Kávészünet

Szlovákiai magyar költők a Parnasszus legújabb számában

A Budapesten megjelenő Parnasszus költészeti folyóirat negyedévenként jelentkezik. Turczi István alapító, főszerkesztő mindig törekedett a költészet széles körű bemutatására. Az előző, a tavaszi szám például „Lyra mundi ‒ Élő világköltészet” tematikus címmel jelent meg, és sokféle nyelvről készített műfordításokat tartalmazott, a fordítók kisesszéivel kísérve. Az anyag természetesen bekerült Műfordítás-adatbázisunkba.

A legújabb, a 2018/3. szám szlovákiai magyar költőket mutat be. A lap – korábbról ismert felosztással – egy kortárs és egy elhunyt költőt állít középpontba. A Centrumban a hetvenedik évében járó, József Attila-díjas Tóth László munkásságáról készült elemzések kerültek; egy vele készült interjút, saját költeményeit, a tiszteletére íródott versek és köszöntők sorát is itt olvashatjuk.

A Redivivus című összeállítás a nemrég elhunyt Kulcsár Ferenc (1949–2018) alakját idézi fel. A kétszeres Madách-díjas, többek közt a Balassi-emlékkardot is elnyerő költő versei mellett pályatársak emlékezéseit, tisztelgő sorait olvashatjuk. Megjelent köteteit és a műveihez kapcsolódó szakirodalmat háromoldalas bibliográfia foglalja össze. (Az OIK Nemzetiségi adatbázisa is tartalmaz Kulcsár Ferencről szóló írásokat.)

A lapszám fotóiról a költők tekintetét is megismerhetjük.

A Parnasszus könyvtárunk folyóirat-olvasó terében megtalálható.

Dörgő Tibor

Az Átrium zártkörű rendezvény miatt foglalt!

Philippe Lançon: Le lambeau

Könyvtárunk francia nyelvű állománya számos újdonsággal gazdagodott. Ilyen újdonság az idei év Femina díjas műve is, Philippe Lançon Le lambeau című önéletírása.

A mű központi témája a Charlie Hebdo című lap ellen irányult 2015-ös támadás. A szerző maga is újságíró, aki az események idején a szerkesztőségben tartózkodott, és az arcán súlyos sérüléseket szenvedett. Erre a sérülésre utal a mű címéül választott szó, a ’lambeau’. Ez elsősorban rongydarabot, papírdarabot jelent, de ugyanakkor a véltelenül vagy szándékosan felsértett, felhasított bőr- vagy szövetdarabot is így nevezik, és azt is melyet a sebészek kórházi műtétek során a bőrhiányok pótlására tesznek félre.

A mű nem magát a tettet elemzi, nem célja az Iszlám Állam működésének, gondolkodásmódjának bemutatása. Annak a belső útnak, változásnak a feltérképezésére vállalkozik, melyen maga a szerző ment keresztül az alatt a kilenc hónap alatt, amit a támadás után a kórházban, illetve otthon töltött. Annak a változásnak, ami a környezetében élőkön visszatükröződve és első kézből tapasztalt.

Tovább »

Alternatív Irodalmi Nobel

Sajnos az idei év botrányai az irodalom berkeit sem kímélték. Az irodalmi Nobel-díjat elbíráló Svéd Akadémia két tagja elleni vádak miatt az idei évben nem hirdetnek győztest. Viszont létrehoztak egy alternatív akadémiát, melynek tagjai (írók, színészek, újságírók és a kulturális élet egyéb más területein tevékenykedő személyek) felkérték a svéd könyvtárosokat, hogy nevezzenek meg olyan írókat a világ minden tájáról, akiknek életművét érdemesnek tartják az elismerésre. Az általuk benyújtott 47 név közül a legtöbb szavazatot kapott négy alkotó Neil Gaiman (brit), Murakami Haruki (japán), Maryse Condé (francia) és Kim Thúy (vietnami születésű kanadai) írók voltak. A bírálóbizottság, élén Ann Palsson szerkesztő és független könyvkiadóval, a díjat végül Maryse Condé guadeloupei származású, francia nyelven alkotó szerzőnek ítélte. A nyertes nevét már októberben kihirdették, de az ünnepélyes átadóra csak december 9-én került sor, ahogy az Irodalmi Nobel-díj esetében is lenni szokott. A testület bejelentette, hogy a díjátadó után az Új Akadémia feloszlik.

