Guqin – az ókori írástudók művészete : Kávészünet

Guqin – az ókori írástudók művészete

Régebben a zene, a kínai sakk, a kalligráfia és a festészet mind a kínai írástudók műveltségének a részét jelentették. 

A guqin (ku-csin), amely egy citerához hasonló hangszer, a lista élén állt. A guqin-játék már a Nyugati Zhou-kor (Csou-kor) (Kr.e. 10146-Kr.e.771) idején a „Hat Művészethez” tartozott – a szertartások, az íjászat, a szekérhajtás, a kalligráfia és a számolás mellett. A zeneoktatás igen széles körben elterjedt, amelyben a guqin kulcsfontosságú helyet foglalt el.

A guqin keletkezését homály fedi, azt azonban tudjuk, hogy a Nyugati Zhou-korban már voltak virtuóz játékosok. A Tavaszok és Őszök korszakában (Kr. e. 475-Kr. e. 221) a hangszert igen nagy népszerűség övezte. A régiek úgy hitték, hogy a kínai citerán való játék az erkölcsi jellem csiszolásának eszköze.

Kezdetben a guqin-nak csak 5 húrja volt, amelyek az 5 elemet (tűz, víz, föld, fém, fa) és a pentaton-skála egy-egy hangjegyét képviselték. A Han-dinasztia alatt (Kr.e. 206-Kr.u. 220) még két húrt adtak hozzá, így héthúros hangszerré vált.

A régi időkben a zenélés megkezdése előtt a játékosnak meg kellett fürödnie, tiszta ruhát kellett magára öltenie, és csak így kezdhette meg előadását.

Játék közben a művész bal kézzel szorítja le a húrokat, míg a kisujj kivételével különböző technikákat alkalmazva, a jobb kezével penget. A hangszer szélesebb részét jobb kéz felé helyezik el, a keskenyebbik fele baloldalon van.

A guqin 4 oktáv és egy nagy szekund hangterjedelmű. Hangzása lágy, bársonyos és elegáns, a letűnt idők hangulatát idézi. A régi írástudók szerint műveli, pallérozza a jellemet, ezért a guqin-játék a kínai kultúra és erény szinomimájává vált. Ji Kang (224-263) „Óda a Qinhez” című költeményében ezt írja: „A qin csupán egy hangszer, mégis az erényeket testesíti meg.” Ezek: a békesség és a nemesemberség. (A nemes ember Konfuciusz etikájában a legmagasabb erényekkel rendelkező személyt jelentette.)

A hangszer teste általában kínai napernyőfából (wutong fa) készül. (Ez egy nagyon különleges növény, amely csak a Kunlun hegységben terem. A kínai mitológiában fontos szerepet játszik, ugyanis a négy szent állat közül az egyik, a főnix kizárólag ezen a fán fészkel, és ennek tüzében születik újjá ötszáz évente. A legenda szerint, az a zenész, aki a napernyőfa alatt ül, csodálatosan képes hangszerén játszani.)

A guqin-készítés a Tang-korban (618-907) érte el tetőfokát. Ma a minősége nagyrészt készítője szaktudásán múlik, aki általában egyúttal kitűnő játékos is.

A hagyományos kínai kultúra újjáéledése óta a kínai citera újra nagy népszerűségnek örvend, és 2008-ban felkerült az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének Reprezentatív Listájára.

Batári Tibor Csaba

Vélemények

Hozzászólás küldése