Kávészünet

180 éve született az első irodalmi Nobel-díjas

1839. március 16-án született René François Armand (Sully) Prudhomme, francia költő, esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.
Eredetileg műszaki pályára készült, de szemproblémái miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult. Első verseit a „Conférence La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be. Itt pozitív visszajelzéseket kapott, és 1865-ben megjelent első verses kötete Stances et Poèmes címmel. Sainte-Beuve-től kapott jó kritika megalapozta hírnevét. Verseinek jelentékeny része filozofikus hangvételű, a parnasszisták szívesen fogadták soraik közé.
Tovább »

Március 15-i zárvatartás

Heti könyvajánló: Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón

 

Zdeněk Svěrák a cseh kultúra kortárs legendája, hatalmas életművel rendelkező író, forgatókönyvíró, dalszerző, színész egy  személyben, s rangos irodalmi- és filmdíjak birtokosa (Magnesia Litera, Český lev). Rendkívüli írói termékenységét mutatja, hogy eddig mintegy hatvan könyve jelent meg. A Mezítláb a tarlón (Napkút Kiadó, 2018) a harmadik magyarul megjelent prózakötete.

A költői szépségű, önéletrajzi ihletésű novellafűzér történelmi háttereként a második világháborús 40-es évek Csehországa elevenedik meg: először a német megszállás, végül a szovjet „felszabadítás”. Az elbeszélő Eda Souček, egy hét-nyolc éves kisfiú, aki szüleivel Prágából vidékre kerül, és két évig ott is kell maradnia (a családot az apai nagyszülők fogadják be népes, zajos, falusias otthonukba). A fiúnak be kell illeszkednie, tájékozódnia kell a tágabb családi viszonyokban, s ki kell vívnia a helyét a kortársai között. A hirtelen jött új benyomások hatalmas erővel törnek rá, s alapjaiban határozzák meg lelkivilága alakulását. Minden különlegesnek tartott élmény (barátságról, verekedésről, szerelemről, hazugságról, árulásról, lopásról) és érdekesnek tűnő jelenet (szirupfőzés, tollfosztás, köpölyözés, kocsihajtás, mézpergetés) könnyed, szórakoztató epizóddá formálódik. A rövid történetekből a család élete, rejtett titkai is kibontakoznak: középpontban a szülők, akik nem illenek egymáshoz, de szeretik egymást, a hatalombarát egyik nagybácsi, a gyilkossággal vádolt másik nagybácsi, a villámsújtotta nagymama, s a tekintélyelvű, ám iszákos nagyapa, aki elkártyázta a családi vagyon nagy részét. A tragédiákat, ellentéteket, kegyetlenségeket a gyermeki látás hol humorral, hol iróniával oldja. A sok-sok érzéssel mesélt, egyszerre lírai, groteszk és fantasztikus történetek nemcsak élvezetesek, de elgondolkodtatók is.

A mű, eredeti cseh címén Po strništi bos, először 2013-ban jelent meg, később a Filmové příběhy c. kötetbe is bekerült. 2017-ben az író fia, Jan Svěrák a könyv alapján nagysikerű filmet forgatott, melynek forgatókönyvét apa és fia együtt alkotta meg. Az író maga is játszik filmben, az iskolaigazgató-tanító szerepét alapítja. S természetesen a filmre is igaz, amit könyvéről írt: „Én vagyok ez a kisfiú és nem én vagyok. Ez az egész egy mozaik, amelynek néhány köve eredeti, mások pedig pótlások. De önök remélhetőleg nem jönnek rá, melyik melyik.” Az 1936-os születésű Zdeněk Svěrák március 28-án lesz 83 éves.

 

-v-

 

Nőnapi beiratkozási akció

Nőnapi beiratkozási akció március 8-án!
Részletek alább!

Nyelvváltozatok és stilisztika a Magyar Nyelvőrben

A Magyar Nyelvőr, az MTA negyedéves folyóirata gyakran közöl stilisztikával foglalkozó tanulmányokat. A legutóbbi, 2018/4. száma – a folyóirat címével némileg ellentétben – ezúttal egy olyan elemzést is tartalmaz, mely nem a magyar nyelv körébe tartozik. Mózes Dorottya tanulmánya – Metrolingvisztika, kreol stilizálás és performancia Sam Selvon The Lonely Londoners című regényében – olyan művel foglakozik, amelyet még nem fordítottak le magyarra. Sam Selvon legjelentősebb regénye (először 1956-ben jelent meg) – megtalálható az OIK-ban meglévő könyvei között – a trinidadi kreol nyelvváltozatot használja.

