A hét könyve : Kávészünet

A hét könyve – Halász Rita: Mély levegő

a kép forrása EZ

Halász Rita első könyve mindjárt meghozta számára a szakmai elismerést. A kötet nemcsak a Libri legjobb első kötetesének járó elismerést kapta meg, de övé lett 2021 Margó-díja is.

A művészettörténész szerző képeket fest, élettel teli képeket, és akármennyire fekete-fehérnek tűnik első pillanatban a bántalmazó férjtől gyermekeivel menekülő Vera története, a jó és rossz harca, a szabadulás egyértelműsége, a könyv mégis teljesen más vizekre vezet minket. Vera meséje, melyet kíméletlen őszinteséggel tár elénk, nem a válással és feloldozással kezdődik, nem szentekből és démonokból, hanem tökéletlen és még tökéletlenebb emberekből áll. A cselekmény térben és időben egyaránt ugrál, hiszen az élet nem tanmese, nem halad lineárisan az abszolút megoldás felé, minden egyes esemény összefügg ugyan az összes többivel, de valójában önmagukban álló pillanatok, időszakok tagolják, melyeknek nincs előre megírva se a kifutásuk, se az értelmük. Attól még, hogy valaki egyszer erős volt, lehet még máskor gyenge. Amit egyszer elért, lehet, meg kell szereznie újra. Tovább »

A hét könyve – Marie Aubert: Ha történne valami

kép forrása EZ

Marie Aubert norvég írónő Felnőtt emberek című könyvéről korábban már írtam ajánlót (IDE KATTINTVA olvasható), és aki el is olvasta a könyvet, annak azért javaslom olvasmánynak a Ha történne valamit, aki nem, annak azért.

A rövidebb elbeszéléseket tartalmazó kötet mindegy szereplője teljesen eltérő életkorban, státuszban, élethelyzetben van, valami mégis összeköti őket: szembe kell nézniük a helyzetükkel, el kell engedniük azt, amit szerettek, amit eddig ismertek, és fel kell állniuk, életükben először, teljesen egyedül, minden erejükkel. Kiégés, trauma, elmúlás, amit csak elvisel egy ember. Minden ember, mert az itt felsorakoztatott történetek mindegyike érint bennünket egyik vagy másik oldalról. Tovább »

A hét könyve – Háy János: Mamikám

.

Mindenki tudja, hogy Háy János Mamikám című könyve körül heves vita alakult ki. Sajnos ezt a témát most mellőzni vagyok kénytelen, mert magának a könyvajánlónak, az élményszintű beszámolónak a tartalmi keretébe nem fér bele.

Persze nemcsak az Országos Idegennyelvű Könyvtár dolgozójaként, hanem emberként is mindennél előrébb valónak tartom, hogy a kisebbség hangját figyelemmel hallgassuk, amikor arról beszél, miként küzd meg az akár társadalmi téren, akár az irodalmi reprezentációk által évszázadok óta rárakódott előítéletekkel. A rendszerszintű elnyomás megingatásának legelső feltétele ez, hiszen a megértésre való törekvés már maga közelítés, a közelítés pedig csak első ugyan, de lépésnek már lépés.

A könyvet viszont most olvasóként értékelem, ahogy a könyvajánlókban általában szoktam, mert Háy János nem szociológus, hanem író, könyvében nem átlagot szemléltet, hanem egyes esetet. Ami esetet sértőként is teljesen jogosan lehet olvasni, véleményem szerint minden olvasat ugyanis igazság. Most a saját olvasatomról szeretnék beszámolni. Tovább »

A 21. századi magyar groteszk – érdemjegye: jeles

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek

Rényi Ádám kötete kívül és belül is elnyerte tetszésem. Szeretem a minimalista dolgokat, így a borítója azonnal megfogott. A fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Egy véletlen folytán egyik barátomtól egy könyv nekiajándékozása után (erről előtte már tudott) meglepetésként cserébe megkaptam az Osztálytalálkozót. Nem váratott sokáig, nagyon kíváncsi voltam rá, így gyorsan el is kezdtem az olvasását. Egyik kedvencem lett, azóta pedig elég sokszor ajánlottam boldog-boldogtalannak, de így azért mégis több emberhez eljut(hat), hogy ez a könyv létezik nálunk is: Tovább »

Megbocsátható-e, hogy az ember gyarló és követ el hibákat?

Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj

„Persze nekünk nem kellene ezzel törődnünk, hiszen mi itt és most élünk, nem pedig száz év múlva, de ha egy nap régi levelekre bukkanunk, valami dolgozni kezd a bensőnkben, mintha egy olyan szálat találtunk volna, amely tőlünk kiindulva eltűnik a múltban, és azt gondoljuk: ez az a szál, ami összeköti az időket.” (23-24. oldal) Tovább »

A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége

„Hirtelen átfutott az agyán egy tünékeny, ésszerűtlen gondolat: ha az ember igazán gazdag, meg sem kell halnia.”

Mi sincs távolabb a jelen társadalmától, mint a „nemes” öregkor. Hiába ringatja magát egy lehetőségekkel terhelt kor embere abba a tudatba, hogy a most bizonytalanságait és küzdelmeit egyszer a meggyőződés és nyugalom sorsszerűségei váltják fel, egyre nehezebbé válik az életet nem egy folyamatosan záródó kapu pánikjaként megélni.

A kapuzárási pánik már nem egy bizonyos életszakasz jellemzője, hanem az életet teljes hosszában átitató, sürgető kényszeré. Csak ebben az évben négy véletlenül választott szépirodalmi könyvet sikerült elolvasnom, ami az ezzel az állapottal való megbirkózás nehézségeit taglalta, méghozzá a legkülönbözőbb életszakaszokban. Persze a jelenséget minden életkorban és helyzetben más névvel szokás felcímkézni, a tendencia mégis látható. Tovább »

A hét könyve: Szvoren Edina: Verseim

Szvoren Edina József Attila-díjas prózaíró minden kötete ajándék az emberiségnek. Legalábbis annak a részének, aki beszéli a nyelvet. A Szvoren-nyelvet. Ami egyrészt irodalmi csoda, másrészt ki kell nyitni az ablakot olvasás közben, hogy ne fogyjon el a levegő, mire az ember egy-egy elbeszélés végére ér.

Szvoren Edina azon élő csodák közé tartozik, akinek minden kötete még eggyel jobb, mint az előző, és amikor tetszik valami a stílusában, a gondolkodásában, az általa életre hívott világban, biztos lehetsz benne, hogy a következő kötetében tökélyre fejleszti azt. Tovább »

A hét könyve – Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

kép forrása: https://bit.ly/3LMKHG9

A skandináv szépirodalom kezd kiemelt helyet vájni a szívemben, mert utánozhatatlan hangon mesél olyan témákról is, melyek más nemzetek tollából talán elcsépeltnek hatnak.
Márpedig alig akad hétköznapibb helyzet annál, mint hogy egy házasság véget ér – mondjuk egy harmadik fél miatt. Ezerszer hallottuk már, szükségünk van rá, hogy valaki másképpen mondja. Ezt kíséreli meg Geir Gulliksen, norvég szerző Mielőtt elváltunk című regényében. Tovább »

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve

„Attól kezdve, hogy becsukták a házunk ajtaját és elvittek minket, félelem uralkodott rajtunk.”

Mann-Schőner Gizella, akkor még Gitta, 14 évesen került Auschwitzba, ahonnan szerencsésen megmenekült, de ez a borzalmas élmény egész életére hatással volt. Az emlékek elhalványulhatnak, de soha nem lehet őket elfelejteni.

Gitta élete szép is lehetett volna, ha nem szól közbe a 2. világháború és a holokauszt. 1929-ben született Csengeren, az északkeleti határvidéken. Heten voltak testvérek, a szülei egyszerű emberek voltak. Szegényen és szerényen éltek bérelt szobájukban, amely nemcsak az életterük volt, hanem műhely is. Apja cipész volt, nővére varrásból próbálta segíteni a családot. Tovább »

Egy régi kedvenc az újdonságok közt

„Akkor határoztam el, hogy csinálok valamit, valami rendkívüli dolgot, ami fölkavarja a kedélyeket, s aminek visszhangja akkor sem némul el, amikor már nem leszek a világon.”
(Pierre Ambroise Francois Choderlos de Laclos)

 

A köntös új, a szöveg réges-régi, egész pontosan 1782-es! Ekkor született ugyanis Pierre Ambroise Francois Choderlos de Laclos levélregénye, a Veszedelmes viszonyok.
A magyar olvasók Örkény István fordításának örvendhetnek – ez az 1965-ös fordítás él meg újabb és újabb kiadásokat; ez a szöveg él tovább a nemrégiben megjelent kiadásban is, mely a Menő Könyvek új, „Örök kedvencek” sorozatát erősíti.

„Ez a regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortársai írják, »vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján«. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született.” – így az Örkény István utószavából idézett fülszöveg.
Sokáig sem nyomtatni, sem árusítani nem lehetett. A múlt század „tiltott gyümölcsévé vált”.
De mi okozhatta a közfelháborodást? Tovább »

Korábban »