Irodalom : Kávészünet

A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon

Yasmina Reza (1959-) neve annak ellenére sem ismeretlen a magyar közönség előtt, hogy a Babilon első magyar nyelvre fordított regénye. A Renaudot-díjas francia szerzőnő számára a Katona József Színházban 1997-ben bemutatott Művészet című drámája elsöprő sikert hozott, ugyanakkor a Roman Polanski által rendezett Az öldöklés istene (2011) című film népszerűsége is megkérőjelezhetetlen a magyar mozirajongók körében.

Mindenesetre azoknak se kell rosszul érezni magukat, akik ezen a könyvajánlón keresztül találkoznak először Yasmina Reza nevével. Most itt az idő behozni a „lemaradást”. Mert a Babilon elképesztően jó regény, annak ellenére letehetetlen, hogy az írónő az élet olyan részleteinek pontos feltárására vállalkozott, amelyek a rohanó mindennapok lendületében biztosan rejtve maradnak.

Tovább »

A hét könyve: Eva Mozes Kor: Az auschwitzi ikrek

„Bocsáss meg a legrosszabb ellenségednek, bocsáss meg mindenkinek, aki bántott, mert ez meggyógyítja a lelkedet, és felszabadít.”

Mirjam és Éva egypetéjű ikrek, akik egy erdélyi magyar faluban születtek, viszonylag jómódú családba. A szüleik azt tanították nekik, hogy mindig segítsenek a kevésbé szerencséseknek.

Az antiszemitizmus, a zsidók elleni gyűlölet 1940 után kezdett beszivárogni az életükbe. A szülők igyekeztek a gyerekek elöl eltitkolni a rémisztő jövőt, hogy Hitler a zsidók kiirtását tervezte. Az iskolában zsidóellenes propagandafilmeket vetítettek a gyerekeknek, és ennek hatására a többiek az ikrek, majd a falu lakossága a család ellen fordult. Egy nap csendőrök jöttek értük. Egy városi gettóba kerültek, és a szabad ég alatt kellett aludniuk. Végül marhavagonokba tereltek mindenkit, majd több napos utazás után Auschwitzba vitték őket.

Tovább »

Görög könyvajánló a nyárra

Nincs annál kellemesebb érzés, amikor a szabadban, a strandon vagy a tengerparton egy jó könyvvel a kezünkben, a napernyő alatt elnyújtózva, nyugalomban olvashatunk. Ezúton ajánlunk mindenki figyelmébe néhány izgalmas olvasmányt a nyárra, melyek megtalálhatók az Országos Idegennyelvű Könyvtár polcain.

Lena Mantα az egyik legolvasottabb kortárs görög írónő, eddig 18 regénye és 2 elbeszéléskötete jelent meg a Psychogios Kiadónál, összesen 8 nyelven. Regényei aktuális társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak, melyeket nyíltan és bátran tár az olvasók elé.

A Public Könyvesboltok ajánlása alapján a Mia sygnomi gia to telos (Egy bocsánat a végéért) című regény pár éve elnyerte a leginspirálóbb főszereplő díját. A könyv egy nő, Myrtini élettörténete, aki élete során sok fájdalmat, igazságtalanságot, fizikai bántalmazást, mentális erőszakot élt át, csupán azért, mert előnytelen külsővel született. A regény hátterében Görögország története bontakozik ki a katonai diktatúra idejétől az azt követő évekig.

Tovább »

Nagyné Szabó Antigonéra emlékezünk

A hazai görög közösségben szinte mindenki által ismert és elismert görög nyelvtanár, tankönyvíró, a görög nemzetiségi rádióadások szerkesztője azon kevesek közé tartozott, aki a görög irodalom magyarországi terjesztésében, népszerűsítésben kiemelkedő szerepet vállalt. Könyvtárunkban a Manolisz Glezosz Iskola által szervezett görög irodalmi estek szervezőjeként személyesen is ismertük, és megdöbbenten értesültünk róla, hogy alig egy hónapja elhunyt.