Mózes Dorottya „vizsgálja egyfelől a kulturálisan beágyazott karibi kreol forrásoknak és repertoároknak a városi tér birtokbavételében és átalakításában játszott szerepét, másfelől a stilizált kreol nyelvhasználati formáknak identitáskonstrukciós lehetőségeit és eszközeit.”

Tolcsvai Nagy Gábor akadémikus a nyelvtudomány aránylag ritkán kutatott területével, a jelentésváltozatok néhány esetével foglalkozik Esettanulmány a szlovákiai magyar nyelvváltozat lexikai szemantikai változatairól című tanulmányában. Részletes elemzése szerint két magyar igekötős ige, a „feléget” és az „elvezet” szlovákiai magyar változatai beépülnek a két ige teljes magyar nyelvi hálózatába, a tükörfordítás már eleve ebben a nyelvi és fogalmi közegben történt. (A tanulmány bekerült Nemzetiségi adatbázisunkba.)

A lap egyéb írásai közül még kettőt szeretnék kiemelni. Átfogó jellegű Balázs Géza Az elbeszélés posztmodern jelenségei: a kortárs magyar irodalom néhány stílusjellemzője című tanulmánya. A szociolingvisztika jelentős változásait mutatja be terjedelmes szakirodalmi listával alátámasztva Bodó Csanád és Heltai János Imre Mi a kritikai szociolingvisztika? Elmélet és gyakorlat című tanulmánya.

A Magyar Nyelvőr könyvtárunk folyóirat-olvasó termében megtalálható.

Dörgő Tibor

Heti könyvajánló: Mário Cláudio: Os naufrágios de Camões

Mário Cláudio, a kortárs portugál irodalom egyik legjelentősebb alakja, a múlt évben vehette át a portugál nyelvterület legrangosabb irodalmi elismerését, a Camões-díjat. Nemrégiben magyarul is megjelent három kisregénye (A tanítvány címmel), melyek Fernando Pessoa, Leonardo da Vinci és Lewis Carroll életét helyezik különleges megvilágításba. Az író műveiben gyakran a portugál történelem fordulatos eseményeit eleveníti fel.

Így lép színre Luís de Camões (1524-1580) a portugál nemzeti eposz, A Lusiadák megalkotója, aki fő művében Vasco da Gama és a portugál felfedezők emlékét énekelte meg. Kalandos élete során hosszú hajóutakon vett részt. Egyszer hajótörést is szenvedett, ám szerencsésen megmenekült, és híres eposzát is sikerült kimentenie a tenger hullámaiból. Életének ez a jól ismert epizódja adja Mário Cláudio legújabb történeti regényének kiindulási pontját.

A történet nem hagyományos értelemben vett életrajzi regény. Abból a feltevésből született, hogy Camões nem élte túl a Mekong-deltában elszenvedett hajótörést, s így a hajó kapitánya, Bartolomeu de Castro vállalkozott arra, hogy befejezze Camões híres eposzát. Az alapötlet nem is az írótól származik, hanem Timothy Rassmunsentől, egy angol kutatótól, aki a ’80-as években levelezésbe kezdett a portugál íróval, megpróbálva meggyőzni őt az igazáról. A regény első részének ő a főszereplője.

A három részre tagolódó történet második részében a 19. században élt brit felfedezőt, Richard Burtont ismerhetjük meg, aki szintén az említett hipotézist támogatta (Camões hajótörésével kapcsolatban). A híres orientalista utazó, A Lusiadák angolra fordítója a regény középső részének központi figurája. Az ő fordulatokban gazdag élettörténete is lebilincselően izgalmas olvasmány, amely a valóság és a képzelet határmezsgyéjén mozog.

A befejező rész főhősétől Ruy-tól, a hajóírnoktól végül megtudhatjuk, hogy valójában mi is történhetett. Az itt bemutatott regényt azoknak érdemes kézbe venniük, akik szeretnek elmerülni a régmúlt forgatagában.

