Irodalom : Kávészünet

Egy nap Dantéval

2021 szeptemberében Dante halálának 700. évfordulójáról emlékeznek meg Olaszországban. Az ünnepségsorozat kapcsán az olasz kormány felkarolta Paolo di Stefano író, újságíró kezdeményezését, mely a Corriere della Sera hasábjain jelent meg, és március 25-ét már idén Dante Alighieri, a legnagyobb olasz költő napjának nyilvánította.

Dante fő műve, a Színjáték – eredetiben Commedia –, melyet Boccaccio illetett először az „isteni” jelzővel, a költő vándorútját írja le a túlvilág három birodalmában: a Pokolban, a Purgatóriumban és a Paradicsomban. A mű első soraiból tudjuk, hogy Dante „az emberélet útjának felén” – 35 éves korában, tehát 1300 tavaszán, még pontosabban: nagycsütörtök éjjelén – tér le az „igaz útról” a „nagy, sötétlő erdőben” járva; a megemlékezés napjául választott március 25-i dátum tehát az Isteni Színjátékban leírt túlvilági utazás kezdetét jelöli.
Tovább »

A hét könyve: Agustina Bessa-Luís: A ronda da noite

Agustina Bessa-Luís, aki nagy hatást gyakorolt a kortárs portugál irodalomra, tavaly nyáron hunyt el 96 évesen, kedves városában, Portóban.

Hosszú élete során a legkülönbözőbb műfajokban alkotott kiemelkedő műveket: a színdaraboktól az életrajzi regényekig, a gyermekkönyvektől az esszékig. Az írónő munkásságát számos díjjal jutalmazták, megkapta a portugál nyelvterület legrangosabb irodalmi elismerését, a Camões-díjat is 2004-ben. Két évvel később adta ki utolsó regényét, melynek címe A ronda da noite (Éjjeli őrjárat), Rembrandt leghíresebb festményére utal.
Tovább »

Lina Kosztenko 90. születésnapja

Március 19-én ünnepelte 90. születésnapját, a mai ukrán irodalom egyik legismertebb költője, regényírója és közszereplője, Lina Kosztenko.

Író pályafutását az 50-60-as évek fordulóján kezdte, akkoriban sorra jelentek meg verseskötetei Prominnya Zemli (1957), Vitryla (1958), Mandrivky sercya (1961). Az olvasók körében a versei nagy sikert arattak, ám a szabadgondolkodású költőnőre a cenzúra is felfigyelt, és habár nem tartóztatták le, de a művei feketelistára kerültek. Lina Kosztenko 15 évre eltűnt a köztudatból. Ezalatt az idő alatt a “fióknak” írt, és az ukrán „hatvanasok” (sisztdeszjatniki) nemzedékének egyik kulcsszereplőjévé vált.
Tovább »

A hét könyve: Vlad Zografi: Șapte octombrie (Október hetedike)

A regény főszereplője egy ötven év körüli nonkonformista, kivénhedt Casanova, egy bukaresti „nagy Lebowski”, aki történetesen költő. Lenézi a kortárs tömegirodalmat, az irodalmi sznobokat, nem tagja egy internetes közösségi hálózatnak sem, nincs okostelefonja, és mélyen megveti azokat az alkotótársait, akik kihasználják a modern technológia nyújtotta lehetőségeket és az új hullámok meglovaglásával sikereket érnek el. Ezeket irodalmi rágcsálóknak, egereknek nevezi. Nincs családja, rendes állása, napról napra él mindenféle alkalmi munkából, szabadidejét bohém barátok és könnyű nők társaságában tölti a Barlang nevű törzshelyén, ahol alkoholos mámorban folyik a beszélgetés irodalomról, szexről, nőkről és az írók helyzetéről. „Kint” külföldön is csak egyszer jár az egykori NDK-ban, egy „mesterséges” országban, amely már nem is létezik. Noha jó képességű, az egyetemet nem fejezi be, tehetséges, de nem alkot örökbecsű sorokat, melyek közelebb juttatnák a halhatatlansághoz. Verseit az asztalfióknak írja, mert túl személyesek, durvák és erőszakosak.
Tovább »

Az év könyvei 2019-ben – A TLS körkérdése

Az új év elején tekintsünk kicsit vissza, és olvassuk el a The Times Literary Supplement (TLS) hetilap szokásos körkérdésére adott válaszokat. Még tavaly, a november 29-i számban 64 író, irodalmár véleményét közölték. (A lap egyébként a november 15-i számtól új külalakban jelenik meg, több színes betűvel, kiemeléssel, némileg uniformizált borítóoldallal.) A véleményekből nem keletkezik valamiféle hivatalos rangsor, csupán szubjektív ítéletek érdekes halmazát olvashatjuk. Sokan nem tudtak vagy nem akartak csak egy könyvet kiválasztani, ezért kettőt vagy többet is megneveztek. A „merítés” az új könyvtermésből tehát nagy, nemcsak a könyvek száma miatt. A választási lehetőség ugyanis nem korlátozódott a szépirodalomra, ezért irodalom-, kisebbség-, közgazdaság-, kultúra- és történettudomány, valamint művészettörténet is bekerült a kedvencek közé. Nem csoda, hogy megoszlás tapasztalható, kevés ismétlődés fordul elő.
Tovább »

A hét könyve: Puskás Dániel: A vakok zsoltára

Puskás Dániel 1990-ben született. Költő, műfordító, könyvtáros.

A legtöbben regényeket olvasnak, és csak ritkán vesznek kezükbe verseket. Pedig érdemes kortárs magyar költők alkotásait is olvasni aktuális lelkiállapotunktól függően. Ha nincs hozzá hangulatunk, akkor nehéz átérezni, de minden bizonnyal éltünk már át hasonló dolgokat.

