Az alkotás szerepe egy irodalomterápiás csoportülésen : Kávészünet

Az alkotás szerepe egy irodalomterápiás csoportülésen

Az előző bejegyzésben írtam: „Volt már arra is példa, hogy Örkény István Presztízs című egypercesét úgy vezettem fel, hogy a csoporttagoknak gyümölcsökként kellett magukat elképzelniük, majd gyümölcssalátát kellett úgymond keverniük a jó és a rossz tulajdonságaikhoz társítva a gyümölcsöket. Igaz, hogy az utóbbi már nem kezdő és záró körös feladat, így” ennek kifejtését ebben az írásban folytatom.

Többféle gyakorlat létezik, melyeket egy irodalomterápiás csoportülésen alkalmazni lehet, ezek egyik gyűjteménye a James W. Pennebaker féle Gyógyító írás, egy másik pedig a Molnár Krisztina Rita és Lackfi János neveivel fémjelzett Titkos versműhely. Én elég kreatívan és spontán működöm, nem mindig tervezem meg előre, mikor milyen feladat várható. Sokszor a beszélgetés előre haladtával gondolom ki, mi is lenne szerintem ideális. Most nem részletezem, milyen kreatív írásos és másfajta (például rajzos) gyakorlatok léteznek, inkább összegyűjtöttem, mi mindenre számíthat az, aki egy általam tartott csoportra jön. Mint mondtam, spontán működöm, így ezektől eltérőek is előfordulnak majd, ez itt inkább csak egy kis ízelítő a már beváltak közül.

A fentebb említett gyümölcssaláta recept összeállítása is ilyen spontán született ötlet volt, és remekül működött. Egy 6+1 alkalmas zárt csoportfolyamat elején vittem ezt, mikor még ismerkedtünk egymással.

Mielőtt további konkrét példákat hoznék, leírom, szerintem miért jó, hogy vannak kreatív feladatok egy irodalomterápiás csoportülésen. Sokszor észrevettem, főleg fiatalabbaknál, hogy nehezebben csatlakoznak rá egy-egy szépirodalmi műre, vagy pedig nehezebben nyílnak meg különféle okokból. Az ilyen gyakorlatok segítenek megfogni a megfoghatatlant, megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. Aki introvertált személyiség vagy valamiért nehezebben tud megfogalmazni valamit, annak a kreatív feladatok során könnyebb mindazt leképezni, amit itt-és-most[1] érez, amit abban a pillanatban gondol, így az alkotás folyamata, végül maga a produktum segíti közelebb vinni őt a többiekhez. A létrejött alkotások tehát egyfajta összekötő kapcsokat is jelentenek egymás közt.

Visszatérek a példákhoz. Egyszer Örkény István Szakmai önérzet című egypercese kapcsán azt találtam ki, hogy a csoporttagok tegyék mérlegre jó és rossz tulajdonságaikat – mindkettőből hármat-hármat kértem leírva egy papírra. Mielőtt felolvastuk volna mindnyájan körben haladva, megkértem őket arra is, ha olyan hangzik el a felolvasás során, ami jellemző rájuk, de nem szerepel a listájukon, írják fel, majd a végén nézzék meg, hogyan bővült a mérlegük. Felismerésekkel és elégedettséggel telve távoztak.

Rajzoltatni is szoktam. Fiataloknál bevált például az Instagram sablon. Lementettem egy kellőképp üres, fekete-fehér képet, mintha egy Instagram képernyőfotó lenne, de ebben csak a legszükségesebbeket hagytam meg, hogy legyen hova alkotni. Többször kértem már azt kamaszoktól, hogy válasszanak ki egy olyan sort az éppen aktuális versből, ami leginkább megfogta őket, és rajzoljanak Instagram posztot. A továbbiakban pedig ezekről beszélgettünk.

Sorolhatnám még egy darabig, de úgy gondolom, ez a pár példa elegendő. És ahogy a Mi is az az irodalomterápia? Kell-e ettől félni?[2] című bejegyzésben már írtam: „Megmutatni nem kötelező semmilyen alkotást, de (…) néha azért ajánlott. Rajzos feladatnál például nem baj, ha valaki nem egy Picasso. Nem az a lényeges, hanem a kifejezett személyes tartalom.”

Juhász István

(a kép forrása: https://bit.ly/3iV0IOK)

_____

[1] YALOM, Irvin D.: A terápia ajándéka. Bp., Park Könyvkiadó, 2017. p. 59

[2] https://blog.oik.hu/mi-is-az-az-irodalomterapia-kell-e-ettol-felni/

Vélemények

2 hozzászólás ehhez: “Az alkotás szerepe egy irodalomterápiás csoportülésen”

  1. Petrovszki Marcsi - 2021 augusztus 18, szerda, 10:26

    Szia, nagyon szeretem az írásaidat, olvasmányosak laikusként és kollégaként is. Élmény lehet egy-egy irodalomterápiás foglalkozás veled, a posztjaid kedvcsinálóak, felkeltik a kíváncsiságot. Átsüt a posztokon, hogy nagyon szereted ezt a hivatást!
    Minden jót, üdv: Marcsi

  2. Országos Idegennyelvű Könyvtár - 2021 augusztus 18, szerda, 11:57

    Kedves Marcsi!
    Köszönöm szépen, igazán jólesnek soraid. 🙂
    Üdvözlettel,
    István

Hozzászólás küldése