Molnár Anikó

(a kép forrása: https://amzn.to/2GDSesE)

Görög állami irodalmi díjak

Görögországban a Kulturális és Sportminisztérium 2018. december végén tette közzé az állami irodalmi díjak rövid listáit a 2017. évre vonatkozóan. A listára a 2016. évi kiadványok kerültek fel; némi késéssel ugyan, de 2019. január elején a végleges eredmények is megszülettek. A zsűri különböző kategóriákban (regény, elbeszélés/novella, költészet, esszé/kritika, életrajz/krónika/utazással kapcsolatos irodalom, különleges téma, elsőkötetes írók) osztott díjakat. A fenti kategóriák mellett a Nagy Irodalmi Díj is gazdára talált, melyet általában életműdíjként kap egy-egy olyan szerző, aki több éve színvonalas alkotásaival gazdagítja a görög irodalmi palettát.

Az Országos Irodalmi Díjak Bizottságának megállapítása szerint Görögországban jelenleg is színvonalas alkotások születnek. Jellemző módon az írók a határokon belülre és kívülre egyaránt tekintenek és olyan aktuális témákat vetnek fel műveikben, a személyes szférától a globalizáció, a terrorizmus, a migráció kérdéséig, melyek legtöbbünket foglalkoztatnak.

A legjobb regény kategória jelöltjei a következők voltak:

– Άρης Μαραγκόπουλος: Πολ και Λόρα, ζωγραφική εκ του φυσικού, εκδόσεις Τόπος
Καρολίνα Μέρμηγκα: Ο Έλληνας γιατρός, εκδόσεις Μελάνι
– Μιχάλης Μιχαηλίδης: Οι επόπτες, εκδόσεις Νεφέλη
Μιχάλης Μοδινός: Εκουατόρια, εκδόσεις Καστανιώτης
– Αντώνης Νικολής: Ο θάνατος του μισθοφόρου, εκδόσεις Το Ροδακιό
– Γιώργος Σκαμπαρδώνης: Υπουργός Νύχτας, εκδόσεις Πατάκη
– Κωνσταντίνος Τζαμιώτης: Το πέρασμα, εκδόσεις Μεταίχμιο

A díjat végül Μιχάλης Μοδινός műve, a Καστανιώτης kiadónál megjelentetett Εκουατόρια nyerte, mely az Országos Idegennyelvű Könyvtár szabadpolcos állományában is megtalálható és kölcsönözhető, csakúgy, mint a szerző több jelentős műve (Επιστροφή, Η σχεδία, Το πλέγμα). A szerző neve nem ismeretlen a közönség előtt, hiszen a 69 éves környezetvédő, geográfus és mérnök-író környezetvédelmi munkái mellett 2005 óta foglalkozik az irodalommal. Munkásságát többször is elismerték különböző díjakkal. Gyakorlatilag évente, kétévente új könyvvel jelenik meg a könyvpiacon.

A többi kategória győztes művei:

  • A Nagy Irodalmi Díjat (Μεγάλο Βραβείο Γραμμάτων) Διονύσης Καψάλης költő kapta életművéért.
  • Novella kategóriában Μαρία Κουγιουμτζή: Όλα μπορούν να συμβούν μ’ ένα άγγιγμα című műve lett a legjobb.
  • Az Állami Költészet-Díjat két szerző is megkapta: Σταμάτης Πολενάκης: Τα τριαντάφυλλα της Μερσέδες című kötetéért, illetve Χλόη Κουτσουμπέλη: Οι ομοτράπεζοι της άλλης γης című művéért.
  • Esszé, kritika kategóriában Παντελής Μπουκάλας: Όταν το ρήμα γίνεται όνομα. Η „Αγαπώ” και το σφρίγος της ποιητικής γλώσσας című könyvét ítélte a legjobbnak a zsűri.
  • Az életrajz/krónika/utazás kategória győztese Λύντια Τρίχα: Χαρίλαος Τρικούπης-ról szóló műve lett.
  • Különleges téma kategóriában Αγγελική Σιδηρά: Silvert Alert című verseskötete nyert.
  • A legjobb elsőkötetes író díját megosztva Δανάη Σιώζου: Χρήσιμα παιδικά παιχνίδια című műve és Ούρσουλα Φωσκόλου: Το Κήτος könyve kapta.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár a nyertes irodalmi alkotásokat – mint minden évben, úgy az idén is – igyekszik minél hamarabb beszerezni és az olvasók rendelkezésére bocsátani.

