Olvasásra fel! – Könyves kihívás ajánló
Kép: Ford’s Theatre Society Center (forrás: LINK)
A legtöbb könyvmoly nem feltétlenül találomra olvas könyveket, hanem megtervezi előre az éves olvasmánylistáját, önmagát és magánkönyvtárát is kihívás elé állítva. Noha a Moly.hu-n futó évenkénti várólista csökkentésről már lekéstünk, mert oda december 31-ig volt a jelentkezési határidő, találtam számos másik könyves, olvasási kihívást, amelyek érdekesek, figyelemfelkeltőek és kötődhetnek az OIK gyűjteményéhez is. Tovább »
Szabadon hozzáférhető ukrán nyelvű elektronikus és hangoskönyvek // Електронні та аудіокнижки українською у вільному доступі
A háború ideje alatt több könyvkiadó is szabadon hozzáférhetővé tett elektronikus és hangoskönyveket, ezzel is támogatva az ukrán olvasókat. Ezzel a gyűjtéssel egy listát kínálunk azokról a forrásokról, amelyekben különféle felnőtteknek és gyermekeknek szóló irodalmat találhatnak és tölthetnek le.
В умовах війни видавці й мовники виклали у вільний доступ електронні та аудіокнижки, підтримуючи таким чином українського читача. Пропонуємо перелік ресурсів, де можна знайти та завантажити різножанрову літературу для дорослих і для дітей.
Görög könyvajánló a nyárra
Nincs annál kellemesebb érzés, amikor a szabadban, a strandon vagy a tengerparton egy jó könyvvel a kezünkben, a napernyő alatt elnyújtózva, nyugalomban olvashatunk. Ezúton ajánlunk mindenki figyelmébe néhány izgalmas olvasmányt a nyárra, melyek megtalálhatók az Országos Idegennyelvű Könyvtár polcain.
Lena Mantα az egyik legolvasottabb kortárs görög írónő, eddig 18 regénye és 2 elbeszéléskötete jelent meg a Psychogios Kiadónál, összesen 8 nyelven. Regényei aktuális társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak, melyeket nyíltan és bátran tár az olvasók elé.
A Public Könyvesboltok ajánlása alapján a Mia sygnomi gia to telos (Egy bocsánat a végéért) című regény pár éve elnyerte a leginspirálóbb főszereplő díját. A könyv egy nő, Myrtini élettörténete, aki élete során sok fájdalmat, igazságtalanságot, fizikai bántalmazást, mentális erőszakot élt át, csupán azért, mert előnytelen külsővel született. A regény hátterében Görögország története bontakozik ki a katonai diktatúra idejétől az azt követő évekig.
Erdélyi hangok a hetvenes évekből: Folyóiratajánló: Művelődés: közművelődési folyóirat
Érdemes visszapillantanunk több évtizedes véleményekre? Még ha meg is kíséreljük átfogóan a jelenre vetíteni őket, tartalmuk a saját koruknak szólt. Mostani válogatásunk sokkal inkább egy pillanatfelvétel, ami reményeink szerint látogatóinkat/olvasóinkat további hasonló, illetve aktuális jellegű böngészésre biztatja. Igyekezetünk arra irányul, hogy érzékenyíteni tudjunk több generációnak is ismerősen csengő hétköznapi társadalmi kérdéseket (párválasztás, a munkában való kiteljesedés, szórakozás), amivel hozzájárulhatunk az érdeklődőinkben formálódó saját válaszaik gazdagításához. Saját igazságunk kereséséhez a másét nem átvenni kell, hanem megismerni és tanulni belőle, ami olykor még szórakoztatónak is tetszhet.
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár egyik főgyűjtőkörének számító nemzetiségi kérdéskör érinti a határon túli magyarsággal kapcsolatos kiadványokat, amiből kóstolót szeretnénk nyújtani. Tegyünk egy kis utazást a szocializmus alatti Romániába. Lessünk bele a magyar ajkú közösségek korábbi mindennapjaiba. Szólaltassuk meg az akkoriakat és értően hallgassuk meg őket. Hasonló egzisztenciális kérdéseket boncolgató véleményekért böngéssze folyóiratainkat akár a nyári nyitvatartásunk ideje alatt is.