Művei közül kiemelkedik a Négy testvér című könyv, mely az évszakokkal kapcsolatos szokásokat, hagyományokat eleveníti fel görög és magyar nyelven egyaránt. A könyv online is elérhetővé vált nemrégiben.

Tovább »

A hét könyve: Emma Donoghue: Hívnak a csillagok

A regény hőse Julia Power nővér, aki egy kórház szülészeti osztályán dolgozik, 1918-ban, Dublinban. Tombol a világon a spanyolnátha, vagyis az influenza, aminek több áldozata volt, mint az első világháborúnak. A spanyolnátha elnevezést azért kapta, mert először abban az országban jelentek meg híradások a pandémiáról.

A húsvéti felkelés után két évvel, a Nagy Háború végén vagyunk, egy világjárvány közepén. A dublini emberek többsége küszködik a betegséggel. Aki még járóképes vagy már átesett a betegségen ugyanúgy dolgozni jár, ahogy addig is, de mindenki fél a másik közelségétől, egy köhintés is elég a zsúfolt, emeletes buszokon ahhoz, hogy az emberek félni kezdjenek.
Tovább »

Korlátozásokon túl 2.: Háy János: A cégvezető

Szintén a karantén előtt vásárolt, azóta több részletben elolvasott, és megkritizált könyvek közé tartozik Háy János A cégvezető című regénye. Vannak olyan ismerőseim, akiknek csalódás volt, pedig Háy János könyveinek általánosan olyan bizalmat kölcsönöznek, hogy beleolvasás nélkül mindent megvesznek, ami e név alatt napvilágot lát. Én nem tartozom közéjük, úgyhogy miután megvártam a folyamatos kölcsönzés alatt álló könyv visszatérését (lehet, nincs is rászorulva erre az ajánlóra), jóval szerényebb elvárásokkal kezdtem bele.

Nem szeretnék hosszas elemzést írni a könyvről, inkább egy valódi, tömör kedvcsinálót. Olvasmányélményeként azt foglalnám össze, hogy nagyjából minden hatodik oldalról készítettem egy fényképet, amit elküldtem valakinek, olyan kommentárral, hogy „ismerős?’, vagy „na, pont erről beszéltél múltkor”, esetleg „szép!”. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy A cégvezető olyan témákat érint, és olyan karaktereket mozgat, ami bárkinek eszébe juthat, éppen ellenkezőleg. Az író a történelem és társadalom szűrőjén át szemlélt, azoknak mintegy eredményeképpen megmutatkozó embert olyan valóságos tulajdonságokkal ruházza fel, olyan valóságos körülményekkel, és olyan valóságos emberekkel, történetekkel veszi körül, hogy hiába hívja fel saját írói jelenlétére az olvasót, képtelenek vagyunk a sokféle épphogy megkezdett és félbehagyott történetben nem megtalálni az igazság ránk vonatkozó egy-egy szeletét.
Tovább »

Az élni valamiért bölcsessége: Könyvajánló a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából (2021. június 4.)

Íróember számára nincs más erkölcsi erő, mint az olvasók lelkében támadó visszhang, s hiszem, hogy ez valamiképpen a titka annak is, hogy tudunk-e mondani valamit, a magunk szavaival, a jövőnek is. Mert a jövő — már önző érdekéből is — arra lesz kíváncsi, szolgáltuk-e valamiképpen most, a jelenben.[1]

Beke György, erdélyi magyar író, műfordító
(1927. aug. 3., Uzon – 2007. jan. 20., Budapest)

Gyermekkoromban édesapám sokat mesélt az antik idők hőseiről. Bámulattal töltött el Maszada ostromának története és példaként tekintettem a védők tettére. Ez a szemlélet kölyökkorom egyik nyarán köszönt vissza, amikor Jókai A kőszívű ember fiai regényével múlattam az időt. Legszebb kötelező olvasmányommá vált, mert olyan eszményképet adott, amiről úgy hittem, hogy mindent meg fog magyarázni további életemben. Nem így történt!

