Az év könyvei 2020-ban – A TLS körkérdése : Kávészünet

Az év könyvei 2020-ban – A TLS körkérdése

Az új év a koronavírus-járvány miatt másként kezdődött, mint a korábbi években megszokhattuk. Magam is később – de remélem, nem megkésve – jelentkezem az áttekintéssel, amellyel a The Times Literary Supplement (TLS) hetilap szokásos körkérdésére adott válaszokat ismertetem. Még tavaly, a november 13-i számban 65 író, irodalmár választását közölték. A véleményekből nem keletkezett valamiféle hivatalos rangsor, csupán szubjektív ítéletek érdekes halmazát olvashatjuk. Sokan nem tudtak vagy nem akartak csak egy könyvet kiválasztani, ezért kettőt vagy többet is megneveztek. A „merítés” az új könyvtermésből tehát nagy, nemcsak a könyvek száma miatt. A választási lehetőség ugyanis nem korlátozódott a szépirodalomra, főként irodalom-, történet- és zenetudomány, valamint művészettörténeti téma került be a kedvencek közé. Nem csoda, hogy megoszlás tapasztalható, kevés ismétlődés fordul elő.

A járványhelyzettel függhet össze, hogy többen is – otthon maradva – a polcról levett újraolvasott könyvet ajánlottak. Így került a listára Proust halhatatlan műve, Az eltűnt idő nyomában is, mint a valaha írt legjobb regény („greatest of all novels”). Az újdonságokat tekintve megállapítható, hogy kettő említéssel már „győztes” helyre lehetett érni, és erre csak két könyv jutott.

Az egyik Ferdinand Mount Kiss Myself Goodbye : The Many Lives of Aunt Munca című életrajzi jellegű műve. A Sir előnévvel rendelkező, tekintélyes családból származó Ferdinand Mount (1939-) könyvében a gazdagok látványos, ugyanakkor titkokkal kísért életét élő nagynénje életútját „nyomozza ki”, követi végig. Ennek során szemléletes képet rajzol a korabeli angol társadalomról is. (A nagynéni a Munca becenevet önmagának adta Beatrix Potter híres állatmeséinek egyik egérkéje után.) A több tucat könyv szerzője, Ferdinand Mount Magyarországon aránylag kevéssé ismert, bár a MOKKA-katalógusban hét könyv írójaként vagy szerkesztőjeként szerepel. Az OIK-ban egy 1975-ben kiadott regénye (The Man Who Rode Ampersand) található meg.

A másik „győztes” egy antológia, a Penguin Modern Classics sorozatban megjelent The Penguin Book of Oulipo. A terjedelmes összeállítás nemcsak az 1960-ban megalakult Oulipo-csoport (OUvroir de LIttérature POtentielle) íróinak műveiből válogat, hanem kiegészül olyan, az irányzattal rokonítható alkotók műveivel, mint Jonathan Swift, Lewis Carroll stb. Ez a könyv emlékeztet arra – miként egyik ajánlója írja –, hogy az emberinek mondott tulajdonságok között ott van a nevetés és a nyelvi játékosság (linguistic dexterity) is. Könyvtárunkban három könyv elsődleges témája az Oulipo-csoport munkássága.

Dörgő Tibor

Vélemények

Hozzászólás küldése