A hét könyve : Kávészünet

A hét könyve

Pi élete

Pi élete

Ang Lee: Pi élete (Life of Pi)

Yann Martel Booker-díjas regényét, a Pi életét nagyon sokan megfilmesíthetetlennek gondolták. Aztán jött Ang Lee a Túl a barátságon Oscar-díjas rendezője, és egy olyan filmet tett le az asztalra, hogy azóta is keressük a megfelelő szavakat. A megfelelő szavakat arra, hogy mitől is működik ilyen jól egy olyan film, amiben szinte semmi sem történik. A válasz ott rejtőzik, hogy igenis tele van a film történéssel, csak azokat nehéz megjeleníteni. Hisz egy ember belső küzdelmeit, vívódásait, az élethez való viszonyát, a filozofálgatásait, vagy a lélektani kérdéseit nagyon nehéz vászonra adaptálni. Ang Lee meg sem próbálta ezt véghezvinni, inkább arra törekedett, hogy a film látványvilágát a lehető legcsodálatosabbra alkossa. Ehhez a lassan-lassan tökélyre fejlesztett CGI technológiát használta. Biztos vagyok benne, hogy első (sőt sokadik) látásra sem mondaná meg senki, hogy a filmben a színészeken és néhány díszleten kívül, szinte mindent a számítógépek előtt kreáltak.

A történet elején az ifjú Pi Patel (Suraj Sharma) egy Éden-szerű állatkertben lakik az indiai Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. Mivel az állatkert már nem jövedelmező, a család úgy dönt, hogy elhagyja Indiát, és az állatokkal együtt Kanadába költöznek. De a szállító hajó az óceán közepén elsüllyed, így Pi egy mentőcsónakban reked, egy sérült zebrával, egy orángutánnal, egy hiénával, és egy Richard Parker nevezetű félelmetes bengáli tigrissel…

A Pi élete folyamatosan fenntartja az érdeklődést, és egy percig sem hagy unatkozni, mindig van min gondolkozni. A film drámaisága mellé kapunk bőven humort is, ami nagyon jót tesz a dramaturgiának. A főszereplők egytől-egyig hitelesek, külön dicséret illeti a fiatal Pi-t alakító Suraj Sharma-t, akinek ez az első filmszerepe. Yann Martel regényét még nem olvastam, így nem tudom összehasonlítani a két művet, de nem is ez a feladatom. Az biztos, hogy filmként nagyon jól működik a Pi élete, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy még napokkal a megnézése után sem hagyott nyugodni a film gondolatisága.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lélektani drámákat, a felemelő történeteket, a gyönyörű képi világot, és az ügyesen felépített történetvezetést.

Írta: Kiss Attila István

Vélemények

Hozzászólás küldése