Katarzissal töltött el tinédzserként az a meggyőződés, miszerint meghalni valami nemesért többet ér, mint élni a semmiért. Ez az idealizmus azonban korrekcióra szorult. Emészthetetlenné vált a tartalom (Baradlay Jenő önfeláldozása) és vele együtt Jókai nehézkes nyelvezete. Buzgott bennem a vágy, hogy az idealista jelentéshez új szót társíthassak. Szeretni, ami eszményi: így húzott szívem a hagyományhoz.
Tovább »

Korlátozásokon túl: Posztkarantén olvasmányok, azaz hogyan merjünk újra lelkesek lenni

Véget ért a Karanténolvasmányaink sorozat! Remélhetőleg! Az irodalom többek között arra is jó, hogy ezt a vírus ügyet, mint bármelyik másik ügyet, annak szűrőjén keresztül nézzem, ne kelljen belekevernem olyan megosztó tényezőket, mint politika, orvostudomány (homályban tapogatódzás félinformációkkal), stb. Hanem! Művelődjünk és szórakozzunk, kapcsolódjunk ki az irodalom nyújtotta lehetőségekkel, az irodalom feltétlen és független igazságával.

A könyvtár szerepe ezekben a hónapokban (években?) folyamatosan változott, az online elérhető cikkek és teljes intézményi bezártság, a könyvablak és látatlanban kölcsönzött könyvek, illetve a mostani újranyitás és a végre kézben fogható, polcról válogatós időszakok között. A könyvajánlókat is igyekeztünk a kölcsönzés ezen lehetőségei szerint írni, illetve az ajánlott könyvek tartalmát szintén a vírus által okozott általános lelkiállapothoz igazítani.

És akkor talán hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba. Persze a visszatérés mind gyakorlati, mind lélektani okokból biztosan hosszas és nehézkes lesz. Nehéz elhinni, hogy újra tapasztalunk, újra élmények és nem vágyálmok határozzák majd meg a mindennapokat. Ennek fényében szeretném újra elkezdeni a régi-új (a karantén előtt vásárolt, de azóta magányos elzártságban tartott) könyvek ajánlóit. Igyekszem majd lépést tartani az irodalmi díjakkal (készül a Libri Irodalmi Díj jelöltjeinek ajánlója, de ennyi zseniális könyv elolvasásához sajnos idő kell), mindazonáltal világos, hogy az egyébként is általánosan méltatott és hirdetett könyveket azért többnyire maguktól is kölcsönzik az olvasók, míg olyan gyöngyszemek, amik ilyen-olyan okokból még nem foglalták el helyüket a kortárs irodalmi kánonban, gyakran a polcon maradnak. A fentiek fényében szeretném bemutatni a következő könyvet.
Tovább »

A hét könyve: Norbert Scheuer: Winterbienen

A regény, szerzőjének szándéka szerint, roppant egyszerű próbál lenni, annak ellenére, hogy a történet a második világháború hatalmas ívű témakörébe illeszkedik. Főhőse Egidius Arimond méhész, a belga határhoz közeli, vulkanikus eredetű Eifel-hegység Kall nevű bányászfalujából. A háború előtt görög és történelem szakos tanárként dolgozott, de az állásából elbocsájtották, majd epilepsziája miatt a náci propaganda szellemében sterilizálták. Ha a háborúban kitüntetett, pilótaként harcoló fivére nem védelmezné, bizonyára el is pusztították volna, mint a társadalom hasznavehetetlen élősködőjét. Az állapotának romlását megelőző orvosságok egyre drágábbak és beszerezhetetlenek lesznek a háború előrehaladtával. Így vállalja el, pénzért, hogy méhkaptárba bújtatva zsidó menekülteket szállít a belga határhoz.
Tovább »

Karanténolvasmányaink 5.: Japánok Japánról magyarul 3.

Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Murakami Harukit keveseknek kell bemutatnom, az író az utóbbi tíz évben igen nagy népszerűségnek örvend, sőt, azon kevés kortársak közé tartozik, akit közismertnek mondhatunk. Számos irodalmi díj nyertese, regényeit és elbeszéléseit eddig több mint húsz nyelvre fordították.
Tovább »

Korábban »