Erdélyi hangok a hetvenes évekből: Folyóiratajánló: Művelődés: közművelődési folyóirat

Érdemes visszapillantanunk több évtizedes véleményekre? Még ha meg is kíséreljük átfogóan a jelenre vetíteni őket, tartalmuk a saját koruknak szólt. Mostani válogatásunk sokkal inkább egy pillanatfelvétel, ami reményeink szerint látogatóinkat/olvasóinkat további hasonló, illetve aktuális jellegű böngészésre biztatja. Igyekezetünk arra irányul, hogy érzékenyíteni tudjunk több generációnak is ismerősen csengő hétköznapi társadalmi kérdéseket (párválasztás, a munkában való kiteljesedés, szórakozás), amivel hozzájárulhatunk az érdeklődőinkben formálódó saját válaszaik gazdagításához. Saját igazságunk kereséséhez a másét nem átvenni kell, hanem megismerni és tanulni belőle, ami olykor még szórakoztatónak is tetszhet.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár egyik főgyűjtőkörének számító nemzetiségi kérdéskör érinti a határon túli magyarsággal kapcsolatos kiadványokat, amiből kóstolót szeretnénk nyújtani. Tegyünk egy kis utazást a szocializmus alatti Romániába. Lessünk bele a magyar ajkú közösségek korábbi mindennapjaiba. Szólaltassuk meg az akkoriakat és értően hallgassuk meg őket. Hasonló egzisztenciális kérdéseket boncolgató véleményekért böngéssze folyóiratainkat akár a nyári nyitvatartásunk ideje alatt is.

Könyvtárunkban meglévő folyóiratokat felkérhet katalógusunkból az olvasóterembe. Az idézetek katalógusforrásait megtalálja az ajánló végjegyzeténél.

Milyen volt a csíkszentdomokosi lányok számára a férfiideál? (kérdőíves kutatás több adatközlő bevonásával)

jó pénzkereső; legyen jó keresete, amiből eltartsa a családot.
A keresett pénzt adja haza, legyen komoly, ne részeges.
Egyék együtt a családjával.
Ne járjon félre.
A szépséggel sokáig nem menyen. Jőnek a bajok, s a szépség úgy marad.
Az okosságra többször van szükség az életben, pláne nálunk, mint a szépségre. Tudjon magának tanácsot adni s a családját kormányozni.
Nagy baj, ha gyáva az ember, mert az ilyen nem képes harcolni a családjáért, jogaiért.
A gyáva ember haladni nem tud, szegényül kezdi az életet s úgy es végzi bé.
Nem tudja vezetni a családot, s akkor az asszony kell vezessen. Az pedig nem jó, ha a fejkendő nehezebb, mint a sapka.
A leányok egymásnak örökké elsuttogják, hogy melyik legény gyáva.[i]

Hogyan vélekedett egy fotós a szakmáról? (Erdélyi Lajos)

Legyenek tehát művészfényképészek a »sarki fotográfusok« — még akkor is, ha mindannyian tudjuk: egy igazolványképhez nem szükségeltetik a reneszánsz művészet ismerete, de még csak valamelyes emberismeret sem. De talán ha műveltebbek, a humaniórákban jártasabbak lennének, akkor még ezekből a kis igazolványokból is emberszabásúbb arcképek néznének vissza ránk. Nem tudom, hogyan éreznek mások, de valahányszor kinyitom igazolványaim egyikét, s ránézek képmásomra — elfog az alacsonyabbrendűségi érzés. Elhiszi valaki ezek láttán, hogy érzéseim, gondolataim is lehetnek?[ii]

Milyen egy négygyermekes csíkszentkirályi néprajzi gyűjtő életszemlélete? (Csiszér Imre)

Mániákusnak neveznek, de szerintem ebből a gyűjteményből tájaink egész történetét, kultúrhistóriai vonatkozásait ki lehet (és ki is kell, szerk. megj.) egészíteni, bővíteni. Szeretem a csempéimet, a múzeumomat, a gyermekeket. Szeretek tanítani, rajzolgatni.[iii]

Miképp lehet a színpadról tekinteni az irodalomra? (Varga Vilmos)

Szerintem az irodalomban az évtizedeket és évszázadokat játékos szellemi áramlás is egybefűzi. A mai ember, mai szemmel, saját élettapasztalataival közeledik a költőhöz, legyen az Villon, Ady, Eminescu vagy Szilágyi Domokos. Ha én a Villon-esten egy vedlett hercegi köpenyt öltök magamra, de alatta farmernadrágot viselek és mezítláb állok ki a színpadra, akkor ez utalás arra, hogy a világon ma is vannak nyugtalan háborgók, autóstoppos vándorok, világot látni vágyók, társadalmi igazságtalanságok ellen lázongó nonkonformisták. Az én igazságérzetem, a huszadik század emberének igazságérzete és a középkori költő igazságérzete összekapcsolódik a századok fölött.[iv]

Hogyan látja a kikapcsolódás esélyeit egy bihardiószegi fiatal ingázó? (interjú)

A tapasztalat már régen bebizonyította, hogy az ingázó dolgozók művelődési, szórakozási feltételeit a lakóhelyen kell megszervezni. Nem tudom, milyen korszerűen felszerelt klubjai, olvasótermei kellene hogy legyenek az üzemeknek, vállalatoknak ahhoz, hogy egy ledolgozott munkanap után tömegesen oda vegyék útjukat az emberek, s ne az éppen hazafelé induló jármű felé. De mit nyújthat a legtöbb üzem?[v]