Kávészünet

Az év könyvei 2018-ban – a TLS körkérdése

Az új év elején tekintsünk kicsit vissza, és olvassuk el a The Times Literary Supplement (TLS) hetilap szokásos körkérdésére adott válaszokat. Még tavaly, a november 23-i számban 71 író, irodalmár véleménye jelent meg. Ez nem valamiféle hivatalos rangsorolás, csupán szubjektív ítéletek érdekes halmaza. Sokan nem tudtak, vagy nem akartak csak egy könyvet kiválasztani, ezért kettőt vagy többet is megneveztek. A „merítés” az új könyvtermésből tehát nagy, nemcsak a könyvek száma miatt. A választási lehetőség ugyanis nem korlátozódott a szépirodalomra, ezért irodalom-, közgazdaság-, kultúra-, történet- és zenetudomány, sőt ismeretterjesztő természettudomány is bekerült a kedvencek közé. Nem csoda, hogy megoszlás tapasztalható, kevés ismétlődés fordul elő.

Egyetlen könyv kapott három jelölést: Lisa Halliday Asymmetry című regénye. Kettő jelölést tíz mű kapott: a gazdasági válsághelyzetekkel foglalkozó Adam Smith : what he thought, and why it matters (Jesse Norman), és a Crashed (Adam Tooze); az egy nagy történelemi személyiséget bemutató Charles de Gaulle : a certain idea of France (Julian Jackson); a filozófus Nietzsche új életrajza, az I am Dynamite! (Sue Prideaux); egy művészettörténeti szakmunka, a Baroque between the wars : alternative style in the arts, 1918-1939 (Jane Stevenson); egy levelezés, a The collected letters of Flann O’Brian (szerk. Maebh Long); egy regény, a The western wind (Samantha Harvey); két verseskötet, a One lark, one horse (Michael Hofmann) és a Like (A. E. Stallings). Az utóbbi költő nevéhez fűződik Hésziodosz Munkák és napok című művének új angol fordítása is, a Works and days.

A TLS könyvtárunk olvasótermében megtekinthető.

Dörgő Tibor

Kedves Olvasóink!

Karbantartási munkálatok miatt honlapunk és katalógusunk (OPAC) elérhetősége előreláthatólag 2019. január 4-én, 21:00-tól egy napon keresztül SZÜNETELNI fog.

Türelmüket és megértésüket köszönjük!

Szlovákiai magyar költők a Parnasszus legújabb számában

A Budapesten megjelenő Parnasszus költészeti folyóirat negyedévenként jelentkezik. Turczi István alapító, főszerkesztő mindig törekedett a költészet széles körű bemutatására. Az előző, a tavaszi szám például „Lyra mundi ‒ Élő világköltészet” tematikus címmel jelent meg, és sokféle nyelvről készített műfordításokat tartalmazott, a fordítók kisesszéivel kísérve. Az anyag természetesen bekerült Műfordítás-adatbázisunkba.

A legújabb, a 2018/3. szám szlovákiai magyar költőket mutat be. A lap – korábbról ismert felosztással – egy kortárs és egy elhunyt költőt állít középpontba. A Centrumban a hetvenedik évében járó, József Attila-díjas Tóth László munkásságáról készült elemzések kerültek; egy vele készült interjút, saját költeményeit, a tiszteletére íródott versek és köszöntők sorát is itt olvashatjuk.

A Redivivus című összeállítás a nemrég elhunyt Kulcsár Ferenc (1949–2018) alakját idézi fel. A kétszeres Madách-díjas, többek közt a Balassi-emlékkardot is elnyerő költő versei mellett pályatársak emlékezéseit, tisztelgő sorait olvashatjuk. Megjelent köteteit és a műveihez kapcsolódó szakirodalmat háromoldalas bibliográfia foglalja össze. (Az OIK Nemzetiségi adatbázisa is tartalmaz Kulcsár Ferencről szóló írásokat.)

A lapszám fotóiról a költők tekintetét is megismerhetjük.

A Parnasszus könyvtárunk folyóirat-olvasó terében megtalálható.

Dörgő Tibor

Az Átrium zártkörű rendezvény miatt foglalt!

Philippe Lançon: Le lambeau

Könyvtárunk francia nyelvű állománya számos újdonsággal gazdagodott. Ilyen újdonság az idei év Femina díjas műve is, Philippe Lançon Le lambeau című önéletírása.