Tovább »
A hét könyve: Emma Donoghue: Hívnak a csillagok
A regény hőse Julia Power nővér, aki egy kórház szülészeti osztályán dolgozik, 1918-ban, Dublinban. Tombol a világon a spanyolnátha, vagyis az influenza, aminek több áldozata volt, mint az első világháborúnak. A spanyolnátha elnevezést azért kapta, mert először abban az országban jelentek meg híradások a pandémiáról.
A húsvéti felkelés után két évvel, a Nagy Háború végén vagyunk, egy világjárvány közepén. A dublini emberek többsége küszködik a betegséggel. Aki még járóképes vagy már átesett a betegségen ugyanúgy dolgozni jár, ahogy addig is, de mindenki fél a másik közelségétől, egy köhintés is elég a zsúfolt, emeletes buszokon ahhoz, hogy az emberek félni kezdjenek.
Tovább »
Korlátozásokon túl 2.: Háy János: A cégvezető
Szintén a karantén előtt vásárolt, azóta több részletben elolvasott, és megkritizált könyvek közé tartozik Háy János A cégvezető című regénye. Vannak olyan ismerőseim, akiknek csalódás volt, pedig Háy János könyveinek általánosan olyan bizalmat kölcsönöznek, hogy beleolvasás nélkül mindent megvesznek, ami e név alatt napvilágot lát. Én nem tartozom közéjük, úgyhogy miután megvártam a folyamatos kölcsönzés alatt álló könyv visszatérését (lehet, nincs is rászorulva erre az ajánlóra), jóval szerényebb elvárásokkal kezdtem bele.
Nem szeretnék hosszas elemzést írni a könyvről, inkább egy valódi, tömör kedvcsinálót. Olvasmányélményeként azt foglalnám össze, hogy nagyjából minden hatodik oldalról készítettem egy fényképet, amit elküldtem valakinek, olyan kommentárral, hogy „ismerős?’, vagy „na, pont erről beszéltél múltkor”, esetleg „szép!”. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy A cégvezető olyan témákat érint, és olyan karaktereket mozgat, ami bárkinek eszébe juthat, éppen ellenkezőleg. Az író a történelem és társadalom szűrőjén át szemlélt, azoknak mintegy eredményeképpen megmutatkozó embert olyan valóságos tulajdonságokkal ruházza fel, olyan valóságos körülményekkel, és olyan valóságos emberekkel, történetekkel veszi körül, hogy hiába hívja fel saját írói jelenlétére az olvasót, képtelenek vagyunk a sokféle épphogy megkezdett és félbehagyott történetben nem megtalálni az igazság ránk vonatkozó egy-egy szeletét.
Tovább »
Az élni valamiért bölcsessége: Könyvajánló a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából (2021. június 4.)
Íróember számára nincs más erkölcsi erő, mint az olvasók lelkében támadó visszhang, s hiszem, hogy ez valamiképpen a titka annak is, hogy tudunk-e mondani valamit, a magunk szavaival, a jövőnek is. Mert a jövő — már önző érdekéből is — arra lesz kíváncsi, szolgáltuk-e valamiképpen most, a jelenben.[1]
Beke György, erdélyi magyar író, műfordító
(1927. aug. 3., Uzon – 2007. jan. 20., Budapest)
Gyermekkoromban édesapám sokat mesélt az antik idők hőseiről. Bámulattal töltött el Maszada ostromának története és példaként tekintettem a védők tettére. Ez a szemlélet kölyökkorom egyik nyarán köszönt vissza, amikor Jókai A kőszívű ember fiai regényével múlattam az időt. Legszebb kötelező olvasmányommá vált, mert olyan eszményképet adott, amiről úgy hittem, hogy mindent meg fog magyarázni további életemben. Nem így történt!
Katarzissal töltött el tinédzserként az a meggyőződés, miszerint meghalni valami nemesért többet ér, mint élni a semmiért. Ez az idealizmus azonban korrekcióra szorult. Emészthetetlenné vált a tartalom (Baradlay Jenő önfeláldozása) és vele együtt Jókai nehézkes nyelvezete. Buzgott bennem a vágy, hogy az idealista jelentéshez új szót társíthassak. Szeretni, ami eszményi: így húzott szívem a hagyományhoz.
