A hét könyve: Agustina Bessa-Luís: A ronda da noite : Kávészünet

A hét könyve: Agustina Bessa-Luís: A ronda da noite

Agustina Bessa-Luís, aki nagy hatást gyakorolt a kortárs portugál irodalomra, tavaly nyáron hunyt el 96 évesen, kedves városában, Portóban.

Hosszú élete során a legkülönbözőbb műfajokban alkotott kiemelkedő műveket: a színdaraboktól az életrajzi regényekig, a gyermekkönyvektől az esszékig. Az írónő munkásságát számos díjjal jutalmazták, megkapta a portugál nyelvterület legrangosabb irodalmi elismerését, a Camões-díjat is 2004-ben. Két évvel később adta ki utolsó regényét, melynek címe A ronda da noite (Éjjeli őrjárat), Rembrandt leghíresebb festményére utal.

Bessa-Luís festészet iránti érdeklődése jól ismert az olvasói számára. Életrajzi könyvei közül az egyik az absztrakt művészet kiemelkedő képviselőjének, Maria Helena Vieira da Silvának életét, munkásságát mutatja be, a Martha Telles: o castelo onde irás e não voltarás pedig a híres madeirai festőnőről szól.

Az írónő az A ronda da noite című utolsó regényében a holland műalkotás csak szimbólumként szolgál: egy észak-portugáliai család történetének hol világos, hol sötét árnyalataira is utalhat.

A regény első oldalai Maria Rosa Nabascos életének eseményei körül forognak. A szépasszony beházasodott a gazdag nagypolgári családba, melynek életét irányítani fogja. A férj családjában nemzedékről nemzedékre öröklődik egy titokzatos festmény, amelyről nem tudják, honnan származik. Egyesek feltételezik, hogy eredeti, de sejthető, hogy csak mérethű másolata a híres Rembrandt-képnek, mely megalapozta a festő hírnevét. A művészettörténet talán legtöbbet elemzett művét, alakjait a Nabascos család tagjai is értelmezik a maguk módján, a képben saját életük tükröződik.

Az írónő regényeiben általában a nők a határozott személyiségek. Az erős akaratú Maria Rosa alakjának majd az unokája, Martinho határozatlansága lesz az ellentéte. Ő már csak a múltból táplálkozik.

A szerző egyik korábbi műve, egy regénytrilógia, szintén egy család történetét mutatja be, s már a címe is sokatmondó: O princípio da incerteza (A bizonytalanság elve). Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a bemutatott regénnyel. A trilógiát Manoel de Oliveira vitte filmre, aki jó barátságban volt az írónővel, Bessa-Luís unokájának főszereplésével. Maga az írónő pedig a rendező Porto da minha infância című önéletrajzi ihletésű filmjében vállalt szerepet. Mindkét film, s az írónő számos regénye, megtalálható könyvtárunkban.

M. A.

(a képek forrása: https://bit.ly/39d8Hic és https://bit.ly/39hzs54)

Vélemények

Hozzászólás küldése