A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége : Kávészünet

A hét könyve: Charlotte Wood: Hétvége

„Hirtelen átfutott az agyán egy tünékeny, ésszerűtlen gondolat: ha az ember igazán gazdag, meg sem kell halnia.”

Mi sincs távolabb a jelen társadalmától, mint a „nemes” öregkor. Hiába ringatja magát egy lehetőségekkel terhelt kor embere abba a tudatba, hogy a most bizonytalanságait és küzdelmeit egyszer a meggyőződés és nyugalom sorsszerűségei váltják fel, egyre nehezebbé válik az életet nem egy folyamatosan záródó kapu pánikjaként megélni.

A kapuzárási pánik már nem egy bizonyos életszakasz jellemzője, hanem az életet teljes hosszában átitató, sürgető kényszeré. Csak ebben az évben négy véletlenül választott szépirodalmi könyvet sikerült elolvasnom, ami az ezzel az állapottal való megbirkózás nehézségeit taglalta, méghozzá a legkülönbözőbb életszakaszokban. Persze a jelenséget minden életkorban és helyzetben más névvel szokás felcímkézni, a tendencia mégis látható.

A generációkról öröklődő, átörökített információk és tapasztalatok egyre fakuló érvénye az öregedésből kiszívja azt, ami eddig értelemmel, értékkel töltötte fel, míg a fogyasztói kultúra igyekszik minél mélyebbre ásni magát minden korosztály lelkébe: a vásárlás, mint a jelenbe való bevonódás, a jelenben való megkapaszkodás lesz jelen, az ember pedig, ha pusztán a termelési és fogyasztási körforgás része, az idővel egyre kijjebb és kijjebb szorul belőle.

„Gail azt mondta, a végén békésnek látszott. De az nem béke volt, hanem az izomtónus, az élet hiánya. A haláltól fiatalabbnak látszik az ember, ez tény.”

Charlotte Wood regénye egy olyan generációról ad számot, aki számára a halál témaként elkerülendő, gondolatban is kínos, az emberi létezés életen kívül álló, végső meghibásodása. A figyelem halálról való elterelésének különböző magatartásait maga az élet törekvései segítik: hírnév, szerelem, karrier, anyagi javak.

A regény érzékenyen, együttérzéssel és humorral tárja fel egy olyan baráti társaság érzéseit, amely a halállal, a magánnyal, gyásszal, a múlandósággal való szembenézést még közös barátjuk földi ingóságainak felszámolásakor is a végsőkig halasztja. „Jude felvett egy maroknyi földet, és a gödörbe dobta. Milyen fura, hogy ennyi év alatt még sose tett, sőt még csak nem is látott ilyet élőben, csak filmen. Kicsit ostobán érezte magát, ahogy ott guggolt a piszokban, és lakkozott körmével a murvát túrta”

A múltról, jelenről, társadalomról, egyénről, közösségről, karrierről, de főleg önmagukról és egymásról filozofálgató szereplők gondolatain keresztül az emberi élet minden szegmensét bejárjuk. A szinte elviselhetetlen őszinteség és az ízlésre szabott, jól begyakorlott önáltatás folyamatosan váltakoznak. A rohamokban érkező és a szereplőket elárasztó valósággal való szembenézés ezen a hétvégén már nem tűr halasztást.

A fentiek miatt Charlotte Wood könyvét nemcsak azoknak ajánlom, akiknek a gyász, a halál vagy az öregedés időszerű tapasztalat. Azoknak is, akik rendezni szeretnék soraikat, újragondolni értékeiket, szembenézni az igazsággal és vigaszt meríteni belőle. A Hétvége igazi terápiás olvasmány. Mindenkinek.

Charlotte Wood: Hétvége katalógusunkban >>>

M. O.

(kép forrása: https://bit.ly/3rX91xO)

Vélemények

Hozzászólás küldése