A kötetben elmúlt szerelmek jelennek meg. Bibliai és mitológiai alakok is feltűnnek, akiken keresztül kifejezi önmagát a költő. Emlékképek, amit a címzett talán sohasem olvasott. Nem derül ki, hogy kinek szólnak ezek a versek, de talán a saját történetünket is felismerhetjük a sorokban. Személyesebb az írás, ha nem azon töprengünk, hogy valójában kiről vagy kikről szól a szöveg.
Tovább »

100 éves Proust Goncourt-díja

Marcel Proust

1919 december 10-én kapta meg Marcel Proust a Goncourt-díjat az À l’ombre des jeunes filles en fleurs (Bimbózó lányok árnyékában – Gyergyai Albert fordításában) című regényéért, mely Az eltűnt idő nyomában című regényfolyam második darabja.

A díj immár több mint 100 éves történetében kevés olyan év volt, mikor az irodalmi és a könyves szakma, de még az irodalomkedvelő és -értő közönség körében egyetértés lett volna a díjazott személye, illetve műve iránt. Ez volt a helyzet Proust esetében is.

De mi is volt a probléma: az író már túl öreg – Proust 48 éves volt ekkor (1871-1922), és a díj, eredeti szándék szerint, feltörekvő, ifjú szerzők számára lett alapítva; túl gazdag – nem volna szüksége ekkora összegre (a díj akkoriban 5000 frankot jelentett – ma már igen jelképes, 10 €). Támadták túlságos világiassága miatt is, ami ellentmondásban volt azzal, hogy magányosan az ágyában fekve töltötte a napjait. Túl hosszú a mű: több mint 400 oldal.
Tovább »

Francia irodalmi díjak 2019 (2.)

.

November 5-én folytatódott a nagy irodalmi díjak kihirdetése Franciaországban. Ezen a napon adták át a Prix Féminá-t. A zsűri tagjai idén Sylvain Prudhomme Par les routes című regényét díjazták. Az 1979-es születésű író gyermekkorát Afrika különböző országaiban töltötte. Egyetemi tanulmányait Párizsban végezte. De nem szakadt el teljesen Afrikától: 2003-ban Bénin északi részén népmeséket gyűjtött, melyeket Contes du pays tammari címmel adott ki. Ezen kívül még 7 regényt, és több riport könyvet írt. Mostani műve az emberekben, mindannyiunkban ott élő szabadságvágyat mutatja be.

A következő díj november 7-én a Prix Décembre volt. A zsűri, Amélie Nothombe (Soif című regénye szerepelt a Goncourt esélyesek listáján) elnökletével Claudie Hunzinger Les grands cerfs című regényét díjazta. A szerző 1940-ben született az elzászi Colmar-ban. Írói munkássága mellett képzőművészként is jelentős. Műveiben mindig jelen van a természet. Mostani díjazott regényében az emberi kegyetlenséget állítja szembe az állatok életének kegyetlenségével. A mű olyan, mintha egy thrillert olvasna az ember, amely tele van költőiséggel, ugyanakkor haraggal is, amiért az ember elpusztít minden szépséget a természetben.
Tovább »

Francia irodalmi díjak 2019 (1.)

.

Idén is elérkezett a nagy irodalmi díjak időszaka Franciaországban. Szeptember eleje óta nagy az izgalom a kiadóknál, hogy ki kerül fel a legrangosabb irodalmi díjak listájára. Mert ezek a díjak nem csak a szerzőkről, de a kiadókról is szólnak.

Legelőször a Francia Akadémia regénynagydíja került kihirdetésre (október 31.). Az idei győztes Laurent Binet Civilizations című regénye. Az 1972-es születésű szerző első regénye, az HHhH 2010-ben elnyerte a Prix Goncourt du premier romant. 2015-ben a La septième fonction du langage című műve a Prix Interalliét kapta meg. A mostani, harmadik regényében egy fordított történelmet képzel el: mi történt volna, ha a nagy hódítások fordítva történtek volna, ha Atahualpa hódította volna meg Európát a 16. században. Az Akadémia zsűrije nem csak a történet egyediségét díjazta, hanem a nyelv briliáns használatát: a méltatásban Dany Laferrière kiemeli egy olyan nyelvtani forma, egy igeidő, a futur antérieure használatát, amelyet már nemigen szoktak alkalmazni.
Tovább »

Magyar nyelvű bakelitek

A bakelitrajongókat a mai zenekedvelő társadalom sokszor elvakult romantikusnak, elmaradt különcnek tartja, valahogy úgy, mint a nyomtatás elterjedése után a kódexmásolókat, vagy mint hamarosan azt, aki nyomtatott könyvet csap fel a metrón üldögélve.

De azoknak, akiknek a tű sercegése, a lejátszókar emelkedése és süllyedése ismerős, tudják, hogy a bakelitlemezek hallgatása semmihez sem hasonlítható, intim, kivételes élmény. Ragozni nem is érdemes. Azoknak, akik régóta benne vannak, és azoknak, akik szeretnének megismerkedni vele, jó hírünk van: az Országos Idegennyelvű Könyvtár elérhetővé, kölcsönözhetővé tette magyar irodalmi bakelitlemezeit. Ezek között olyan kincsek vannak, mint

  • a legszebb magyar versek felolvasása a legnagyobb magyar színészek hangján (mint József Attila verseit felolvasó Latinovits Zoltán)
  • legszebb magyar versek saját szerzőjük hangján (eredeti Babits és Pilinszky felolvasások)
  • drámák felolvasva és előadva (mint a Bánk bán és Az ember tragédiája)
  • prózák (mint Örkény egypercesei)

 

Korábban »