Ajánló : Kávészünet

Philippe Lançon: Le lambeau

Könyvtárunk francia nyelvű állománya számos újdonsággal gazdagodott. Ilyen újdonság az idei év Femina díjas műve is, Philippe Lançon Le lambeau című önéletírása.

A mű központi témája a Charlie Hebdo című lap ellen irányult 2015-ös támadás. A szerző maga is újságíró, aki az események idején a szerkesztőségben tartózkodott, és az arcán súlyos sérüléseket szenvedett. Erre a sérülésre utal a mű címéül választott szó, a ’lambeau’. Ez elsősorban rongydarabot, papírdarabot jelent, de ugyanakkor a véltelenül vagy szándékosan felsértett, felhasított bőr- vagy szövetdarabot is így nevezik, és azt is melyet a sebészek kórházi műtétek során a bőrhiányok pótlására tesznek félre.

A mű nem magát a tettet elemzi, nem célja az Iszlám Állam működésének, gondolkodásmódjának bemutatása. Annak a belső útnak, változásnak a feltérképezésére vállalkozik, melyen maga a szerző ment keresztül az alatt a kilenc hónap alatt, amit a támadás után a kórházban, illetve otthon töltött. Annak a változásnak, ami a környezetében élőkön visszatükröződve és első kézből tapasztalt.

Tovább »

Alternatív Irodalmi Nobel

Sajnos az idei év botrányai az irodalom berkeit sem kímélték. Az irodalmi Nobel-díjat elbíráló Svéd Akadémia két tagja elleni vádak miatt az idei évben nem hirdetnek győztest. Viszont létrehoztak egy alternatív akadémiát, melynek tagjai (írók, színészek, újságírók és a kulturális élet egyéb más területein tevékenykedő személyek) felkérték a svéd könyvtárosokat, hogy nevezzenek meg olyan írókat a világ minden tájáról, akiknek életművét érdemesnek tartják az elismerésre. Az általuk benyújtott 47 név közül a legtöbb szavazatot kapott négy alkotó Neil Gaiman (brit), Murakami Haruki (japán), Maryse Condé (francia) és Kim Thúy (vietnami születésű kanadai) írók voltak. A bírálóbizottság, élén Ann Palsson szerkesztő és független könyvkiadóval, a díjat végül Maryse Condé guadeloupei származású, francia nyelven alkotó szerzőnek ítélte. A nyertes nevét már októberben kihirdették, de az ünnepélyes átadóra csak december 9-én került sor, ahogy az Irodalmi Nobel-díj esetében is lenni szokott. A testület bejelentette, hogy a díjátadó után az Új Akadémia feloszlik.

Az 1937-es születésű Condét az Akadémia zsűrije az egyik legnagyobb jelentőségű francia nyelvű alkotóként jellemezte, akinek munkássága nagy hatással van a Karib-térség és Afrika életére. Irásai jól ábrázolják Afrika színes, összetett, sok rasszot, nemzetet és nemzetiséget magába foglaló világát. Művei többek között a gyarmatosítás pusztító hatásait festik le. Legismertebb könyve a szalemi boszorkányperekkel foglalkozó Moi, Tituba, Sorcière… Noire de Salem (Én Tituba, Szálem fekete boszorkánya), és a nyugat-afrikai Bambara-birodalom történetét feldolgozó Segu című regénye.

Munkásságát eddig is számos díjjal jutalmazták. 1988-ban a La Vie scélérate című regényével kiérdemelte a Francia Akadémia Regény nagydíját. Nagy regényei mellett számos ifjúsági könyve is megjelent, illetve színműveket, és a térség kultúrájával, történelmével foglalkozó esszéket is ír. Irodalmi küldetésének, fontos feladatának tekinti az afrikai nők helyzetének bemutatását is. Ennek elismerésére kapta 1987-ben Grand Prix Littéraire de la Femme: Prix Alain Boucheron-t a Moi, Tituba sorcière… Noire de Salem című regényéért.

