Élménybeszámoló a 2022. április 11-én tartott irodalomterápiás alkalomról : Kávészünet

Élménybeszámoló a 2022. április 11-én tartott irodalomterápiás alkalomról

(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)

Ebben a hónapban véletlenül és direkt is (tudom, ellentmondásos) a magyar költészet napján tartottam irodalomterápiás csoportalkalmat. Az első hétfőn eredetileg foglalt lett volna a rendezvényterem, így kapóra jött az április 11-i dátum, ennek kifejezetten örültem, hogy most eltoltuk a hónap második hétfőjére az alkalmat.

Kevesebben regisztráltak a megszokottnál, de abból a kevésből sokan eljöttek. 5+1 fő volt jelen (a +1 fő egy háromnegyed órás késéssel érkezett csoporttag volt, aki már járt nálam többször is, a körön kívül foglalt helyet, és úgy kapcsolódott be fokozatosan a beszélgetésbe). 1 fő hospitáló is volt, aki szintén körön kívül, megfigyelőként vett részt, valamint 2 fő volt már nálam csoporton. 2 fő először vett részt irodalomterápiás csoportalkalmon, viszont egyiküket ismerem, aki sokat mesélt már nekem a másikról.

Fiatal, kortárs költőtől, Kemény Zsófitól választottam verset, viszont elég nehéz volt a döntés. Két mű is nagyon megtetszett, előzetesen egy kolléganőmet megkértem, segítsen választani. Az, amelyik el lett téve, mégis megjelent, ugyanis a kezdő és a záró körben az aktuális hangulat felmérését úgy végeztük, hogy 10 szót kiemeltem belőle, azokkal képeztük le. (A Most eldől c. versből voltak e szavak, ezt a csoportülés végén felolvastam.)

A kezdő körben a következő szavakat választottuk: döntés, napsütés, nevetés, szél, tűzvész. Alapvetően jó hangulatban indultunk neki a beszélgetésnek.

Ezt követően a Szív és érv c. verset olvastam fel, ez alapján folytattuk. Volt, akinek nem tetszett a vers szerkezete, ugyanis az első és az utolsó versszakot egymás mellé tette volna. Szeretem a kereteket, engem ez pont megfogott benne, az előbb említett csoporttagot nem, bár később mégis talált olyan részeket, melyek mégis megmozgatták.

Miközben felszínre hoztuk gondolatainkat, sokat foglalkoztunk az idővel és a döntéssel. Amikor épp kifogytunk a mondanivalóból, kérdeztem egyet-kettőt vagy említettem egy saját példát, és olyan jól sikerültek, hogy a vége felé egyre inkább belendültünk a beszélgetésbe, reflektáltunk egymásra, igazi párbeszédesség alakult ki. Volt, aki megkérdezte, élvezem-e a kialakult helyzetet, én pedig természetesen örültem annak, hogy ilyen aktívan részt vett mindenki, vehemensen védték a véleményüket, mélyre mentek, ráéreztek a dolgok ízére.

Mikor közeledtünk a végéhez, és megkérdeztem, van-e valakinek még bármilyen gondolata, és szeretné-e megosztani velünk, jött egy olyan kérdés, hogy kell-e nekünk alaposnak lennünk vagy sem. A beszélgetés folytatódott, de már furdalta a kíváncsiság többek oldalát is, hogy vajon kitől vittem a verset, de ezt csak a záró kört követően árultam el.

A záró körben az alábbi szavakat választottuk: döntés, gyertya, napsütés, nevetés. Volt, aki nem tudott választani, mert elfogytak a pozitív szavak. Aki a döntést választotta, azt mondta, azért, mert jól döntött, hogy eljött. Ez igazán jólesett. Valamint az is, hogy tudott fokozódni a jó hangulat.

Végül, ahogy azt korábban már írtam, felolvastam a Most eldől c. verset, melyből a szavak voltak, és egyöntetűen megkaptam, hogy az jobban tetszik, hiába tudtunk jól dolgozni a Szív és érvvel. Úgyhogy a következő, május 2-i alkalmon azzal a verssel folytatjuk.

Nagy örömmel tölt el, hogy kezd kialakulni e nyitott csoportnak a magja, akik kitartóan járnak; hogy egyre jobban ráéreznek az irodalomterápia lényegére azok, akik nálam ismerkedtek meg a módszerrel; hogy egyre mélyebbre tudunk menni a beszélgetések során; hogy egyre többet reflektálunk egymásra.

Nagyon köszönöm az élményt mindenkinek, és már most várom, hogy újra találkozzunk. 🙂

Juhász István

Vélemények

Hozzászólás küldése