100 éves Proust Goncourt-díja : Kávészünet

100 éves Proust Goncourt-díja

Marcel Proust

1919 december 10-én kapta meg Marcel Proust a Goncourt-díjat az À l’ombre des jeunes filles en fleurs (Bimbózó lányok árnyékában – Gyergyai Albert fordításában) című regényéért, mely Az eltűnt idő nyomában című regényfolyam második darabja.

A díj immár több mint 100 éves történetében kevés olyan év volt, mikor az irodalmi és a könyves szakma, de még az irodalomkedvelő és -értő közönség körében egyetértés lett volna a díjazott személye, illetve műve iránt. Ez volt a helyzet Proust esetében is.

De mi is volt a probléma: az író már túl öreg – Proust 48 éves volt ekkor (1871-1922), és a díj, eredeti szándék szerint, feltörekvő, ifjú szerzők számára lett alapítva; túl gazdag – nem volna szüksége ekkora összegre (a díj akkoriban 5000 frankot jelentett – ma már igen jelképes, 10 €). Támadták túlságos világiassága miatt is, ami ellentmondásban volt azzal, hogy magányosan az ágyában fekve töltötte a napjait. Túl hosszú a mű: több mint 400 oldal.

Ne feledjük azt sem, hogy az első világháború után vagyunk, a háborús sebek még túl frissek voltak. Proust egészségi állapota (allergiás asztmában szenvedett) nem tette őt alkalmassá a katonai szolgálatra, így a háborúban sem vett részt. Ezt is a szemére vetették, és a zsűrit is bírálták emiatt, hogy egy olyan regény mellett döntöttek, amelyben a normandiai partokon sütkérező fiatal lányokról van szó, ahelyett, hogy a háború hős katonáit bemutató naturalista regényt választották volna (Roland Dorgelès Croix de bois című regényéről van szó, amely végül nem maradt elismerés nélkül, mivel megkapta a Prix Féminá-t).

A háttérben ott dolgozott még a kiadók közötti csatározás is. Mert a Goncourt-díj, nem csak a szerzőkről és műveikről szól, hanem a kiadókról is, mivel a listára azok a művek kerülnek fel, melyeknek a legmagasabb az eladott példányszáma: a Proust-regényt kiadó Gallimard szemben állt a Dorgelès művét jegyző Albin Michellel.

A nevezett napon már mindenki izgatottan várta a zsűri döntését, akik a Goncourt Akadémia törzshelyén a Drouant étteremben ebédeltek, miközben vitáztak, szavaztak. Az esélyesek és az esélyes kiadók képviselői a közeli kávézókban, éttermekben ugrásra készen várakoztak. Eközben Proust a Hamelin utca 44. szám alatt található ötödik emeleti lakásában alszik mit sem tudva az eseményekről. A díj kihirdetésekor a Gallimard kiadó képviselői (Gaston Gallimard, Jacques Rivière és Jean-Gustave Tronche) elrohannak Prousthoz, aki a hír hallatán, megcáfolva híres bőbeszédűségét, csak annyit mondott: „ah?”

Proust művei az OIK katalógusában
Pierre Assouline: Du côté de chez Drouant : cent dix ans de vie littéraire chez les Goncourt

Sáska Gáborné

Vélemények

Hozzászólás küldése