A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon : Kávészünet

A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon

Yasmina Reza (1959-) neve annak ellenére sem ismeretlen a magyar közönség előtt, hogy a Babilon első magyar nyelvre fordított regénye. A Renaudot-díjas francia szerzőnő számára a Katona József Színházban 1997-ben bemutatott Művészet című drámája elsöprő sikert hozott, ugyanakkor a Roman Polanski által rendezett Az öldöklés istene (2011) című film népszerűsége is megkérőjelezhetetlen a magyar mozirajongók körében.

Mindenesetre azoknak se kell rosszul érezni magukat, akik ezen a könyvajánlón keresztül találkoznak először Yasmina Reza nevével. Most itt az idő behozni a „lemaradást”. Mert a Babilon elképesztően jó regény, annak ellenére letehetetlen, hogy az írónő az élet olyan részleteinek pontos feltárására vállalkozott, amelyek a rohanó mindennapok lendületében biztosan rejtve maradnak.

A könyv elbeszélője, a hatvanas éveiben járó szabadalmi mérnök, Elisabeth, az emlékezés és emlékek abszurditásának és az identitás illúziójának megmutatását, a kimondhatatlan és az eltussolt valóság felszínre hozását tette a maguk egyszerűségében látszólag véletlenszerűen váltakozó jelenetek központi célkitűzésévé. Memoárként pergő gondolatai, a felszínre bukó emlékei és a jelen is a tragédia köré épülnének, ugyanakkor minden egyes gondolat és érzés egyenrangú a központi eseménnyel, nem alárendeltjei annak.

A könyvben bekövetkező gyilkosság ugyanolyan része az elbeszélés szerves egészének, mint az öltözködésre, a lakberendezésre, az evolúcióra, a biológiára, a fényképezésre, vagy a francia értelmiség és középosztály viselkedésére vonatkozó gondolatok. Az egyenletből nincs kivonható elem, vagy épp ellenkezőleg, minden elem az. Házastársunk megfojtása nem valószínűbb és nem is valószínűtlenebb esemény, mint egy függöny lecserélése, vagy egy lépcsőfordulóban született barátság.

A gyilkosságba torkolló események mögött felfeslik a társadalom szövete. A könyvben magunkra ismerünk, barátainkra ismerünk, munkatársainkra ismerünk, az egyéni gondolatok és események, mint olyan gyakran egy igazán zseniális könyvben, mindent magukban foglalnak.

„Már nem laknak felettünk Manoscriviék. Manoscriviék az ötödikről a dolgok mindennapos rendjéhez tartoztak. Tudom, hogy mennyire nevetségesnek tűnik mindez, ha a világ más történéseivel helyezem párhuzamba. De önökkel valami láthatatlan jó dolog tűnt el, amire az ember nem is gondol, maga az élet, ami pedig olyan magától értetődő.”

A Babilon könyvtárunk katalógusában

M. O.

(a kép forrása: https://bit.ly/3ErIUn1)

Vélemények

Hozzászólás küldése