Újdonságaink : Kávészünet

Megbocsátható-e, hogy az ember gyarló és követ el hibákat?

Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj

„Persze nekünk nem kellene ezzel törődnünk, hiszen mi itt és most élünk, nem pedig száz év múlva, de ha egy nap régi levelekre bukkanunk, valami dolgozni kezd a bensőnkben, mintha egy olyan szálat találtunk volna, amely tőlünk kiindulva eltűnik a múltban, és azt gondoljuk: ez az a szál, ami összeköti az időket.” (23-24. oldal) Tovább »

A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége

„Hirtelen átfutott az agyán egy tünékeny, ésszerűtlen gondolat: ha az ember igazán gazdag, meg sem kell halnia.”

Mi sincs távolabb a jelen társadalmától, mint a „nemes” öregkor. Hiába ringatja magát egy lehetőségekkel terhelt kor embere abba a tudatba, hogy a most bizonytalanságait és küzdelmeit egyszer a meggyőződés és nyugalom sorsszerűségei váltják fel, egyre nehezebbé válik az életet nem egy folyamatosan záródó kapu pánikjaként megélni.

A kapuzárási pánik már nem egy bizonyos életszakasz jellemzője, hanem az életet teljes hosszában átitató, sürgető kényszeré. Csak ebben az évben négy véletlenül választott szépirodalmi könyvet sikerült elolvasnom, ami az ezzel az állapottal való megbirkózás nehézségeit taglalta, méghozzá a legkülönbözőbb életszakaszokban. Persze a jelenséget minden életkorban és helyzetben más névvel szokás felcímkézni, a tendencia mégis látható. Tovább »

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve

„Attól kezdve, hogy becsukták a házunk ajtaját és elvittek minket, félelem uralkodott rajtunk.”

Mann-Schőner Gizella, akkor még Gitta, 14 évesen került Auschwitzba, ahonnan szerencsésen megmenekült, de ez a borzalmas élmény egész életére hatással volt. Az emlékek elhalványulhatnak, de soha nem lehet őket elfelejteni.

Gitta élete szép is lehetett volna, ha nem szól közbe a 2. világháború és a holokauszt. 1929-ben született Csengeren, az északkeleti határvidéken. Heten voltak testvérek, a szülei egyszerű emberek voltak. Szegényen és szerényen éltek bérelt szobájukban, amely nemcsak az életterük volt, hanem műhely is. Apja cipész volt, nővére varrásból próbálta segíteni a családot. Tovább »

Az igényeket a körülményekhez? | Maarja Kangro: 48 óra és Marie Aubert: Felnőtt emberek

Azon kívül, hogy a munkaidejét nagyjából kitölti a hivatalos ügyek intézése, egy átlagos könyvtáros igyekszik minden nap olyasmit is csinálni, amire a fejében felragaszthatja a „szakmai tevékenység” címkéjét. Például az állományba frissen integrált könyvekből beleolvas néhányba, és amit nem tud letenni, arról könyvajánlót ír. Ezen a héten két könyvbe olvastam így bele.
Akik rendszeresen olvasnak, tudják, hogy nincsenek véletlenek, már ami az egybeeséseket illeti. Olvasó és olvasmány találkozásakor nem szokatlan felismerés, hogy pont most gondolkodtam ezen, mintha csak én írtam volna, rólam szólna, tegnap beszélgettünk róla egy barátommal. „Véletlen egybeesés” helyett a láthatatlan vagy szem elől tévesztett összefüggéseket véljük felismerni. Az irodalom a valóság szövetéből készül, a valóság pedig olyan, hogy mindenkit érint, közvetlenül, közvetve.