Tovább »
Napóleon öröksége: Egy múltban gyökerező mindenkori rizikófaktor
Peter von Hess: Átkelés a Brezinán
A hírérték piaci viszonyok között értékelt lényege a nyereség maximalizálása, ami nem más, mint hogy széles körben hatást keltsen a társadalomban. Etikai értelmezésekor a hírérték természetének árnyoldala is előtűnik, ami a konfliktusteremtésből táplálkozik. A fentiek számbavételekor van mód arra, hogy józanul fogadjuk Napóleon, a franciák császára, halálának 200. évfordulójával kapcsolatos médiatartalmakat. A császárság sokrétű struktúrájából következik örökségének többféle megközelítése. Mivel a korzikai születésű és államférfiként franciává lett Napóleon katonaként lépett a politika porondjára, így biztos útnak kínálkozik rendszerét katonai eredményein keresztül megismerni.
Tovább »
Korlátozásokon túl: Posztkarantén olvasmányok, azaz hogyan merjünk újra lelkesek lenni
Véget ért a Karanténolvasmányaink sorozat! Remélhetőleg! Az irodalom többek között arra is jó, hogy ezt a vírus ügyet, mint bármelyik másik ügyet, annak szűrőjén keresztül nézzem, ne kelljen belekevernem olyan megosztó tényezőket, mint politika, orvostudomány (homályban tapogatódzás félinformációkkal), stb. Hanem! Művelődjünk és szórakozzunk, kapcsolódjunk ki az irodalom nyújtotta lehetőségekkel, az irodalom feltétlen és független igazságával.
A könyvtár szerepe ezekben a hónapokban (években?) folyamatosan változott, az online elérhető cikkek és teljes intézményi bezártság, a könyvablak és látatlanban kölcsönzött könyvek, illetve a mostani újranyitás és a végre kézben fogható, polcról válogatós időszakok között. A könyvajánlókat is igyekeztünk a kölcsönzés ezen lehetőségei szerint írni, illetve az ajánlott könyvek tartalmát szintén a vírus által okozott általános lelkiállapothoz igazítani.
És akkor talán hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba. Persze a visszatérés mind gyakorlati, mind lélektani okokból biztosan hosszas és nehézkes lesz. Nehéz elhinni, hogy újra tapasztalunk, újra élmények és nem vágyálmok határozzák majd meg a mindennapokat. Ennek fényében szeretném újra elkezdeni a régi-új (a karantén előtt vásárolt, de azóta magányos elzártságban tartott) könyvek ajánlóit. Igyekszem majd lépést tartani az irodalmi díjakkal (készül a Libri Irodalmi Díj jelöltjeinek ajánlója, de ennyi zseniális könyv elolvasásához sajnos idő kell), mindazonáltal világos, hogy az egyébként is általánosan méltatott és hirdetett könyveket azért többnyire maguktól is kölcsönzik az olvasók, míg olyan gyöngyszemek, amik ilyen-olyan okokból még nem foglalták el helyüket a kortárs irodalmi kánonban, gyakran a polcon maradnak. A fentiek fényében szeretném bemutatni a következő könyvet.
Tovább »
A hét könyve: Norbert Scheuer: Winterbienen
A regény, szerzőjének szándéka szerint, roppant egyszerű próbál lenni, annak ellenére, hogy a történet a második világháború hatalmas ívű témakörébe illeszkedik. Főhőse Egidius Arimond méhész, a belga határhoz közeli, vulkanikus eredetű Eifel-hegység Kall nevű bányászfalujából. A háború előtt görög és történelem szakos tanárként dolgozott, de az állásából elbocsájtották, majd epilepsziája miatt a náci propaganda szellemében sterilizálták. Ha a háborúban kitüntetett, pilótaként harcoló fivére nem védelmezné, bizonyára el is pusztították volna, mint a társadalom hasznavehetetlen élősködőjét. Az állapotának romlását megelőző orvosságok egyre drágábbak és beszerezhetetlenek lesznek a háború előrehaladtával. Így vállalja el, pénzért, hogy méhkaptárba bújtatva zsidó menekülteket szállít a belga határhoz.
Tovább »