Az 1937-es születésű Condét az Akadémia zsűrije az egyik legnagyobb jelentőségű francia nyelvű alkotóként jellemezte, akinek munkássága nagy hatással van a Karib-térség és Afrika életére. Irásai jól ábrázolják Afrika színes, összetett, sok rasszot, nemzetet és nemzetiséget magába foglaló világát. Művei többek között a gyarmatosítás pusztító hatásait festik le. Legismertebb könyve a szalemi boszorkányperekkel foglalkozó Moi, Tituba, Sorcière… Noire de Salem (Én Tituba, Szálem fekete boszorkánya), és a nyugat-afrikai Bambara-birodalom történetét feldolgozó Segu című regénye.

Munkásságát eddig is számos díjjal jutalmazták. 1988-ban a La Vie scélérate című regényével kiérdemelte a Francia Akadémia Regény nagydíját. Nagy regényei mellett számos ifjúsági könyve is megjelent, illetve színműveket, és a térség kultúrájával, történelmével foglalkozó esszéket is ír. Irodalmi küldetésének, fontos feladatának tekinti az afrikai nők helyzetének bemutatását is. Ennek elismerésére kapta 1987-ben Grand Prix Littéraire de la Femme: Prix Alain Boucheron-t a Moi, Tituba sorcière… Noire de Salem című regényéért.

Maryse Condé művei könyvtárunk állományában

 

Sáska Gáborné

Olvasótermi zárvatartás!

Elhunyt Andrej Bitov orosz író

/Kép forrása: http://en.platonovfest.com/

December 3-án, életének 82. évében elhunyt Andrej Andrei Georgijevics Bitov (Андрей Георгиевич Битов) orosz prózaíró, esszéista, forgatókönyvíró, az orosz irodalmi posztmodernizmus atyja, az Orosz Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja.

1937. május 27-én született Leningrádban. Édesapja építész, édesanyja ügyvéd volt. Az  első gyermekkori emlékei a leningrádi blokádhoz szorosan kapcsolódnak. 1954-ben Andrej Bitov befejezte középiskolai tanulmányait, és két évvel később írni kezdett. 1962-ben diplomázott a Leningrádi Bányászati Egyetemen. Itt töltött évei alatt csatlakozott a Gleb Semjonov vezette fiatal írók egyesületéhez.

Ezekben az években Andrej Bitov költeményeket és rövid, abszurd történeteket kezdett írni. 1960 és 1978 között tíz könyve jelent meg. 1965-ben tagja lett a Szovjet Írók Szövetségének.  Legismertebb, legjelentősebb regénye Puskin-ház volt, mely az Egyesült Államokban 1978-ban, a Szovjetunióban pedig csak 1989-ben jelent meg. Nyugaton kivívott elismertsége miatt ugyanis Andrej Bitov tiltólistára került, műveit a szovjet kiadók egészen a peresztrojka korszakáig nem publikálták.

„Az orosz irodalom hagyományain felnőtt, kísérletező Bitovot már korai írásai alapján is a pszichológiai regény megújítójaként üdvözölték, mások az irodalom és a modern társművészetek, a filmművészet formai eredményeinek összefoglalóját látták benne.” – írja róla a Papageno.hu.

A hetvenes évek végén létrejött Metropol című szamizdat, illetve az 1988-ban létesült orosz PEN klub egyik alapítója, 1991-től pedig elnöke volt.

A Perestrojka új lehetőségeket nyitott meg számára: orosz irodalmat tanított amerikai egyetemeken, valamint tanított a Maxim Gorkij Irodalmi Intézetben, miközben emberi jogokkal, közösségi szerepvállalással is foglalkozott.

1992 és 1993 között a Berlini Tudományos Akadémia ösztöndíjat ítélt meg számára.
Andrej Bitov az Oktyabr c. irodalmi folyóirat díjazottja lett 2013-ban. 2014- ben az Oroszországi Föderáció Kormányának Díját, 2015-ben pedig a Platonov-díjat nyerte el. 2018-ban megkapta a Barátságért Érdemrend kitüntetést.

Magyarul az Erdő, illetve Az ember napjai című munkái jelentek meg, 1978-ban és 1979-ben. Írásai antológiákban is olvashatók.

Andrej Bitov hétfőn, december 3-án halt meg Moszkvában, 82 évesen.

