Kávészünet

Irodalmi lépegető a Mészöly-centenáriumban | Mesés befejezés

„Valahányszor visszautasították egy novellámat, önvígasztalásul írtam egy mesét.”
(Mészöly Miklós)

Nem Mészöly volt az egyetlen, akit a kor arra „kényszerített”, hogy meséket írjon.
(Egyesek úgy hazataláltak ebbe a műfajba, hogy ma már el sem hinnénk róluk, hogy nem így kezdték, pedig Csukás Istvánt például egyenesen győzködni kellett, hogy gyerekeknek írjon, méghozzá éveken át!)

Ezzel a jelenséggel végül mindenki nyert:

  • a cenzúra keze nem ért el a gazdag szimbolika felfejtésig;
  • az író – ha nem is felnőtteknek szóló nagyregényt vagy verset szerzett, de – alkothatott;
  • mi magyarok pedig irigylésre méltó, kiváló gyerekirodalmi művekkel büszkélkedhetünk.

Persze az is igaz, hogy ennek köszönhetően meséink, gyerekverseink és a felnőtteknek szóló irodalom között viszonylag könnyű az átjárás.
„Mintha a meséim nem is mesék lennének, a szó klasszikus gyermekirodalmi értelmében, hanem felnőtteknek szóló történetek” – ismerte fel maga Mészöly is egy Szigeti Lászlóval folytatott beszélgetésben.

Tovább »

Irodalmi lépegető a Mészöly-centenáriumban | Mészöly Miklós lírája

A fotót készítette: Molnár Edit [az MTI tulajdona].

A Mészöly-életmű szédítően sokszínű. Akad közte regény, esszé, mese, dráma, ifjúsági regény, rádiójáték és vers is – és akármelyik műfajra essen is a választásunk, remek művekkel találkozunk.
Ebben a bejegyzésben Mészöly lírájáról lesz szó, amit két – átfedésekkel is bíró – kötet jegyez: egyikük az Esti térkép; a másik pedig az Elégia.

Tovább »

Irodalmi lépegető a Mészöly centenáriumban | A Mészöly-Polcz házaspár 2. rész

„Nem kell ismernem a célomat, / mert a célom ismer engem.” (Weöres Sándor) De ha megtalál a célod, mit csinálsz? „Egész lényeddel hasonlítani és emlékezni…”

Amondó vagyok, hogy Mészölyt mint embert is érdemes megismerni, ha a művei olvasására adjuk a fejünket; és ha Mészölyt olvasunk, olvassunk mellé Polcz Alaine-t is – kezdésnek például tökéletes az Egész lényeddel című kötet!

Tovább »

Irodalmi lépegető a Mészöly centenáriumban | A Mészöly-Polcz házaspár 1. rész

Mészölyt olvasni komoly kihívás, de sokat segít, ha nem pusztán íróként, emberként is megkedveljük – ebbe a folyamatba pedig érdemes bevonnunk a feleségét.
Egyetlen kötet sem létezik, melynek alapján jobban megismerhetnénk a Mészöly-házaspárt, az alkotók igazi arcából itt kapjuk a legőszintébb, legintimebb, legnagyobb szeletet – ha elég bátrak vagyunk az alámerüléshez.

Tovább »

Élménybeszámoló az OIK Nyílt Napján tartott irodalomterápiás alkalomról

(Szigorúan a csoporttitok megtartásával.)

2021. szeptember 25. 15:00 – ekkorra vártam az irodalomterápiás csoportülésre az érdeklődőket. Kezdésnek megbeszéltük a csoport szabályait, valamint felhívtam mindenki figyelmét arra, hogy nem lesz semmilyen szünet, majd közös megegyezéssel bezártam a Nyelvstúdió ajtaját a foglalkozás végéig, hogy az esetleges bámészkodók vagy késők ne zavarhassák meg a csoportfolyamatot. Drasztikusnak tűnhet, de ez egy biztonságos, védett közeg kell legyen, és ha mondjuk egy sajátélmény-megosztás közben betoppan valaki, megzavarhatja, sőt, akár tönkre is teheti azt, ami épp történik. Igaz ugyan, hogy nyílt nap volt, de a csoport efféle védelmét szigorúan kezelem.

Tovább »

A hét könyve: Yasmina Reza: Babilon

Yasmina Reza (1959-) neve annak ellenére sem ismeretlen a magyar közönség előtt, hogy a Babilon első magyar nyelvre fordított regénye. A Renaudot-díjas francia szerzőnő számára a Katona József Színházban 1997-ben bemutatott Művészet című drámája elsöprő sikert hozott, ugyanakkor a Roman Polanski által rendezett Az öldöklés istene (2011) című film népszerűsége is megkérőjelezhetetlen a magyar mozirajongók körében.