48 óra

Maarja Kangro Breviáriumának első szövegét olvastam, a 48 órát, melynek elbeszélője érzékenyen és szókimondóan omlik össze a szemünk láttára. Érthető, érezhető, együtt érezhető. Pontos és figyelmes, nem eufemizál, nem védekezik. Arról, amit nem elég akarni, és nem elég tenni érte. Azokról és azok helyett, akiknek nem adatott meg a luxus, hogy a gyerekvállalásról mint karnyújtásnyira lévő lehetőségről szabadon döntsenek, és arról, hogy hogyan alakul át a társadalom textúrája a szükség szűrőjén szemlélve.
„Arra jutottam, hogy a nők általában véve négy kategóriába sorolhatók: 1. akiknek gyereke lesz a férfitól, de HVP-je nem; 2. akiknek HVP-je lesz, de gyereke nem; 3. akiknek mindkettő lesz; és 4. akiknek egyik sem.”
Az elbeszélő szinte hangosan gondolkodik, mi pedig elolvashatjuk ezeket az utolsó petesejt körül forgó gondolatokat. 48 óra, ennyit engedélyez a test. A 48 órában fokozatosan bomlik le az egész élet alatt felépített élet, a hogyanok, a miértek.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Megérteni, feldolgozni, felkészülni, mindegy. Pedig a többi elbeszélésre nem is jutott idő.

Maarja Kangro: Breviárium katalógusunkban >>>

Tovább »

A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon

Yasmina Reza (1959-) neve annak ellenére sem ismeretlen a magyar közönség előtt, hogy a Babilon első magyar nyelvre fordított regénye. A Renaudot-díjas francia szerzőnő számára a Katona József Színházban 1997-ben bemutatott Művészet című drámája elsöprő sikert hozott, ugyanakkor a Roman Polanski által rendezett Az öldöklés istene (2011) című film népszerűsége is megkérőjelezhetetlen a magyar mozirajongók körében.

Mindenesetre azoknak se kell rosszul érezni magukat, akik ezen a könyvajánlón keresztül találkoznak először Yasmina Reza nevével. Most itt az idő behozni a „lemaradást”. Mert a Babilon elképesztően jó regény, annak ellenére letehetetlen, hogy az írónő az élet olyan részleteinek pontos feltárására vállalkozott, amelyek a rohanó mindennapok lendületében biztosan rejtve maradnak.

Tovább »

A hét könyve: Eva Mozes Kor: Az auschwitzi ikrek

„Bocsáss meg a legrosszabb ellenségednek, bocsáss meg mindenkinek, aki bántott, mert ez meggyógyítja a lelkedet, és felszabadít.”

Mirjam és Éva egypetéjű ikrek, akik egy erdélyi magyar faluban születtek, viszonylag jómódú családba. A szüleik azt tanították nekik, hogy mindig segítsenek a kevésbé szerencséseknek.

Az antiszemitizmus, a zsidók elleni gyűlölet 1940 után kezdett beszivárogni az életükbe. A szülők igyekeztek a gyerekek elöl eltitkolni a rémisztő jövőt, hogy Hitler a zsidók kiirtását tervezte. Az iskolában zsidóellenes propagandafilmeket vetítettek a gyerekeknek, és ennek hatására a többiek az ikrek, majd a falu lakossága a család ellen fordult. Egy nap csendőrök jöttek értük. Egy városi gettóba kerültek, és a szabad ég alatt kellett aludniuk. Végül marhavagonokba tereltek mindenkit, majd több napos utazás után Auschwitzba vitték őket.

Tovább »

A hét könyve: Emma Donoghue: Hívnak a csillagok

A regény hőse Julia Power nővér, aki egy kórház szülészeti osztályán dolgozik, 1918-ban, Dublinban. Tombol a világon a spanyolnátha, vagyis az influenza, aminek több áldozata volt, mint az első világháborúnak. A spanyolnátha elnevezést azért kapta, mert először abban az országban jelentek meg híradások a pandémiáról.

A húsvéti felkelés után két évvel, a Nagy Háború végén vagyunk, egy világjárvány közepén. A dublini emberek többsége küszködik a betegséggel. Aki még járóképes vagy már átesett a betegségen ugyanúgy dolgozni jár, ahogy addig is, de mindenki fél a másik közelségétől, egy köhintés is elég a zsúfolt, emeletes buszokon ahhoz, hogy az emberek félni kezdjenek.
Tovább »

Korlátozásokon túl 2.: Háy János: A cégvezető

Szintén a karantén előtt vásárolt, azóta több részletben elolvasott, és megkritizált könyvek közé tartozik Háy János A cégvezető című regénye. Vannak olyan ismerőseim, akiknek csalódás volt, pedig Háy János könyveinek általánosan olyan bizalmat kölcsönöznek, hogy beleolvasás nélkül mindent megvesznek, ami e név alatt napvilágot lát. Én nem tartozom közéjük, úgyhogy miután megvártam a folyamatos kölcsönzés alatt álló könyv visszatérését (lehet, nincs is rászorulva erre az ajánlóra), jóval szerényebb elvárásokkal kezdtem bele.

