A hét könyve : Kávészünet

Megbocsátható-e, hogy az ember gyarló és követ el hibákat?

Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj

„Persze nekünk nem kellene ezzel törődnünk, hiszen mi itt és most élünk, nem pedig száz év múlva, de ha egy nap régi levelekre bukkanunk, valami dolgozni kezd a bensőnkben, mintha egy olyan szálat találtunk volna, amely tőlünk kiindulva eltűnik a múltban, és azt gondoljuk: ez az a szál, ami összeköti az időket.” (23-24. oldal) Tovább »

A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége

„Hirtelen átfutott az agyán egy tünékeny, ésszerűtlen gondolat: ha az ember igazán gazdag, meg sem kell halnia.”

Mi sincs távolabb a jelen társadalmától, mint a „nemes” öregkor. Hiába ringatja magát egy lehetőségekkel terhelt kor embere abba a tudatba, hogy a most bizonytalanságait és küzdelmeit egyszer a meggyőződés és nyugalom sorsszerűségei váltják fel, egyre nehezebbé válik az életet nem egy folyamatosan záródó kapu pánikjaként megélni.

A kapuzárási pánik már nem egy bizonyos életszakasz jellemzője, hanem az életet teljes hosszában átitató, sürgető kényszeré. Csak ebben az évben négy véletlenül választott szépirodalmi könyvet sikerült elolvasnom, ami az ezzel az állapottal való megbirkózás nehézségeit taglalta, méghozzá a legkülönbözőbb életszakaszokban. Persze a jelenséget minden életkorban és helyzetben más névvel szokás felcímkézni, a tendencia mégis látható. Tovább »

A hét könyve: Szvoren Edina: Verseim

Szvoren Edina József Attila-díjas prózaíró minden kötete ajándék az emberiségnek. Legalábbis annak a részének, aki beszéli a nyelvet. A Szvoren-nyelvet. Ami egyrészt irodalmi csoda, másrészt ki kell nyitni az ablakot olvasás közben, hogy ne fogyjon el a levegő, mire az ember egy-egy elbeszélés végére ér.

Szvoren Edina azon élő csodák közé tartozik, akinek minden kötete még eggyel jobb, mint az előző, és amikor tetszik valami a stílusában, a gondolkodásában, az általa életre hívott világban, biztos lehetsz benne, hogy a következő kötetében tökélyre fejleszti azt. Tovább »

A hét könyve – Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

kép forrása: https://bit.ly/3LMKHG9

A skandináv szépirodalom kezd kiemelt helyet vájni a szívemben, mert utánozhatatlan hangon mesél olyan témákról is, melyek más nemzetek tollából talán elcsépeltnek hatnak.
Márpedig alig akad hétköznapibb helyzet annál, mint hogy egy házasság véget ér – mondjuk egy harmadik fél miatt. Ezerszer hallottuk már, szükségünk van rá, hogy valaki másképpen mondja. Ezt kíséreli meg Geir Gulliksen, norvég szerző Mielőtt elváltunk című regényében. Tovább »

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve

„Attól kezdve, hogy becsukták a házunk ajtaját és elvittek minket, félelem uralkodott rajtunk.”

Mann-Schőner Gizella, akkor még Gitta, 14 évesen került Auschwitzba, ahonnan szerencsésen megmenekült, de ez a borzalmas élmény egész életére hatással volt. Az emlékek elhalványulhatnak, de soha nem lehet őket elfelejteni.

