképp készül a húsvétra. Számos népszokás kapcsolódik a húsvét köré Ukrajnában is, ilyen az ételszentelés, a hímes tojás festés, a locsolkodás, a népi játékok.


A természet felébredésével együtt a hosszú téli álom után Ukrajnában megkezdődik a tavaszi ünnepségek néphagyományainak teljes ciklusa, amelyek az ősi mítoszokkal és hiedelmekkel, amit énekek, játékok és körtáncok kísérnek. A tavasz legnagyobb ünnepe, természetesen, a húsvét – Jézus Krisztusnak, Isten fiának Feltámadása. Csak úgy lehet a húsvéthoz méltó módon felkészülni, ha bizonyos fizikai és lelki megtisztulási folyamaton mentünk keresztül. A fizikai a húsvét előtti 40 napos böjtöt jelenti, a lelki az elmélkedést. A húsvét előtti böjt a megbánás és a megbocsátás ideje, amiben részt vesz a lélek és a test. A lélek megtisztul az őszinte imádságtól, a test a felhalmozott méreganyagoktól. A lelki megtisztuláshoz tartozik még húsvét előtti gyónás, ami Nagycsütörtökön zajlik le.

A húsvét szimbolizálja az élet diadalát, a Nagycsütörtök pedig a tisztaság megvédésének napja a sötét erőktől. Eddig a napig igyekeztek kitakarítani a házban, kimosni, kivasalni, csak ezután volt engedélyezve a hímes tojás készítés és a pászka (húsvéti kalács) sütése. A nagycsütörtöki napon az Istent várták vendégségbe, és azt hitték akkoriban, hogy csak azt a házat tisztítja meg a mindenféle bűntől, ahol az emberek átmentek lelki és testi megtisztuláson.

A Nagyböjt hagyománya, bizonyos mértékben, megmaradt Ukrajnában napjainkig, főleg azokban a városokban és falvakban, ahol folyamatosan funkcionált a templom, de maga a böjt már nem olyan szigorú, mint régen.

A fűzfa ágainak szentelése egyike a sok húsvéti hagyományos előkészületnek. A keleti szlávok régóta hisznek a fűzfa gyógyító erejében. A fűzfa egyike az ukrán szimbólumoknak, amit sok ukrán ének és közmondás is alátámaszt. A virágzó fűzfa ünnepe a húsvét előtti utolsó vasárnapon van. Ezen a napon megszentelik a templomban az előre levágott fűzfaágakat.

Régen a gazdák, a templomból hazajövet a szentelt fűzfával, elültettek néhány ágat a mezőjükön vagy a kertjükben, a maradékot pedig az otthonukba vitték, és a szentképek mögé tették.

A szentelt fűzfaágakat egész évben őrizték, és a gyerekbetegségek ellenszerének használták. A hosszú tél után a teheneket fűzfaággal hajtották ki a legelőre. A hiedelmek szerint az elültetett szentelt fűzfaág bárhol megfogan.

A húsvéti szertartásos ételek elkészítését Ukrajnában Nagycsütörtökön kezdték el. Ezen a napon malacot vágtak. Nagypénteken pászkát sütöttek, és Nagyszombaton festették a hímes tojásokat. A hímes tojásokat a pászkával együtt vitték szentelni, a kosárba pedig tettek még szalonnát, tojást, sült malacot tormával, kolbászt, sonkát, vajat, sót, mákot. Ezt a szokást napjainkban is tartják.

Ami a tormát illeti, létezik egy legenda. Valamikor a torma nagyon mérgező volt, és a zsidók eltervezték, hogy megmérgezik vele Jézus Krisztust. Lereszelték a tormát és megkínálták vele a Megváltót. Ő megkóstolta, de nem történt semmi, aztán megáldotta a tormát, és elrendelte a keresztényeknek, hogy bátran fogyasszák ezt a zöldséget. A tormát húsvétkor azért fogyasszuk – „hogy erősebbek legyünk”.

Ukrajnában a pászka megszentelése után a gazdák nem mentek be azonnal a házba, hanem bejárták az egész portát és megszórták szentelt sóval – „hogy elhajtsák a rossz szellemeket”. Csak ezek után terített asztalt a gazdasszony, a gazda pedig a kosárral az ólba tért be, hogy köszöntse és megetesse szentelt pászkával a háziállatokat.

A húsvéti ebéd után minden gazda (vagy fiúcska) elsőnek sietett a templomi harangokhoz harangozni, mivel abban hittek, hogy ettől  jobb lesz a hajdinatermés. Egész nap szóltak a harangok. Ez a szokás napjainkban is él.

Valamikor elterjedt szokás volt a húsvéti ünnepek alatt hintázni, a nagy hintán, ami a falu központjában volt felállítva. Az utóbbi időkben ez csak szórakozás, de régen e szokásnak komoly tartalmi jelentése volt: levegő által megtisztulni minden rossztól.

Húsvét másodnapján a gyerekek, többnyire kisfiúk, meglátogatták keresztszülőiket, közeli rokonaikat, és húsvéti versekkel köszöntették őket. Ilyen felköszöntésért a gyerekek hímes tojást kaptak a gazdasszonytól, a gazdától pedig pénzt. Napjainkban csak néhol őrzik ezt a szokást. Ezt a hagyományt többnyire a locsolkodás váltotta fel, ami nem tartozott az ukránok húsvéti szokásaikhoz régen.

A hímes tojás minden élő kezdetének és Krisztus feltámadásának szimbóluma. A kereszténység előtti világban az emberek a napot egy mesebeli madárként képzelték el. A fény ellenségei, a rossz szellemek, ugyan megölhették a madarat, de az mindig képes volt letenni egy tojást, amelyből az új nap született.

Az életet, ami a tojásban volt, meg kellett védeni a rossz szellemektől, ezért a tojás vékony héját festékkel vonták be. A tojásfestéshez különböző növények főzetét használták. A színeknek sajátos jelentőségük volt: a piros – az élet örömét; a sárga – a holdat, a csillagot, a termést; az égszínkék – az egészséget; a zöld – a természet feltámadását; a fekete fehérrel – a szellemek tiszteletét jelképezte. A hímes tojáson minden mintának szimbolikus jelentése volt. Tehetséges hímes tojás készítők egész témákat rajzoltak a madarak, állatok, emberek életéből. Napjainkban is mondják, ha egy szép fiút vagy lányt látnak: “Mint a hímes tojás!”

A hímes tojás díszítése hosszas és bonyolult fejlődésen ment keresztül, kezdve az ősi jelekkel, jelképekkel, amelyeknek volt némi titokzatos – mágikus mondanivalójuk, egészen a modern dekoratív ábrázolásmódig. Az ukrán hímes tojások páratlan szépségűek, a dekoratív motívumok és a színek gazdasága, a minták kompozíciós rendszerének összetettsége jellemzi őket.

A hímes tojásokat húsvéttól húsvétig megtartották, gonosztól óvó, gyógyító, szerencsétlenséget elhárító adottságokat tulajdonítva nekik, manapság inkább dísztárgyként, népművészeti remekművekként tisztelik.

Az idei húsvétot ünnepelve sem feledkezzünk meg őseink szokásairól. Bizonyára sok örömet és boldogságot szereznek majd mindannyiuknak. A hagyományos ukrán húsvéti köszöntéssel búcsúzom: Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! (- Христос Воскрес! -Воістину Воскрес!).

Imréné Koljadzsin Natália

(a képek forrása: https://bit.ly/2RKyW9P és https://bit.ly/2Vw4BNj)

Vélemények

Hozzászólás küldése