Andrej Bitov művei az OIK katalógusában

Andrej Bitov művei az OIK Műforditás Adatbázisában

 

Imréné Koljadzsin Natália

Történelem, irodalom, fotók – a Tiszatáj novemberi száma

A szegedi „irodalmi folyóirat”, a Tiszatáj olykor túllép alcímének körén, elsősorban a helyi kulturális, művészeti vonatkozások területére. Ezúttal még távolabbra tekintett, a világszerte méltán felidézett, száz éve lezajlott első világháborúra emlékezve közölt összeállítást. Címe, „A compiègne-i vagon utasai (Európa: 1918–2018)” megidézi a fegyverszünet aláírásának helyszínét, az évszámok pedig az események napjainkig tartó hatására emlékeztetnek. Völgyesi Zoltán tanulmánya („A Monarchia végzetes háborúja és a nemzetiségek”) képviseli a szorosabban vett történettudományt, Gyáni Gábor a sajtótörténethez közelít („Háborús tapasztalat és a nem várt jövő”), Lengyel András tanulmánya  („Háborúvesztés és irodalom”) az irodalomtörténet-íráshoz sorolható. A Kossuth-díjas író, Sándor Iván személyes hangú esszéjét két világirodalmi vonatkozású írás követi: Soltész Márton Tormay Cécile „Az idegen” és Julio Cortázar „A sziget délben” című novelláját hasonlítja össze; Mikola Gyöngyi Vladimir Nabokov édesapjának, V. D. Nabokovnak az emlékezéseit ismerteti a háború és a forradalom időszakáról.

A lapszám illusztrációi a „Müller Miklós/Nikolás Muller a lencse előtt” című szegedi fotókiállítás anyagából valók. Az Orosházán született, a 30-as években emigrált fotóművészről készült fényképek többségében időskori arcait mutatják.

Mint mindig, gazdag a szépirodalmi és érdekes a szemle rovat.

A műfordítások: Milorad Pavić regényrészlete, Sylvia Plath és Frank O’Hara versei bekerültek Műfordítás-adatbázisunkba. A Diákmellékletben Szalagyi Csilla tanulmányát olvashatjuk Takács Zsuzsa költészetéről.

A Tiszatáj megtalálható könyvtárunk folyóirat-olvasó terében.

Dörgő Tibor

Ünnepi Nyitvatartás

Elismerés az OIK-nak!

Szeretnénk ezúton is megköszönni olvasóink hűségét és, hogy visszajelzéseikkel támogatták könyvtárunk fejlődését, továbbá kollégáink munkáját és összefogását, amivel ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az OIK elnyerje a Minősített Könyvtár címet!

Az idei évtől az OIK is dicsekedhet a Minősített Könyvtár címmel, melyet november 13-án adtak át Budapesten!

További infók:

https://bit.ly/2Kd2CYd

https://bit.ly/2S1JpuZ

..és fotók az átadásról:

https://bit.ly/2OQWPbb

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár az ünnepélyes átadón elmondta: a könyvtárosi hivatás különösen fontos az internet és az okos telefonok, a könnyen elérhető és fogyasztható tartalmak korában.

/Forrás:kultura.hu/

Prix Interallié 2018

Thomas B. Reverdy (2018)

Az őszi nagy irodalmi díjak sorában utolsóként a Prix Interallié-t hirdették ki november 14-én. A díjat 1930-ban újságírók alapították. Ellentétben más irodalmi díjakkal, semmilyen pénzbeli jutalom nem jár vele csak a megtiszteltetés. Ezek az irodalmi díjak nem csak a szerzőkről és művekről szólnak, hanem a kiadókról is. A Libération című lap „Prix InterGrasset”-ként nevezte a díjat egy cikkében, mivel a Grasset kiadó kiadványai szerepelnek legtöbbet a díjazottak között.

1930-ban André Malraux volt az első díjazott. De például Frédéric Beigbeder vagy Michel Houellebecq is szerepel a névsorban.

Az idei díjazott Thomas B. Reverdy L’hiver du mécontentement című regénye. A mű szerepelt a Goncourt és a Grand Prix de l’Académie listáján is.

A mű az 1978-1979-es Angliai nagy sztrájkok időszakát idézi fel. A cím Shakespeare III Richárd című darabjának egy mondatára utal (“Now is the Winter of our Discontent / Made glorious summer by this son of York…”). Az akkori történéseket a korabeli angol lapok „Winter of discontent”-ként emlegették. Arról a nagy sztrájkhullámról van szó, mely az említett két esztendő fordulóján megbénította az egész országot, megbuktatta a munkáspárti kormányt és előkészítette a terepet a Thatcher kormánynak. A történetet egy a húszas éveiben járó fiatal, színésznőnek készülő lány, Candice szemszögéből meséli el.

A szerző 1974-ben született, író és irodalmár professzor. Műveit számos irodalmi díjjal jutalmazták. Mostani díjazott műve hamarosan elérhető lesz könyvtárunkban.

Sáska Gáborné

A szerző művei könyvtárunk katalógusában

 

« ÚjabbakKorábban »