Maryse Condé művei könyvtárunk állományában

 

Sáska Gáborné

Történelem, irodalom, fotók – a Tiszatáj novemberi száma

A szegedi „irodalmi folyóirat”, a Tiszatáj olykor túllép alcímének körén, elsősorban a helyi kulturális, művészeti vonatkozások területére. Ezúttal még távolabbra tekintett, a világszerte méltán felidézett, száz éve lezajlott első világháborúra emlékezve közölt összeállítást. Címe, „A compiègne-i vagon utasai (Európa: 1918–2018)” megidézi a fegyverszünet aláírásának helyszínét, az évszámok pedig az események napjainkig tartó hatására emlékeztetnek. Völgyesi Zoltán tanulmánya („A Monarchia végzetes háborúja és a nemzetiségek”) képviseli a szorosabban vett történettudományt, Gyáni Gábor a sajtótörténethez közelít („Háborús tapasztalat és a nem várt jövő”), Lengyel András tanulmánya  („Háborúvesztés és irodalom”) az irodalomtörténet-íráshoz sorolható. A Kossuth-díjas író, Sándor Iván személyes hangú esszéjét két világirodalmi vonatkozású írás követi: Soltész Márton Tormay Cécile „Az idegen” és Julio Cortázar „A sziget délben” című novelláját hasonlítja össze; Mikola Gyöngyi Vladimir Nabokov édesapjának, V. D. Nabokovnak az emlékezéseit ismerteti a háború és a forradalom időszakáról.

A lapszám illusztrációi a „Müller Miklós/Nikolás Muller a lencse előtt” című szegedi fotókiállítás anyagából valók. Az Orosházán született, a 30-as években emigrált fotóművészről készült fényképek többségében időskori arcait mutatják.

Mint mindig, gazdag a szépirodalmi és érdekes a szemle rovat.

A műfordítások: Milorad Pavić regényrészlete, Sylvia Plath és Frank O’Hara versei bekerültek Műfordítás-adatbázisunkba. A Diákmellékletben Szalagyi Csilla tanulmányát olvashatjuk Takács Zsuzsa költészetéről.

A Tiszatáj megtalálható könyvtárunk folyóirat-olvasó terében.

Dörgő Tibor

Prix Interallié 2018

Thomas B. Reverdy (2018)

Az őszi nagy irodalmi díjak sorában utolsóként a Prix Interallié-t hirdették ki november 14-én. A díjat 1930-ban újságírók alapították. Ellentétben más irodalmi díjakkal, semmilyen pénzbeli jutalom nem jár vele csak a megtiszteltetés. Ezek az irodalmi díjak nem csak a szerzőkről és művekről szólnak, hanem a kiadókról is. A Libération című lap „Prix InterGrasset”-ként nevezte a díjat egy cikkében, mivel a Grasset kiadó kiadványai szerepelnek legtöbbet a díjazottak között.

1930-ban André Malraux volt az első díjazott. De például Frédéric Beigbeder vagy Michel Houellebecq is szerepel a névsorban.

Az idei díjazott Thomas B. Reverdy L’hiver du mécontentement című regénye. A mű szerepelt a Goncourt és a Grand Prix de l’Académie listáján is.

A mű az 1978-1979-es Angliai nagy sztrájkok időszakát idézi fel. A cím Shakespeare III Richárd című darabjának egy mondatára utal (“Now is the Winter of our Discontent / Made glorious summer by this son of York…”). Az akkori történéseket a korabeli angol lapok „Winter of discontent”-ként emlegették. Arról a nagy sztrájkhullámról van szó, mely az említett két esztendő fordulóján megbénította az egész országot, megbuktatta a munkáspárti kormányt és előkészítette a terepet a Thatcher kormánynak. A történetet egy a húszas éveiben járó fiatal, színésznőnek készülő lány, Candice szemszögéből meséli el.

A szerző 1974-ben született, író és irodalmár professzor. Műveit számos irodalmi díjjal jutalmazták. Mostani díjazott műve hamarosan elérhető lesz könyvtárunkban.

Sáska Gáborné

A szerző művei könyvtárunk katalógusában

 

Könyvtárunkban használható adatbázisok

Íme egy-két hasznos tudnivaló könyvtárunkban elérhető adatbázisokról, melyet kedves kollégánk állított/állít össze és amelyeket minden beiratkozott olvasónk kedvére használhat!

Első körben következzen a JSTOR!

Guqin – az ókori írástudók művészete

Régebben a zene, a kínai sakk, a kalligráfia és a festészet mind a kínai írástudók műveltségének a részét jelentették. 

A guqin (ku-csin), amely egy citerához hasonló hangszer, a lista élén állt. A guqin-játék már a Nyugati Zhou-kor (Csou-kor) (Kr.e. 10146-Kr.e.771) idején a „Hat Művészethez” tartozott – a szertartások, az íjászat, a szekérhajtás, a kalligráfia és a számolás mellett. A zeneoktatás igen széles körben elterjedt, amelyben a guqin kulcsfontosságú helyet foglalt el.

