Élménybeszámoló a 2022. január 10-én tartott irodalomterápiás alkalomról : Kávészünet

Élménybeszámoló a 2022. január 10-én tartott irodalomterápiás alkalomról

(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)

2022 első irodalomterápiás csoportülését január 10-én tartottam. Kevesen regisztráltak/jelezték részvételüket, viszont közülük relatív sokan, öten el is jöttek, így egy kis, családias körben beszélgettünk. Ezúttal az eddigiekhez és a meghirdetetthez képest nem a Nyelvstúdióban, hanem a Rendezvényteremben ültünk össze, ugyanis nem szerettem volna az ott tanulókat megzavarni. A Rendezvénytermet is kellően hangulatosnak találták a csoporttagok, ezzel egyetértettem.

Ketten már voltak nálunk irodalomterápiás ülésen a résztvevők közül, ők már tudták, mire számíthatnak. Volt azonban olyan is, aki nemcsak hogy nem volt még irodalomterápiás csoportban, de nem is tudta, mi ez és hogy létezik. Vele gyorsan átbeszéltük, mi is az irodalomterápia. (Örömmel töltött el, hogy az alkalom végén ez a csoporttag megkérdezte, mikor lesz legközelebb ilyen foglalkozás.)

Úgy érzem, nagyon tartalmas, nagy ívű beszélgetést tudhatunk magunk mögött. Egyértelműen sikertörténetként könyvelem el, noha az elején döcögve indultunk neki.

Kezdő körös feladatként tíz Fodor Ákos haikut tettem az asztalra, és kértem, mindenki válassza ki azt, amelyik a legjobban illik az aktuális hangulatához. (Az alábbi linken látható, melyeket választottam – tetszett a képes forma.) Rajtam kívül mindenki színek alapján választott, a szöveget nemigen figyelték.

Ezt követően Biró Krisztián alábbi versét adtam körbe, hogy olvasás után ebből kiindulva elmélkedjünk:

forrás: BIRÓ Krisztián: Eldorádó ostroma. Budapest, Jelenkor, 2020. p. 39.

Biró Krisztián: Eldorádó ostroma katalógusunkban >>>

Annyira nem lepett meg, hogy egy kortárs vers nem vagy nem úgy működik eleinte a csoportban, ahogyan azt vártam volna. Volt, aki egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni, és ezt határozottan ki is mondta. Nagyon megosztotta a csoportot a mű, egy ponton meg is akadtunk, jobbára a vers nem tetsző vagy nem megértett részeinek elemezgetése folyt, ám volt olyan is, akinek akadt szimpatikus részlet, és megosztotta velünk személyes gondolatait a versnek köszönhetően (de nem a verssel kapcsolatban).

Mikor beállt volna a nagy csend, megkérdeztem, kinek milyen fizikai vagy egyéb búvóhelye van (akár több is), mert ez az elem volt az, amely úgy éreztem, mindenki számára megfogható volt.
Itt indult el igazán a beszélgetés, reflektáltunk egymásra, és még mélyebbre mentünk.

Ennél a pontnál éreztem azt, hogy amit szerettem volna elérni, sikerült, így a záró körben sok pozitívat hallhattam az elmúlt másfél órával kapcsolatban, és az általam választott haiku (lásd alább) tükrözte elégedettségemet (a lebbenés jelképezte nálam a kialakult párbeszédet).

Köszönöm mindenkinek a részvételt, februárban találkozunk.

Juhász István

(az első kép saját fotózás,

a haikus kép forrása: https://bit.ly/3thGrZq)

Vélemények

2 hozzászólás ehhez: “Élménybeszámoló a 2022. január 10-én tartott irodalomterápiás alkalomról”

  1. Varga Károly - 2022 január 11, kedd, 19:35

    Hallo!

    Sajnálom, hogy lemaradtam, legközelebb talán ügyesebb leszek.
    Szeretek olvasni, egész életem az irodalom szeretetében telt (75 vagyok). S ráadásul nyelvpedagógus vagyok/voltam, a Gorkij Könyvtárt ma is a 70-80-as évek szellemi műhelyének tartom, ma már kevésbé az sajnos…
    Tisztelettel
    V.Károly

  2. Nagyváradi Szűcs Mihály - 2022 január 22, szombat, 22:41

    Tisztelt Juhász Úr !

    Nyugalmazott gyógyfoglalkoztató vagyok, munkám során gyakran tartottam irodalom-therapia foglalkozást idős nyugdíjasokkal. Sokan igényelték, hiszen célom az volt, hogy mindenki adja bele tudását az alkalomnak megfelelően. Így emlékeztünk meg magyar és nemzetközi irodalmárokról egy-egy születés- vagy névnap kapcsán.
    Szívesen vennék részt az Ön foglalkozásain.
    Szívélyes üdvözlettel:
    – Nagyváradi Szűcs Mihály –

Hozzászólás küldése