A hét könyve: Puskás Dániel: A vakok zsoltára : Kávészünet

A hét könyve: Puskás Dániel: A vakok zsoltára

Puskás Dániel 1990-ben született. Költő, műfordító, könyvtáros.

A legtöbben regényeket olvasnak, és csak ritkán vesznek kezükbe verseket. Pedig érdemes kortárs magyar költők alkotásait is olvasni aktuális lelkiállapotunktól függően. Ha nincs hozzá hangulatunk, akkor nehéz átérezni, de minden bizonnyal éltünk már át hasonló dolgokat.

A kötetben elmúlt szerelmek jelennek meg. Bibliai és mitológiai alakok is feltűnnek, akiken keresztül kifejezi önmagát a költő. Emlékképek, amit a címzett talán sohasem olvasott. Nem derül ki, hogy kinek szólnak ezek a versek, de talán a saját történetünket is felismerhetjük a sorokban. Személyesebb az írás, ha nem azon töprengünk, hogy valójában kiről vagy kikről szól a szöveg.

A nosztalgia érzése törhet ránk olvasás közben. Saját élmények jutnak eszünkbe, mikor a költő ír érzéseiről. A csalódást jobb megélni, mintha nem történne velünk semmi, ennél a szomorúság is több. Akkor fájhat igazán a zuhanás, ha előtte magasan szálltunk. A kötet olvasása után egyre feljebb akar repülni az ember, mélyebb élményeket szerezni, amire tud majd emlékezni.

Ha épp boldogok vagyunk, akkor nem lesz olyan könnyű befogadni az írást. Akkor tudunk igazán azonosulni a versekkel, ha véget ért vagy reménytelen szerelmet érzünk.

„A vershez épp elég annyi idő,
míg egy papírfecni elég.”

Versolvasáshoz nem lehet kifogás, hogy nincs időm olvasni. Az is elég, ha csak belelapozunk, majd találunk közte egy kedvencet, amit újra és újra elolvasunk.

Nagy Béla

(a kép forrása: https://bit.ly/2T1hX4k)

Vélemények

Hozzászólás küldése