A guqin keletkezését homály fedi, azt azonban tudjuk, hogy a Nyugati Zhou-korban már voltak virtuóz játékosok. A Tavaszok és Őszök korszakában (Kr. e. 475-Kr. e. 221) a hangszert igen nagy népszerűség övezte. A régiek úgy hitték, hogy a kínai citerán való játék az erkölcsi jellem csiszolásának eszköze.

Kezdetben a guqin-nak csak 5 húrja volt, amelyek az 5 elemet (tűz, víz, föld, fém, fa) és a pentaton-skála egy-egy hangjegyét képviselték. A Han-dinasztia alatt (Kr.e. 206-Kr.u. 220) még két húrt adtak hozzá, így héthúros hangszerré vált.

Tovább »

One Belt, One Road

Az OBOR egy mozaikszó, amelynek feloldása: One, Belt One Road, azaz Egy övezet, egy út.

Azonban ennek a nagyszabású projektnek más elnevezése is van, pl. a BRI (Belt and Road Initiative, azaz Övezet és Út Kezdeményezés) rövidítés is használatos. A legpontosabb, legátfogóbb megjelölés mégis a „Selyemút Gazdasági Övezet és 21. Századi Tengeri Selyemút”.          A Selyemút kifejezés arra a kétezer éves kereskedelmi, gazdasági és kulturális útvonalra utal, amely az ókortól kezdve egészen az első világháborúig Ázsián és Európán ívelt át, és amelyen keresztül az árukon kívül a fontosabb eszmei gondolatok is áramlottak.

2013 szeptemberében Xi Jinping kínai elnök Kazahsztánban tartott beszédében tárta először nyilvánosság elé grandiózus tervét, amelyben még csak a szárazföldi övezetről szólt. Egy hónappal később azonban már a 21. századi tengeri selyemút vízióját festette az Indonéziai Parlament elé.

Ez a gazdasági övezet a Csendes-óceántól a Balti-tengerig nyitja meg a közlekedési vonalakat, míg a tengeri út Kínától az Indiai-óceánig terjed majd.

A kezdeményezés célja a nagyobb világkereskedelmi aktivitás ösztönzése és a szorosabb összeköttetés Kína, Afrika, Eurázsia, Európa, a Közel-Kelet, Dél- és Dél-kelet-Ázsia között.

A 2017 májusában tartott csúcstalálkozón közel 70 ország és nemzetközi szervezet írta alá ezt a megaméretű infrastrukturális projektet. Ez Kínával együtt a Föld népességének 62%-át, a globális gazdasági termelésnek pedig 30%-át jelenti.

Ez az átfogó beruházási program utak, hidak, vasútvonalak, gázvezetékek, üvegszálas optikai kábelek, telekommunikációs vonalak, kikötők, erőművek építését tartalmazza.

Tovább »

A Francia Akadémia Nagydíja 2018

Mint minden évben, idén is szeptemberben kezdődik a nagy irodalmi díjak időszaka Franciaországban (Rentrée littéraire). Ekkor jelennek meg az első listák a díjakra esélyes szerzőkről illetve műveikről.

A nagy irodalmi díjak sorát a Francia Akadémia Nagydíja nyitja október 25-én.

Idén szeptember 27-én volt az első forduló, melynek során nyolc cím került fel a jelöltek listájára. Október 11-én négyre szűkült a jelöltek sora. Ebből a négy címből választotta ki a tegnapi nap folyamán a 40 tagú testület a győztest.

Tovább »

Frankfurti könyvvásár

2018. október 9-én nyitotta kapuit a 70. Frankfurti Könyvvásár, ahol az idén 110 ország több mint 7000 kiállítója vesz részt. A könyvvásáron a kiadók legújabb könyveit tekinthetik meg az odalátogatók, ahol mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő olvasnivalót. A vásár október 14-ig tart nyitva. A tavalyihoz hasonló látogatószámra számítanak a szervezők, a programok közt találhatunk konferenciákat, felolvasásokat, író-olvasó találkozókat.  Tovább »

100 éve született Juan José Arreola

Juan José Arreola

A mexikói irodalom egyik legeredetibb alakja Zapotlán el Grande városában született. Már gyermekkorában rajongott a könyvekért. A mexikói forradalom utáni zűrzavaros években végül nem fejezte be elemi iskoláit, 13 évesen kitanulta a könyvkötő mesterséget. Sokféle foglalkozást űzött, de közben autodidakta módon képezte magát. Később színházművészetet tanult Mexikóvárosban, és 1945-ben Louis Jouvet hívására Franciaországba utazott, hogy színházi szerepekben bizonyíthassa tehetségét. Nem maradt sokáig Európában, hazatérte után fordítóként és korrektorként dolgozott. Tovább »

Korábban »