Az év olvasója 2011
Barabás András a díjátadón
Decemberben már beszámoltunk arról, hogy 2011-ben ‘Az év olvasójának’ Barabás Andrást választották az OIK munkatársai. Ez alkalomból készítettünk interjút Vele.
– Amikor megtudta, hogy Ön lett ‘Az év olvasója’ 2011-ben, hogyan fogadta a hírt? Meglepődött?
– Igen, meglepődtem, annak ellenére, hogy előzőleg értesítést kaptam: rákerültem a jelöltek listájára. A díjátadás napján nem voltam Budapesten, így amikor a következő alkalommal a könyvtárba mentem (sőt: jöttem), az egyik ruhatáros hölgy gratulációjából tudtam meg, hogy engem ért a megtiszteltetés.
– Mit gondol, miért Önt választották az Év olvasójának a kollégák?
– Ezt elsősorban tőlük kellene megkérdezni. Úgy emlékszem, az utóbbi években nem okoztam botrányt, igyekeztem határidőre visszajuttatni a kikölcsönzött könyveket, lemezeket, nem tettem tönkre a fénymásolót, nem kávéztam le az újságokat – nekem persze könnyű, mert nem kávézom –, vagyis magaviseletből legalább egy négyest kiérdemeltem, ami az iskolában nem mindig sikerült.
– 40 éve a könyvtár látogatója. Össze tudja számolni, körülbelül hány órát töltött nálunk?
– Büszkén mondom: nem! Mert nagyon sokat. Volt ugyan egy hűtlen(ebb) időszakom, amely akkor kezdődött, amikor számítógép bukkant fel a háztartásomban, de lezárult, amikor megérkezett az első ölbéli masina, a könyvtárba pedig a WiFi. Örömmel tértem vissza, mert az orvos sem írhatna fel megnyugtatóbb környezetet a munkához.
– Mire emlékszik, milyen volt a könyvtár a ’70-es években, és milyen változásokat látott az évek során?
– Zsúfoltabb volt az olvasóterem és némileg katonásabb a hangulat – úgy értem: ez volt a város legbarátságosabb könyvtára akkor is, de mára még otthonosabbá vált. Előfordult, hogy várni kellett a társalgóban egy-egy megüresedő asztalra, míg most vizsgaidőszakban is lehet helyet találni. Az emberi viszonyokat eldologiasító számítógépnek köszönhető, hogy a katalógus állapota radikálisan megjavult: a nyolcvanas években tulajdonképpen három független katalógusrészlegben kellett keresgélni – vagy, ami rosszabb, előbb tippelni, melyiket használja az ember, és csak utána keresni benne. Különálló egység volt ugyanis a cirill betűs katalógus, illetve a latin betűs ‘régi’ és ‘új’ beszerzések gyűjteménye. (Talán valamelyik 1950-es év volt a vízválasztó.) Ehhez képest a jelenleg működő katalógus kézi szövésű repülő szőnyeg.
Szintén fontos változás, hogy a felújítás után a könyvtár szebbé, kellemesebbé vált, új tereket nyitottak meg a látogatók előtt, és a rendezvények még több élettel töltik meg a házat.
– Ha lenne rá lehetősége, min változtatna a könyvtárban?
– Volt egy időszak, 1990 táján, amikor megnyílt előttem ez a lehetőség. Két fiatal olvasótermi ügyeletes (akkor ez volt a titulusuk), Bérczi Péter és Rockenbauer Zoltán többször érdeklődött nálam, hogyan kellene bővíteni az angol nyelv kézikönyvtárát. Gondolom, valutakerethez jutott a könyvtár, vagy az angol kiadók akkor kezdtek el terjeszkedni Magyarországon. Elsoroltam nekik, milyen szótárakat, kifejezés-gyűjteményeket stb. vennék, ha teli pénztárcával beszabadulnék egy angol könyvesboltba – és csodák csodája, vágyaim egyik-másik tárgya heteken belül megjelent az olvasótermi polcon.
A mai állapotokon két ponton változtatnék. Az egyik óhaj teljesítése, azt hiszem, nem igényel nagy beruházást – bővíteném a kerékpártárolót. Jelenleg három és fél bicikli fér el szűkösen, de mivel az olvasók nem közlekednek fél kerékpárral, marad három férőhely. Télen elég, a többi évszakban nem. A másik változás, attól tartok, csak álom: egy olyan katalógus, amelyben a közelítő pontossággal vagy kis hibával beírt szerző/cím/kulcsszó esetén is születik érvényes találat, mint a Google keresőben.
Az említettekhez hasonlóan erős, ókonzervatívnak nevezhető vágyam pedig az, hogy ne változzon meg a könyvtár hangulata, kedélye, vagyis maradjanak ilyen kedvesek és segítőkészek a könyvtárosok a beiratkozástól az olvasótermen át a kölcsönzésig.
– Milyen más könyvtárakat használ?
– A Szabó Ervin hálózatába járok hűtlenkedni, és tagja vagyok a ráckevei Skarica Máté Városi Könyvtárnak.
– Min dolgozik jelenleg?
– Mostanában rejtvényfejtéssel foglalkozom, Don DeLillo Cosmopolis című regénye a feladvány.
-Köszönöm az interjút!
Az interjút Földi Tamás, tájékoztató könyvtáros készítette.
Vélemények
Hozzászólás küldése