Gitta élete szép is lehetett volna, ha nem szól közbe a 2. világháború és a holokauszt. 1929-ben született Csengeren, az északkeleti határvidéken. Heten voltak testvérek, a szülei egyszerű emberek voltak. Szegényen és szerényen éltek bérelt szobájukban, amely nemcsak az életterük volt, hanem műhely is. Apja cipész volt, nővére varrásból próbálta segíteni a családot. Tovább »

Egy régi kedvenc az újdonságok közt

„Akkor határoztam el, hogy csinálok valamit, valami rendkívüli dolgot, ami fölkavarja a kedélyeket, s aminek visszhangja akkor sem némul el, amikor már nem leszek a világon.”
(Pierre Ambroise Francois Choderlos de Laclos)

 

A köntös új, a szöveg réges-régi, egész pontosan 1782-es! Ekkor született ugyanis Pierre Ambroise Francois Choderlos de Laclos levélregénye, a Veszedelmes viszonyok.
A magyar olvasók Örkény István fordításának örvendhetnek – ez az 1965-ös fordítás él meg újabb és újabb kiadásokat; ez a szöveg él tovább a nemrégiben megjelent kiadásban is, mely a Menő Könyvek új, „Örök kedvencek” sorozatát erősíti.

„Ez a regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortársai írják, »vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján«. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született.” – így az Örkény István utószavából idézett fülszöveg.
Sokáig sem nyomtatni, sem árusítani nem lehetett. A múlt század „tiltott gyümölcsévé vált”.
De mi okozhatta a közfelháborodást? Tovább »

A hét könyve: Jacky Durand: Apám receptjei

Talán minden gasztroregényben közös, hogy az érzékeinkre vadászik, de nagyon kevés az olyan darab, amelyben ez az ízeket tálaló érzékiség nem csordul túl. Jacky Durand: Apám receptjei című kötete ebből a szempontból is üdítő kivétel a gasztroregények kínálatában – szó szerint szépirodalmi csemegével lesz dolga az olvasónak. Tovább »

Jelenetek a happy end után | Alain de Botton: A szerelem csapásai

„Egyelőre persze sehol sem tart. Kristennel össze fognak házasodni, sokat szenvednek majd, gyakran aggódniuk kell a pénz miatt, először lányuk, aztán fiuk születik, egyikük viszonyba bonyolódik valakivel, lesznek unalmas fejezetek, és olyan is, hogy meg akarják ölni a másikat, néhanapján pedig saját magukat. Ez lesz az igazi szerelemi történet.”

Azt hihetnénk, már le is lőttem a poént, ám Alain de Botton regénye(?) többek közt azért is egyedülálló, mert ott kezdődik, ahol más történetek boldog véget érnek – valahol az első csók után; és elkísér bennünket oda, ahová a romantikus regények ritkán merészkednek.

Tovább »

Az a bizonyos első | 15 író, 14 történet – egyetlen kötetben

A Menő Könyvek néhány évvel ezelőtt 15 írót kért fel arra, hogy írjanak novellákat „arról, amiből csak egy lehet” – ez lett Az első.

Legyen akár emlékezetes, akár felejtenivaló, boldog vagy szomorú emlék; szerelemből vagy kíváncsiságból elkövetett; túl korán vagy kicsit későn; félve vagy vakmerően – ezek a történetek igyekeznek minden lehetőséget bemutatni, és teszik ezt a kamaszok ártatlanságával. Szépirodalommal van dolgunk, tehát a legmerészebb történetek is ízléses hangon szólalnak meg: mindent szóba hoznak, ami csak fontos lehet, de hagyják dolgozni az olvasó képzeletét is.

Tovább »

A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon

Yasmina Reza (1959-) neve annak ellenére sem ismeretlen a magyar közönség előtt, hogy a Babilon első magyar nyelvre fordított regénye. A Renaudot-díjas francia szerzőnő számára a Katona József Színházban 1997-ben bemutatott Művészet című drámája elsöprő sikert hozott, ugyanakkor a Roman Polanski által rendezett Az öldöklés istene (2011) című film népszerűsége is megkérőjelezhetetlen a magyar mozirajongók körében.

Mindenesetre azoknak se kell rosszul érezni magukat, akik ezen a könyvajánlón keresztül találkoznak először Yasmina Reza nevével. Most itt az idő behozni a „lemaradást”. Mert a Babilon elképesztően jó regény, annak ellenére letehetetlen, hogy az írónő az élet olyan részleteinek pontos feltárására vállalkozott, amelyek a rohanó mindennapok lendületében biztosan rejtve maradnak.

Tovább »

Korábban »