A hét könyve: Anne Cathrine Bomann: Agathe : Kávészünet

A hét könyve: Anne Cathrine Bomann: Agathe

Egy Koppenhágában dolgozó pszichológusnő, Anne Cathrine Bomann első regényét szeretném a figyelmükbe ajánlani. Témáját saját szakterületéről vette, a regény elbeszélője-főszereplője egy nyugdíjba menni készülő, a munkájába belefásult férfi pszichoterapeuta, az 1940-es évek Franciaországában. Visszaszámlálja a ledolgozandó munkanapokat és nyűglődve, fásultan hallgatja pácienseit, akik nem is sejtik, hogy oda se figyel a szavaikra, mert közben madár-karikatúrákat rajzol róluk.

Ebben a helyzetben hogy is volna kedve egy új pácienshez? Agathe, a német származású nő azonban ragaszkodik hozzá, hogy fogadja és rendszeres terápiás ülések keretében kezelje őt.

Agathéról aztán 12 számozott fejezet szól regényben (felváltva egyéb témájú fejezetekkel), amelyekben fokozatosan tudunk meg egyre többet azokról a problémákról, amelyek – a pszichiáter és a fiatal hölgy lelkében egyformán – feszültséget okoznak.
Sok kérdésre hiába várunk választ a regényből: Miért ragaszkodik éppen ehhez a szakemberhez Agathe? Miért éppen Franciaország? Miért éppen német a nő?

A regény erőssége nem a környezetleírás, a korrajz vagy akár a jellemrajz. Valójában egy belső utazás, a regény kezdetén és végén ábrázolt kétféle lelkiállapot közötti fejlődés. A fölöslegesség-érzés, a magány, a halálfélelem, az öregedés okozta szorongások iránti viszony megváltozása.

„Útközben” megismerjük a terapeuta pedáns titkárnője távolmaradásának okát: haldokló férjét. Megjelenik a zongorázó szomszéd. Megtudjuk Agathe vak apjának sötét titkait, a regény végére pedig minden főszereplőnek élete révbe ér. A történeten végigvonuló visszaszámlálás pedig érdekes értelmezést nyer.

A szerző műve könyvtárunk katalógusában

Molnár Patrik

(A kép forrása: https://bit.ly/3cOIlEX)

Vélemények

2 hozzászólás ehhez: “A hét könyve: Anne Cathrine Bomann: Agathe”

  1. Éberfalvi Nelly - 2020 június 10, szerda, 13:56

    “Miután megvacsoráztam, és a hegedűk puhán hömpölyögve, vattaként megtöltötték körülöttem a teret, egy gondolat ötlött fel bennem, amely egyre gyakrabban furakodott az elmémbe. És bár felismertem, és tudtam, milyen nyomorulttá fog tenni, mégis magamhoz engedtem. Tulajdonképpen arra vágytam, hogy önsajnálatba merülve, magányosan üldögéljek.
    Miért – mindig ugyanúgy kezdődött – nem mondta el senki, mi történik a testtel, amikor az ember megöregszik?”

    Olvastam a könyvet még akkor, amikor az írónő a Könyvfesztivál vendége volt, és nagyon megérintett a koromnál fogva is, bár nem vagyok magányos szerencsére. Most a karantén idején talán még aktuálisabb olvasmány lehet. Köszönet az értékes és figyelemfelkeltő elemzésért!

  2. Országos Idegennyelvű Könyvtár - 2020 június 12, péntek, 12:25

    Kedves Éberfalvi Nelly,

    Mi pedig köszönjük szépen az észrevételt, és örülünk, hogy tetszett Önnek a könyv és az ajánló!

Hozzászólás küldése