Mindenesetre azoknak se kell rosszul érezni magukat, akik ezen a könyvajánlón keresztül találkoznak először Yasmina Reza nevével. Most itt az idő behozni a „lemaradást”. Mert a Babilon elképesztően jó regény, annak ellenére letehetetlen, hogy az írónő az élet olyan részleteinek pontos feltárására vállalkozott, amelyek a rohanó mindennapok lendületében biztosan rejtve maradnak.

Tovább »

A hét könyve: Eva Mozes Kor: Az auschwitzi ikrek

„Bocsáss meg a legrosszabb ellenségednek, bocsáss meg mindenkinek, aki bántott, mert ez meggyógyítja a lelkedet, és felszabadít.”

Mirjam és Éva egypetéjű ikrek, akik egy erdélyi magyar faluban születtek, viszonylag jómódú családba. A szüleik azt tanították nekik, hogy mindig segítsenek a kevésbé szerencséseknek.

Az antiszemitizmus, a zsidók elleni gyűlölet 1940 után kezdett beszivárogni az életükbe. A szülők igyekeztek a gyerekek elöl eltitkolni a rémisztő jövőt, hogy Hitler a zsidók kiirtását tervezte. Az iskolában zsidóellenes propagandafilmeket vetítettek a gyerekeknek, és ennek hatására a többiek az ikrek, majd a falu lakossága a család ellen fordult. Egy nap csendőrök jöttek értük. Egy városi gettóba kerültek, és a szabad ég alatt kellett aludniuk. Végül marhavagonokba tereltek mindenkit, majd több napos utazás után Auschwitzba vitték őket.

Tovább »

Az alkotás szerepe egy irodalomterápiás csoportülésen

Az előző bejegyzésben írtam: „Volt már arra is példa, hogy Örkény István Presztízs című egypercesét úgy vezettem fel, hogy a csoporttagoknak gyümölcsökként kellett magukat elképzelniük, majd gyümölcssalátát kellett úgymond keverniük a jó és a rossz tulajdonságaikhoz társítva a gyümölcsöket. Igaz, hogy az utóbbi már nem kezdő és záró körös feladat, így” ennek kifejtését ebben az írásban folytatom.

Többféle gyakorlat létezik, melyeket egy irodalomterápiás csoportülésen alkalmazni lehet, ezek egyik gyűjteménye a James W. Pennebaker féle Gyógyító írás, egy másik pedig a Molnár Krisztina Rita és Lackfi János neveivel fémjelzett Titkos versműhely. Én elég kreatívan és spontán működöm, nem mindig tervezem meg előre, mikor milyen feladat várható. Sokszor a beszélgetés előre haladtával gondolom ki, mi is lenne szerintem ideális. Most nem részletezem, milyen kreatív írásos és másfajta (például rajzos) gyakorlatok léteznek, inkább összegyűjtöttem, mi mindenre számíthat az, aki egy általam tartott csoportra jön. Mint mondtam, spontán működöm, így ezektől eltérőek is előfordulnak majd, ez itt inkább csak egy kis ízelítő a már beváltak közül.

Tovább »

Irodalomterápia keretben: a kezdő és a záró kör

Az előző bejegyzésben írtam: „Általában van egy keret: a kezdő és a záró kör mindig valamilyen aktuális hangulatot feltérképező feladat, amely azt térképezi fel, hogy a csoporttag milyen hangulatban érkezett a csoportra aznap, hogy érzi éppen magát a mindennapjaiban és aktuálisan a csoportban.”

Mindez azért jó, mert a csoporttag ki tudja mutatni, hogyan érzi magát az itt-és-mostban[1], ezáltal az irodalomterapeuta tud mire építeni, tudja, mire figyeljen.

Ebben a bejegyzésben azokat a feladatokat fogom bemutatni röviden, amelyeket a kezdő és a záró körben szeretek alkalmazni.

A záró kört külön nem fogom említeni, mert a záró körben ugyanaz történik, mint a kezdő kör folyamán. A különbség csupán annyi, hogy a záró kör esetében a csoportülés alatti történések adják a kiindulási pontot az itt-és-mosthoz.

Tovább »

Mi is az az irodalomterápia? Kell-e ettől félni?

Aki még nem találkozott a módszerrel, annak szeretnék segíteni egy kicsit ezzel az írással.

Az utóbbi kérdésre egyszerűbb a válasz: nem, nem kell ettől félni. A következőkben kifejtem, mi is zajlik egy ilyen csoportülésen, ezzel egyben az előbbi kérdésre is felelek.

Az irodalomterápia (hivatalos nevén biblioterápia) a művészetterápiák egyik ága. Elnevezése a görög eredetű biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, segítés, kísérés) összetételéből született. A gyógyítást szerencsésebb, ha nem visszük bele a szókészletünkbe: hiszen valójában nem gyógyítunk, hanem kísérjük a klienseket az önismeret és a személyiségfejlődés útján, közben irodalmi szövegekkel mankót adunk, hogy az ingatag úton levésben őket megtámogassuk. A kliens szótól sem kell megijedni, így hívjuk a csoporttagokat.

Tovább »

Korábban »