A hét könyve: Eva Mozes Kor: Az auschwitzi ikrek : Kávészünet

A hét könyve: Eva Mozes Kor: Az auschwitzi ikrek

„Bocsáss meg a legrosszabb ellenségednek, bocsáss meg mindenkinek, aki bántott, mert ez meggyógyítja a lelkedet, és felszabadít.”

Mirjam és Éva egypetéjű ikrek, akik egy erdélyi magyar faluban születtek, viszonylag jómódú családba. A szüleik azt tanították nekik, hogy mindig segítsenek a kevésbé szerencséseknek.

Az antiszemitizmus, a zsidók elleni gyűlölet 1940 után kezdett beszivárogni az életükbe. A szülők igyekeztek a gyerekek elöl eltitkolni a rémisztő jövőt, hogy Hitler a zsidók kiirtását tervezte. Az iskolában zsidóellenes propagandafilmeket vetítettek a gyerekeknek, és ennek hatására a többiek az ikrek, majd a falu lakossága a család ellen fordult. Egy nap csendőrök jöttek értük. Egy városi gettóba kerültek, és a szabad ég alatt kellett aludniuk. Végül marhavagonokba tereltek mindenkit, majd több napos utazás után Auschwitzba vitték őket.

A koncentrációs táborba hurcolt emberek első emléke: az utazás összezsúfolódva a vagonokban, megérkezés a táborba, zűrzavar, kiabálás, SS katonák, őrtornyok, őrkutyák és kerítések mindenhol. Az ikreket azonnal különválasztották a családjuk többi tagjától, és soha többé nem látták őket. Rajtuk kívül még sok ikerpár érkezett, és mindannyiukat a külön részlegbe vitték. Mengele és segédei órákon át vizsgálták a gyerekeket. Mengele célja az volt, hogyan hozhat létre kék szemű, szőke németeket, vagyis egy „felsőbbrendű” fajt. Egyszerre vettek tőlük vért az egyik, és fecskendeztek be ismeretlen anyagokat a másik karjukba. Köztudott volt, hogy ha az egyik iker meghalt, a másikra már nem volt szükség. Ha a betegség végzett egyikükkel, a másik is halálra volt ítélve. Egyszerre boncolták őket, hogy összehasonlítsák a beteg szerveket az egészségesekkel.

“Megálltunk a sor legelején , egymás kezét fogtuk, miközben a szovjet katonák kivezényeltek minket a barakkból és végigsétáltunk a magas szögesdrótkerítések között. Egy nővér a karjában egy kisgyereket tartott, úgy lépdelt mellettünk.”

Amikor nem kísérleteztek rajtuk, akkor sem volt jobb a helyzetük, mert a tábor szörnyűségei így is körülvették őket. Nap mint nap találkoztak a hullákkal megrakott kordékkal. 1944-ben minden gyereket átköltöztettek a krematóriumokhoz közeli táborba. Előttük cigányok éltek ott, de őket addigra elgázosították. A gyerekek rettegtek, hogy végül nekik is ez lesz a sorsuk. Ekkorra már érződött, hogy a németek el fogják veszíteni a háborút. Egyre több szövetséges repülőgépet láttak a tábor felett elrepülni, a sonderkommando tagjai (foglyok, akiket kényszerítettek a holttestek elégetésére) felrobbantották az egyik krematóriumot.

1945 januárjában a nácik kiürítették a tábort, de már nem törődtek a fegyelemmel, ezért Mirjam, Éva és még sokan rajtuk kívül, a barakkokban maradtak, és hátrahagyott ennivalón éltek. Később néhány katona visszajött, hogy eltüntessék a tábor nyomait, és amit tudtak felrobbantottak vagy felégettek. Az ott levőket menetelésre kényszerítették, de csak Auschwitz másik részébe, ahol végleg magukra hagyták a volt foglyokat. A náci élelmiszerraktárak és a lakórészekben hagyott élelmiszer mindenkinek elég volt.

Később a szovjet hadsereg katonái jelentek meg, de ez már a felszabadulást jelentette. Egy lengyel kolostor volt a táboron kívüli első átmeneti otthonuk, ahonnan szabad bejárásuk volt a közeli Katowicébe. Egy régi szomszédjuk és két ikerlánya is túlélte a tábort, velük együtt indulhattak hazafelé. Éva és Mirjam még reménykedett abban, hogy otthon várja őket a családjuk, de csalódniuk kellett. Kolozsváron élő nagynénjüknél éltek pár évig. 1950-ben sikerült vízumot szerezniük, hogy Izraelbe mehessenek. A rajtuk levő ruhán kívül semmit nem vihettek magukkal. A hajóról leszállva, Haifában nagybátyjuk várta őket. Éva ott találta meg a boldogságot. Megismerte Michael Kort, egy amerikai turistát, és vele tartott Amerikába.

Sok évvel később kezdett el a holokausztról beszélni a nyilvánosság előtt. Előadásokat tartott, szervezetet alapított, aminek az volt a célja, hogy megtalálják a többi Mengele ikerpárt. Mirjam 1993-ban hunyt el, valószínűleg a kísérletek következményei miatt. Éva a haláláig dolgozott, utazott, visszatért Auschwitzba is, ezzel gyógyítva a sebeit, és igyekezett megbocsátani a sok gyötrelemért. Háromezer beszéd, két könyv maradt utána, ezzel is nyomot hagyva, hogy soha ne felejtse el a világ a történteket.

Az auschwitzi ikrek a könyvtárunk katalógusában

Kanta Krisztina

(a képek forrása: https://bit.ly/2WN0sc9

https://bit.ly/38wyKmB)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemények

Hozzászólás küldése