Nem szeretnék hosszas elemzést írni a könyvről, inkább egy valódi, tömör kedvcsinálót. Olvasmányélményeként azt foglalnám össze, hogy nagyjából minden hatodik oldalról készítettem egy fényképet, amit elküldtem valakinek, olyan kommentárral, hogy „ismerős?’, vagy „na, pont erről beszéltél múltkor”, esetleg „szép!”. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy A cégvezető olyan témákat érint, és olyan karaktereket mozgat, ami bárkinek eszébe juthat, éppen ellenkezőleg. Az író a történelem és társadalom szűrőjén át szemlélt, azoknak mintegy eredményeképpen megmutatkozó embert olyan valóságos tulajdonságokkal ruházza fel, olyan valóságos körülményekkel, és olyan valóságos emberekkel, történetekkel veszi körül, hogy hiába hívja fel saját írói jelenlétére az olvasót, képtelenek vagyunk a sokféle épphogy megkezdett és félbehagyott történetben nem megtalálni az igazság ránk vonatkozó egy-egy szeletét.
Tovább »

Korlátozásokon túl: Posztkarantén olvasmányok, azaz hogyan merjünk újra lelkesek lenni

Véget ért a Karanténolvasmányaink sorozat! Remélhetőleg! Az irodalom többek között arra is jó, hogy ezt a vírus ügyet, mint bármelyik másik ügyet, annak szűrőjén keresztül nézzem, ne kelljen belekevernem olyan megosztó tényezőket, mint politika, orvostudomány (homályban tapogatódzás félinformációkkal), stb. Hanem! Művelődjünk és szórakozzunk, kapcsolódjunk ki az irodalom nyújtotta lehetőségekkel, az irodalom feltétlen és független igazságával.

A könyvtár szerepe ezekben a hónapokban (években?) folyamatosan változott, az online elérhető cikkek és teljes intézményi bezártság, a könyvablak és látatlanban kölcsönzött könyvek, illetve a mostani újranyitás és a végre kézben fogható, polcról válogatós időszakok között. A könyvajánlókat is igyekeztünk a kölcsönzés ezen lehetőségei szerint írni, illetve az ajánlott könyvek tartalmát szintén a vírus által okozott általános lelkiállapothoz igazítani.

És akkor talán hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba. Persze a visszatérés mind gyakorlati, mind lélektani okokból biztosan hosszas és nehézkes lesz. Nehéz elhinni, hogy újra tapasztalunk, újra élmények és nem vágyálmok határozzák majd meg a mindennapokat. Ennek fényében szeretném újra elkezdeni a régi-új (a karantén előtt vásárolt, de azóta magányos elzártságban tartott) könyvek ajánlóit. Igyekszem majd lépést tartani az irodalmi díjakkal (készül a Libri Irodalmi Díj jelöltjeinek ajánlója, de ennyi zseniális könyv elolvasásához sajnos idő kell), mindazonáltal világos, hogy az egyébként is általánosan méltatott és hirdetett könyveket azért többnyire maguktól is kölcsönzik az olvasók, míg olyan gyöngyszemek, amik ilyen-olyan okokból még nem foglalták el helyüket a kortárs irodalmi kánonban, gyakran a polcon maradnak. A fentiek fényében szeretném bemutatni a következő könyvet.
Tovább »

A hét könyve: Zsembery Péter: Vigyázz, kész

Zsembery Péter első regényében igazán érzékletes és magával ragadó coming of age életképeket sorakoztat fel. Könyvállományunk újdonságai között mindenkinek szívből ajánlom Ábel történetét.
Tovább »

Korábban »