A hét könyve: Emma Donoghue: Hívnak a csillagok
A regény hőse Julia Power nővér, aki egy kórház szülészeti osztályán dolgozik, 1918-ban, Dublinban. Tombol a világon a spanyolnátha, vagyis az influenza, aminek több áldozata volt, mint az első világháborúnak. A spanyolnátha elnevezést azért kapta, mert először abban az országban jelentek meg híradások a pandémiáról.
A húsvéti felkelés után két évvel, a Nagy Háború végén vagyunk, egy világjárvány közepén. A dublini emberek többsége küszködik a betegséggel. Aki még járóképes vagy már átesett a betegségen ugyanúgy dolgozni jár, ahogy addig is, de mindenki fél a másik közelségétől, egy köhintés is elég a zsúfolt, emeletes buszokon ahhoz, hogy az emberek félni kezdjenek.
Julia nővér harminc éves, ami abban az időben már öregnek számított. A nők, asszonyok addigra akár tíz gyereket is szültek. Juliának a munkája és Tim nevű öccse a mindene, aki a háborúból sérülten és némán tért vissza. A nővér a kórház szülészetén dolgozik, egy kicsi, mindig zsúfolt, kórteremnek alig nevezhető helyiségben. Ahogy az egész országban, úgy a kórházban is hiány volt mindenből. Nem csak gyógyszerekből, orvosi eszközökből, hanem az orvosokból is. A háború és a betegség miatt főleg idősebb orvosok maradtak.
A lázas/szülészetre az előrehaladott terhességben levőket és emellett a köhögő betegeket küldték. A koraszülés, az influenzával járó komplikációk mindennaposak voltak. Juliának és az éjszakás nővérnek erejükön felül kellett helyt állniuk. A betegek legtöbbje szegény sorból való, sok gyermeket szült asszony volt. A zsúfolt lakóházak, a rossz munkakörülmények, a rossz higiéniás helyzetük miatt sokan kötöttek ki a lázas osztályon. Mindezek miatt a gyermekek sokszor nem érték meg a felnőttkort, és az anyák sem éltek addig, hogy élvezni tudják öreg napjaikat.
A regény Julia karakterén keresztül mutatja be azt a szenvedést, a mindennapi munkát, amit egy rossz körülmények között dolgozó nővérnek minden egyes nap át kellett élnie. Gyógyszerek helyett whiskeyt kaptak a betegek, forró limonádét vagy meleg lenmagos borogatást. Az orvos helyett a nővér vezette le a szülést, és csak a tapasztalata segítette abban, hogy komplikáció esetén egyedül is boldoguljon. A közlekedési eszközökön és a kórházakban is kiírásokkal figyelmeztették az embereket, hogyan kerüljék el a betegséget, olyan abszurd tanácsokkal, mint pl. a hagymaevés. A tragédiák sora között Julia mégis szereti a munkáját, magát a gyermekek megmentőjének gondolja.
Egy nap segítőt kapott maga mellé, a fiatal, vörös hajú, tanulatlan, de nagyon lelkes és kedves Bridie Sweeneyt. Az együtt töltött munkanapok során bebizonyosodott, hogy a lány gyorsan tanul, és ezért Julia nagyon megkedvelte.
A regény harmadik, fontos karaktere volt dr. Kathleen Lynn, akit egy valós személyről mintázott az írónő. Lázadó természete és korát megelőző gondolkodása miatt, illetve a Sinn Féin tagjaként le is tartóztatták egy időre. Életéről könyv is íródott és dokumentumfilm is készült.
A regényt átszövi Julia nővér hivatástudata, az emberek iránti kedvessége és segítőkészsége. A történet jellegéből adódóan sok a realisztikus leírás, néha olyan érzést keltve, hogy egy szülészeti kézikönyvet olvas az ember.
Az emberiség történetében voltak világjárványok és lehetnek akár újabbak. A száz évvel ezelőtti spanyolnátha ugyanolyan új helyzetet teremtett az akkor élt tudósok, orvosok és minden ember számára, mint a koronavírus napjainkban. A körülmények jobbak most, de így is mindennapi kihívást jelent mindenkinek. Emma Donoghue könyvében az egyéni sorsok, az akkori nők sorsa, a szegénység romboló ereje, és így a mindennapi küzdelmek bontakoznak ki.
A Hívnak a csillagok a könyvtárunk katalógusában
A szerző művei könyvtárunk katalógusában
Kanta Krisztina
(A kép forrása: https://bit.ly/3zjCHqV)
Vélemények
Hozzászólás küldése