150 éve született a legnagyobb cseh szimbolista költő, Otokar Březina (1868-1929) : Kávészünet

150 éve született a legnagyobb cseh szimbolista költő, Otokar Březina (1868-1929)

Otokar Březina (eredeti nevén Václav Ignác Jebavý) a dél-csehországi Počátky nevű kisvárosban született 1868. szeptember 13-án egy idősödő cipészmester harmadik házaságának egyetlen gyermekeként. A telč-i reáliskola elvégzése után 1887-től dél-morva városkákban tanítóskodott, miközben letette a tanári szakvizsgákat. 1919-től 1925-ös nyugdíjazásáig alkotói szabadságot kapott.

Egész életét magányban töltötte, zárkózott világának csöndjét csak barátainak, később tisztelőinek látogatása törte meg. Írásainak és tanulmányainak szentelte magát. Nyelvekkel, irodalommal, középkori misztikusokkal, európai és keleti filozófiával foglalkozott. Leginkább Nietzsche és Schopenhauer filozófiája, valamint Charles Baudelaire szimbolista költészete hatott rá.

Életműve javarészét igen rövid idő alatt írta meg: 1895 és 1901 kötött öt verseskötete jelent meg (Tajemné dálky, Svítání na západĕ, Vĕtry od pólů, Stavitelé chrámu, Ruce). 1907-ig írt még 13 verset, de a hatodik verseskötete már nem készült el, költőként elhallgatott. Nyolcszor javasolták Nobel-díjra.

Költészete filozófiai költészet, metafizikai indíttatású, meditatív, misztikus-vallásos. Költői nyelve mesteri, hangja összetéveszthetetlen, verseit retorikus pátosz, szuggesztív zeneiségég, merész asszociációk és bonyolult kép-komplexumok jellemzik (Březinát gyakran emlegetik „kozmikus képek látnokaként”).

Költészetével egyenértékű esszéit Hudba pramenů (1903) és Skryté dĕjiny (1931) címen adták ki, esszéinek teljes gyűjteménye azonban csak 1996-ban látott napvilágot. Személyiségének, művészi gondolatvilágának megértéséhez levelezése (Korespondence) is támpontot nyújt: meghitt szellemi és lelki társával, Anna Pammrovával több évtizeden át szinte naponta váltottak levelet, miközben egész életükben mindössze ötször találkoztak.

Versei mindegyik magyar nyelvű cseh költészeti antológiában megtalálhatók, legutóbbi a Cseh költők antológiája. Cseh modernek és avantgárd költők. Válogatott versei és esszéi a Rejtett történelem című kötetben olvashatók Hap Béla fordításban, mint az alábbi költemény is:

Mágikus éjfelek
Éjeinkben drága árnyak jártanak,
lelkeinkhez szavak nélkül suttogók,
léptük nyomán aureolás szirmok nyíltanak
és sejtésünkbe lángként lobogók.

Mosoly volt a csend és előjelek illata,
számtalan szárny röptétől hordottaké,
volt mint régi fájdalmak elcsitult szózata
és tiszta csókok visszhangja, még nem csókoltaké.

Hevülten és zavartan figyelték lelkeink,
meghatva tárták ki titkos mélyüket,
álomból volt ébredés minden lélegzetünk,
és minden ébredés egy finom szédület.

Források:

Heé Veronika: A cseh irodalom története

Hankó B. Ludmilla – Heé Veronika: A cseh irodalom története kezdetektől napjainkig

Magyarul Bábelben

Slovník českých spisovatelů

Világirodalmi lexikon

Wikipédia

-v-

Vélemények

Hozzászólás küldése