Pancsosz Alexandra

Nemzetközi Könyvajándékozó Nap – február 14.

A közelgő Nemzetközi Könyvajándékozó Nap alkalmából  február 14-én beiratkozási akcióval kedveskedünk Olvasóinknak! 
Részletek a plakáton!

Heti könyvajánló: Gianna Molinari: Hier ist noch alles möglich

Vajon van-e a világnak még olyan szeglete, amelyet elsőként lehet felfedezni? Létezik-e olyan a 21. században, hogy terra incognita ha már a Holdról is pontos fényképek készülnek?
Gianna Molinari főhőse egy hanyatlófélben levő gyárépületbe jelentkezik éjjeliőrnek, egy helyre, ahonnan lassacskán elszivárognak az utolsó munkások, egy terepre, amely újra vadállatok otthonává válik. Legalábbis úgy hírlik, hogy az elmúlt hetekben egy farkas merészkedett a gyár területére. És akkor ott van még az égből lezuhant ismeretlen halott története… 2010-ben a zürichi reptér közelében megtalálták egy feltehetően kameruni származású férfi holttestét, aki egy repülőgép futóművébe kapaszkodva próbált Európába jutni, út közben azonban megfagyott, s a futómű leeresztésénél kizuhant a gépből. De hihető-e a farkas története, akit nem látott még senki? Vagy csak egy több ezer éves múlttal felruházott mitikus lény, akinek említése már önmagában rengeteg asszociációt hordoz?
A svájci írónő első regénye kiváló példa arra, hogy nem kell akciójelenetekkel teleírni egy könyvet ahhoz, hogy lebilincselje az olvasót. Már a borítón ágaskodó szőrszálak valami kézzelfoghatóval kecsegtetnek, a képekkel, rajzokkal, újságrészletekkel tarkított könyv ellentükre a digitalizáció uralta világnak.
Nagyszerű választás a regény mindazoknak, akik szeretik a fikcionalitás határait feszegető irodalmat. Gianna Molinari humoros, mégis üdítően egyszerű stílussal világít rá arra, hogy az egzotikum nem az ismeretlenben rejlik, hanem sokszor az ismert nagyítószerű megközelítésében.

Bankó Erzsébet

(kép forrása: https://bit.ly/2TAl00J)

Magyar származású írónők svájci elismerése

„Szóval műfordító vagyok. Van műbőr, műselyem, ily módon van akkor hát műfordító. Csaknem igazinak látszom. Ha éppen nem fordítok, ott a magam munkája, melyről azt hittem, valódi munka, hamisítatlanul az, hanem hát miért ne képzelhetnők, hogy valaki majd azt gondolja róla: ez igazán csak a műmunka.”
(Zsuzsanna Gahse: Átültetve. Meghasonulástörténet. [ford. Tandori Dezső], Pécs: Jelenkor, 1996, 15. o.)

A próza és a vers között mozgó „hamisítatlan” stílusáért, humorral és iróniával átszőtt bravúros nyelvi fordulataiért Zsuzsanna Gahse budapesti származású, Svájcban élő és működő írónőt 2019. február 14-én a Grand Prix Literatur-ral tünteti ki a svájci állam. A 40.000 frank anyagi elismeréssel járó irodalmi életműdíj – mely évente kerül kiosztásra – Svájc legszínvonalasabb irodalmi elismerése.

Zsuzsanna Gahse 1946-ban született Budapesten. 1956-ban Bécsbe emigrált szüleivel, majd hosszú ideig élt Németországban, 1998 óta svájci lakos. Több mint 40 műve jelent meg német nyelven. Amikor éppen nem saját művein dolgozik, többek között Esterházy Péter, Rakovszky Zsuzsa, Nádas Péter írásait ülteti át német nyelvre.

Az életműdíjon túl az előző év legjobb irodalmi alkotásait is kitüntetik: idén hét szerző veheti át a 25.000 frankkal támogatott Schweizer Literaturpreis-t, mely az anyagi vonzatán felül felolvasásokkal, író-olvasótalálkozók szervezésével támogatja a nyerteseket. Idén a díjazottak között szerepel Christina Viragh, szintén magyar származású írónő Eine dieser Nächte című regényével, mely már könyvtárunkban is elérhető.

Bankó Erzsébet

(Fotó: Maurice Haas)

Korábban »