Az év olvasója 2009 : Kávészünet

Az év olvasója 2009

Christopher Whyte

Christopher Whyte

Ha piros sapkája lenne, ő lenne a Mikulás. Ki ő?

Természetesen Christopher Whyte, skót költő, író,
műfordító, irodalomkritikus és egyetemi tanár, aki az OIK
munkatársainak szavazati alapján elnyerte ’Az év olvasója
2009’ címet. A díjat könyvtárunk az idén adományozta
először, s az értékelés főbb szempontjai az OIK-hoz való
hűség, lojalitás, korrektség és szívélyesség voltak.

Christopher Whyte 2003 óta rendszeres látogatója könyvtárunknak, több kötetet is ajándékozott az intézmény számára, az olvasóteremben pedig kedvenc helye a 80-as.

A díjátadás után Vele beszélgettünk.

– Engedje meg, hogy gratuláljak! Hogyan érezte Magát az ünnepségen?

– Büszke vagyok erre a díjra, mivel az OIK fontos hely számomra. Fontosak az itt található könyvek, a légkör, szeretek itt dolgozni, és igazán megtisztelő, hogy ezért még egy díjat is kap az ember. Mindig is nagyon barátságosnak és nyitottnak találtam az itt dolgozó könyvtárosokat, és sok meglepetéssel szolgált ez a sokszínű gyűjtemény is.


-Amikor megtudta,hogy Önt is jelölték erre a díjra, hogyan fogadta a hírt?
Meglepődött?

-Igen. Először akkor, amikor megtudtam, hogy jelöltek erre a díjra, s bekerültem a második fordulóba. Azután egy kis idő elteltével arra gondoltam, örülnék, ha engem választanának. Többször kérdeztem Balla Pétert: „Van valami hír? Van valami hír?” Mire ő: „Még nincs.” Aztán az egyik nap szólt és közölte az örömhírt.

-Az OIK 2006-os évkönyvében megjelent Önnel egy interjú. Mivel foglalkozott azóta?    Min dolgozik jelenleg?

-Azóta elkezdtem kortárs magyar versek fordításával is foglalkozni. Fordítottam Nádasdy Ádámtól, Tandori Dezsőtől, Simon Balázstól, Tóth Krisztától. Mivel mostanában angolul nem igazán használunk rímeket, ezért újfajta formai eszközöket kellett találnom, hogy visszaadjam ezek használatát. Sok verset is írok. Ebben az évben két versgyűjteményt is publikáltam gael nyelven. Néhány vers itt született a könyvtárban. Különös dolog külföldön élni, de íróknál ez elég gyakori, hiszen ha szeretnél egy helyről írni, szerencsésebb, ha nem vagy ott. Mióta Budapestre jöttem, olyan dolgokat is sikerült Skóciáról leírnom, melyeket nem tudtam, amikor ott éltem. Ezeken kívül két regényen is dolgozom egyidejűleg. Két nagyon különböző témán, s azt kell mondanom, ez a legnehezebb. A regényírás sok időt igényel, és a szerkezeti problémák is bonyolultabbak.

-Az évek során megtanult magyarul is? Hogyan tanul? Milyen gyakran és hol használja nyelvünket?

Vicces, mert 32 éven keresztül tanítottam, de sosem szerettem iskolai körülmények között tanulni. Ha meg akarok tanulni egy nyelvet, elkezdek könyveket olvasgatni, megpróbálom megérteni az adott nyelv nyelvtanát.  Amikor Budapestre jöttem, az egyik probléma az volt, hogy a barátaim angol anyanyelvűek voltak, s kezdetben kevés alkalmam nyílt a magyar gyakorlására. De mostanra már nincs gondom ezzel. Minden nap használom a nyelvet, például a boltban, vagy ha a szomszédaimmal beszélek. És azt hallottam, hogy a magyar nyelv nagyon jól használható káromkodásra. De ezt a részét még nem sikerült megtanulnom. (Nevet)

-Elmondaná, hogy milyennek látja az OIK-ot? Látott változásokat az elmúlt évek során?

Számomra szerencsére nem sokat változott a könyvtár az elmúlt 4-5 évben. A légkör nagyon hasonló, mint amikor idejöttem, és én ezt szeretem. Nagyon érdekel a zene, s nem csak hallgatom, de írok is róla. A regény – amelyen jelenleg dolgozom – karakterei között is találhatók zenészek. Nagyon szeretem a Zeneműtárat, jónak találom a gyűjteményét. A könyvtár számomra egy nyugodt, boldog helynek tűnik.

-Milyen más könyvtárakat használ?

-Ismerem a legtöbb budapesti könyvtárat. A Francia Intézet Könyvtárát, a Goethe Intézetét, a Szabó Ervint, az MTA Könyvtárát, az OSZK-t. Mikor Edinburgh-ban vagyok, gyakran használom a Skót Nemzeti Könyvtárat. Az egy sokkal formálisabb, komoly, ünnepélyes hely.

-Az OIK-on kívül van másik kedves könyvtára?

Szeretem a Francia Intézet Könyvtárát. Nekik is jó a zenei gyűjteményük. És nagyon szép az ablakból a kilátás. De az OIK a kedvencem.

-Ha lenne rá lehetősége, min változtatna a könyvtárban?

Hmmm… Magasabb fizetést adnék a könyvtár dolgozóinak. De őszintén szólva nem igazán jut semmi más az eszembe. Számomra úgy jó a könyvtár, ahogy van.

-Meg kell hogy kérdezzem, miért a 80-as helyet kedveli?

(Nevet) -Talán ez egy furcsa, nem túl pozitív tulajdonságom.  Szeretem ugyanazokat a dolgokat csinálni, ugyanazokat az ételeket enni, és ugyanarra a helyre ülni. Másrészről a 80-as ülés a terem végében található, és az egyik legcsendesebb hely. Amikor dolgozom ugyanis, nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Különösen amikor fordítok, bármilyen kis zaj elvonhatja a figyelmemet.

És egy utolsó kérdés: Hogyan ünnepli a karácsonyt?

-Mivel nincs családom Budapesten, így a barátaimmal fogok ünnepelni. Egyszer szenteste, majd más barátokkal karácsony napján. Egy picit furcsa számomra, mert Skóciában szenteste nem igazán történik semmi. Amikor gyerek voltam, mindig karácsony reggelét vártuk, amikor is megnézhettük az ajándékokat.

-Köszönöm a beszélgetést.

Az angol nyelvű interjút Földi Tamás tájékoztató könyvtáros készítette és fordította magyarra.

Vélemények

Hozzászólás küldése