A mű központi témája a Charlie Hebdo című lap ellen irányult 2015-ös támadás. A szerző maga is újságíró, aki az események idején a szerkesztőségben tartózkodott, és az arcán súlyos sérüléseket szenvedett. Erre a sérülésre utal a mű címéül választott szó, a ’lambeau’. Ez elsősorban rongydarabot, papírdarabot jelent, de ugyanakkor a véltelenül vagy szándékosan felsértett, felhasított bőr- vagy szövetdarabot is így nevezik, és azt is melyet a sebészek kórházi műtétek során a bőrhiányok pótlására tesznek félre.

A mű nem magát a tettet elemzi, nem célja az Iszlám Állam működésének, gondolkodásmódjának bemutatása. Annak a belső útnak, változásnak a feltérképezésére vállalkozik, melyen maga a szerző ment keresztül az alatt a kilenc hónap alatt, amit a támadás után a kórházban, illetve otthon töltött. Annak a változásnak, ami a környezetében élőkön visszatükröződve és első kézből tapasztalt.

Tovább »

Alternatív Irodalmi Nobel

Sajnos az idei év botrányai az irodalom berkeit sem kímélték. Az irodalmi Nobel-díjat elbíráló Svéd Akadémia két tagja elleni vádak miatt az idei évben nem hirdetnek győztest. Viszont létrehoztak egy alternatív akadémiát, melynek tagjai (írók, színészek, újságírók és a kulturális élet egyéb más területein tevékenykedő személyek) felkérték a svéd könyvtárosokat, hogy nevezzenek meg olyan írókat a világ minden tájáról, akiknek életművét érdemesnek tartják az elismerésre. Az általuk benyújtott 47 név közül a legtöbb szavazatot kapott négy alkotó Neil Gaiman (brit), Murakami Haruki (japán), Maryse Condé (francia) és Kim Thúy (vietnami születésű kanadai) írók voltak. A bírálóbizottság, élén Ann Palsson szerkesztő és független könyvkiadóval, a díjat végül Maryse Condé guadeloupei származású, francia nyelven alkotó szerzőnek ítélte. A nyertes nevét már októberben kihirdették, de az ünnepélyes átadóra csak december 9-én került sor, ahogy az Irodalmi Nobel-díj esetében is lenni szokott. A testület bejelentette, hogy a díjátadó után az Új Akadémia feloszlik.

Az 1937-es születésű Condét az Akadémia zsűrije az egyik legnagyobb jelentőségű francia nyelvű alkotóként jellemezte, akinek munkássága nagy hatással van a Karib-térség és Afrika életére. Irásai jól ábrázolják Afrika színes, összetett, sok rasszot, nemzetet és nemzetiséget magába foglaló világát. Művei többek között a gyarmatosítás pusztító hatásait festik le. Legismertebb könyve a szalemi boszorkányperekkel foglalkozó Moi, Tituba, Sorcière… Noire de Salem (Én Tituba, Szálem fekete boszorkánya), és a nyugat-afrikai Bambara-birodalom történetét feldolgozó Segu című regénye.

Munkásságát eddig is számos díjjal jutalmazták. 1988-ban a La Vie scélérate című regényével kiérdemelte a Francia Akadémia Regény nagydíját. Nagy regényei mellett számos ifjúsági könyve is megjelent, illetve színműveket, és a térség kultúrájával, történelmével foglalkozó esszéket is ír. Irodalmi küldetésének, fontos feladatának tekinti az afrikai nők helyzetének bemutatását is. Ennek elismerésére kapta 1987-ben Grand Prix Littéraire de la Femme: Prix Alain Boucheron-t a Moi, Tituba sorcière… Noire de Salem című regényéért.

Maryse Condé művei könyvtárunk állományában

 

Sáska Gáborné

Olvasótermi zárvatartás!

Elhunyt Andrej Bitov orosz író

/Kép forrása: http://en.platonovfest.com/

December 3-án, életének 82. évében elhunyt Andrej Andrei Georgijevics Bitov (Андрей Георгиевич Битов) orosz prózaíró, esszéista, forgatókönyvíró, az orosz irodalmi posztmodernizmus atyja, az Orosz Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja.

1937. május 27-én született Leningrádban. Édesapja építész, édesanyja ügyvéd volt. Az  első gyermekkori emlékei a leningrádi blokádhoz szorosan kapcsolódnak. 1954-ben Andrej Bitov befejezte középiskolai tanulmányait, és két évvel később írni kezdett. 1962-ben diplomázott a Leningrádi Bányászati Egyetemen. Itt töltött évei alatt csatlakozott a Gleb Semjonov vezette fiatal írók egyesületéhez.

