Élménybeszámoló a 2022. május 2-án tartott irodalomterápiás alkalomról
(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)
7-en voltak rajtam kívül, közülük 1 fő hospitált, 3 fő pedig most jött hozzám először. 11 fő regisztrált egyébként, közülük valaki lemondta betegségre hivatkozva.
A kezdő körben hangulathőmérőztünk, az átlag 6,8125 lett (10-ből).
A múltkori alkalommal Kemény Zsófi Most eldől című verse alapján zajlott a kezdő és a záró kör is. Ez a vers akkor jobban tetszett a résztvevők többségének, mint a költő másik verse, mely köré a múltkori beszélgetés épült, ezért most ezt vittem a csoportba. A többség viszont most úgy érezte, ez a vers negatív, így azt találtam ki, írjuk át pozitív kicsengésűre. Mindenki másként közelítette meg a feladatot. Felbukkant közben a remény fogalma, de mivel ismertté vált a költő fiatalsága, szóba kerültek a generációs különbségek, és ennél a pontnál nem sikerült dűlőre jutni. Volt egy feloldatlan ellentét, ezért egy kisebb beállt csendnél visszavittem a beszélgetés fonalát ehhez, de ez az ellentét inkább mélyült, mintsem oldódott volna.
A végén a záró körbéli hangukathőmérőzés értelmezhetetlen eredményt hozott, mert előtte valaki elment, egy másik csoporttag pedig inkább nem osztotta meg, annyi minden kavargott benne.
Eddig ez volt a legnehezebb csoportülésem, lesz min dolgoznom.
Juhász István
Vélemények
Hozzászólás küldése