A hét könyve: Kocsis Árpád: Oktopusz : Kávészünet

A hét könyve: Kocsis Árpád: Oktopusz

Kocsis Árpád regényét akár a kizökkent időt tematizáló sorozat következő könyvújdonságaként is ajánlhatnám.

A Spree partján, (talán Berlinben) minden esetre német nyelvterületen, hipermodern, hivalkodó irodaépületben (amely egyúttal pláza, mélygarázs…), huszonöt méteres, méregdrága tengeri halakkal benépesített, hatalmas akváriumban lakik az Oktopusz (azaz: polip). Üvegfalon, üvegliften át bámulják a turisták. Illetve csak bámulnák, mert elbújt a mélyben.

Izgalmas társadalomrajz, korrajz sűrűsödik a nyolcvanhét oldalon. Az épületben nyüzsgő emberek közös vonása a magány, a személytelenség, a fölöslegesség érzése. Egymás mellett, mégis teljes elszigeteltségben. A különféle bevándorlókból toborzott takarítóbrigád tagjai a főszereplők. Egyikük, Wesemann, a brigád főnöke lesz, de a munka nem lelkesíti, és gyanakszik, hogy egy kubai nő megfigyeli őt, őket. Lélekölő munkát végeznek egymás mellett, figyelik az új fiút, akinek ügyetlensége csak fokozza a munkanap vontatott hangulatát. Még nyomasztóbbá válik mindez, amikor – épp csak érintőlegesen – a menekültkérdéssel, vagy a brexit említésével még egyértelműbben mai, aktuális problémák gyűrűznek be ebbe a közegbe.

Egyformán telnek a napok: a lift húsz percenként bezárul és lemegy a mélybe. Időnként, szintén automatikusan, működni kezd a vízesés. A török néha felbukkan. Hat óra tájt érkeznek az irodaiak, hétkor a jógázók, később a köszönni sem hajlandó menedzserek, satöbbi. Kilenckor már kígyózó sorokban várakoznak a turisták, akik az akváriumot akarják látni. Az önző tömeg közönyös hanyagsággal szemeteli, piszkolja össze a sziszifuszi takarítás eredményét.

Az elviselhetetlen egyhangúságot olyan szeretni való, meseszerű epizódok tarkítják, mint a beszélő szobrok, Holger képzeletében: a három meztelen lány, és a (magyar nevű) Jancsi, aki – és ez már a munkával kapcsolatos valóság – összetörik, újabb takarítani valót okozva.

Az épület mesterséges, gépies szürkesége is a magány és kilátástalanság érzését erősíti, roppant üvegkupolája fontos szerephez jut a szöveg végén, de ezt most nem árulnám el… Kint gomolyog a köd, bent döglődik az Oktopusz… Talán ki is múlt már.

A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatának 2016. évi díjnyertes munkája kifejezetten lebilincselő olvasmány, vegyék kézbe Önök is!

Molnár Patrik

(a kép forrása: https://bit.ly/3ft4uLp)

Vélemények

Hozzászólás küldése