Ezekben az években Andrej Bitov költeményeket és rövid, abszurd történeteket kezdett írni. 1960 és 1978 között tíz könyve jelent meg. 1965-ben tagja lett a Szovjet Írók Szövetségének.  Legismertebb, legjelentősebb regénye Puskin-ház volt, mely az Egyesült Államokban 1978-ban, a Szovjetunióban pedig csak 1989-ben jelent meg. Nyugaton kivívott elismertsége miatt ugyanis Andrej Bitov tiltólistára került, műveit a szovjet kiadók egészen a peresztrojka korszakáig nem publikálták.

„Az orosz irodalom hagyományain felnőtt, kísérletező Bitovot már korai írásai alapján is a pszichológiai regény megújítójaként üdvözölték, mások az irodalom és a modern társművészetek, a filmművészet formai eredményeinek összefoglalóját látták benne.” – írja róla a Papageno.hu.

A hetvenes évek végén létrejött Metropol című szamizdat, illetve az 1988-ban létesült orosz PEN klub egyik alapítója, 1991-től pedig elnöke volt.

A Perestrojka új lehetőségeket nyitott meg számára: orosz irodalmat tanított amerikai egyetemeken, valamint tanított a Maxim Gorkij Irodalmi Intézetben, miközben emberi jogokkal, közösségi szerepvállalással is foglalkozott.

1992 és 1993 között a Berlini Tudományos Akadémia ösztöndíjat ítélt meg számára.
Andrej Bitov az Oktyabr c. irodalmi folyóirat díjazottja lett 2013-ban. 2014- ben az Oroszországi Föderáció Kormányának Díját, 2015-ben pedig a Platonov-díjat nyerte el. 2018-ban megkapta a Barátságért Érdemrend kitüntetést.

Magyarul az Erdő, illetve Az ember napjai című munkái jelentek meg, 1978-ban és 1979-ben. Írásai antológiákban is olvashatók.

Andrej Bitov hétfőn, december 3-án halt meg Moszkvában, 82 évesen.

Andrej Bitov művei az OIK katalógusában

Andrej Bitov művei az OIK Műforditás Adatbázisában

 

Imréné Koljadzsin Natália

Történelem, irodalom, fotók – a Tiszatáj novemberi száma

A szegedi „irodalmi folyóirat”, a Tiszatáj olykor túllép alcímének körén, elsősorban a helyi kulturális, művészeti vonatkozások területére. Ezúttal még távolabbra tekintett, a világszerte méltán felidézett, száz éve lezajlott első világháborúra emlékezve közölt összeállítást. Címe, „A compiègne-i vagon utasai (Európa: 1918–2018)” megidézi a fegyverszünet aláírásának helyszínét, az évszámok pedig az események napjainkig tartó hatására emlékeztetnek. Völgyesi Zoltán tanulmánya („A Monarchia végzetes háborúja és a nemzetiségek”) képviseli a szorosabban vett történettudományt, Gyáni Gábor a sajtótörténethez közelít („Háborús tapasztalat és a nem várt jövő”), Lengyel András tanulmánya  („Háborúvesztés és irodalom”) az irodalomtörténet-íráshoz sorolható. A Kossuth-díjas író, Sándor Iván személyes hangú esszéjét két világirodalmi vonatkozású írás követi: Soltész Márton Tormay Cécile „Az idegen” és Julio Cortázar „A sziget délben” című novelláját hasonlítja össze; Mikola Gyöngyi Vladimir Nabokov édesapjának, V. D. Nabokovnak az emlékezéseit ismerteti a háború és a forradalom időszakáról.

A lapszám illusztrációi a „Müller Miklós/Nikolás Muller a lencse előtt” című szegedi fotókiállítás anyagából valók. Az Orosházán született, a 30-as években emigrált fotóművészről készült fényképek többségében időskori arcait mutatják.

Mint mindig, gazdag a szépirodalmi és érdekes a szemle rovat.

A műfordítások: Milorad Pavić regényrészlete, Sylvia Plath és Frank O’Hara versei bekerültek Műfordítás-adatbázisunkba. A Diákmellékletben Szalagyi Csilla tanulmányát olvashatjuk Takács Zsuzsa költészetéről.

A Tiszatáj megtalálható könyvtárunk folyóirat-olvasó terében.

Dörgő Tibor

Ünnepi Nyitvatartás

Korábban »