A hét könyve: David Sheff: Csodálatos fiú : Kávészünet

A hét könyve: David Sheff: Csodálatos fiú

David Sheff beszámolója a drogfüggőségben (sőt, bármiféle függőségben) érintett szenvedélybetegeknek, szeretteiknek és hozzátartozóiknak szeretne segíteni. A segítség a kulcsszó, amely még a regényektől elvárt esztétikai vagy szerkesztői elveket is elhanyagolva, elhomályosítva, a legmélyebb azonosulást és együttérzést kínálja fel az olvasónak.

Ha cinikus akarnék lenni, akkor ez praktikusan unalmas, fölösleges részletekben elvesző szószátyár szöveget jelent… De nem tudok cinikusan fogalmazni, mert átsüt a szövegen a függőség természetrajzának a lényege, ami így vagy úgy mindenkit érzékenyen érint. Ha tehát figyelmesen, nyitott szívvel olvassuk, olyan élménnyé válik, mintha a szerző személyesen, sőt élőszóban mondaná, gyónná, vallaná meg a küzdelmeit, félelmeit, válságos pillanatait.

A történetet az apa szemszögéből ismerjük meg. A könyvből film is készült, sőt a fia később a saját változatát is kiadta könyvben, az interneten pedig napokig olvashatnánk a témához, könyvhöz, filmhez kapcsolódó véleményeket, sőt akár irodalmi igényű reflexiókat is.

Ha azonban a segítség, a szociális érzékenység mélyen emberi, szeretetből fakadó motivációján kívül akarunk helyezkedni és pusztán irodalmi műként olvasni, akkor a könyv legnagyobb erényének a feszültség fenntartását tartom. Habár a függőséggel szembeni győzelem tudatával olvassuk, akkor is vibrál benne a kétséges végkifejlet, a maradandó sebek és az érzelmileg jóvátehetetlen, megrendítő tapasztalat feszültsége.

Az apa saját fegyverével: az írással harcol, meggyőző erejű elszántsággal. A fiúról annyi személyes történetet oszt meg, és ezt olyan szeretettel teszi, hogy határtalan optimizmussal közelíthetek csak hozzá, ám megállás nélkül sorolja az ellenérveket, amelyek a nagyszerű alaptulajdonságok, alapkörülmények ellenére is a katasztrófát vetítik előre.

Ez a termékeny feszültség vonul végig az egész könyvön, a Nic nevű főszereplő egész életének epizódjain. Az epizódok egy része megerősíti, másik része cáfolja az ésszerű, önigazoló teóriákat, hogy csoda-e, avagy nem csoda, hogy Nic sorsa így fordult. Ezek a teóriák valójában csupán ösztönös menekülések a „velem is megtörténhet” gondolata elől, miközben a „már meg is történt” rezignáltságával asszociálunk a saját személyes élményeinkre.

Molnár Patrik

Vélemények

Hozzászólás küldése