100 éve született Juan José Arreola : Kávészünet

100 éve született Juan José Arreola

Juan José Arreola

A mexikói irodalom egyik legeredetibb alakja Zapotlán el Grande városában született. Már gyermekkorában rajongott a könyvekért. A mexikói forradalom utáni zűrzavaros években végül nem fejezte be elemi iskoláit, 13 évesen kitanulta a könyvkötő mesterséget. Sokféle foglalkozást űzött, de közben autodidakta módon képezte magát. Később színházművészetet tanult Mexikóvárosban, és 1945-ben Louis Jouvet hívására Franciaországba utazott, hogy színházi szerepekben bizonyíthassa tehetségét. Nem maradt sokáig Európában, hazatérte után fordítóként és korrektorként dolgozott.

Első novelláskötete 1943-ban jelent meg, de igazán az 1949-es Varia invención című kötetével hívta fel magára a figyelmet, amelyben sokféle műfajjal kísérletezett. Ezekre az írásokra általában jellemző a meghökkentés, a provokálás, az abszurd helyzetek, a fantasztikum és a humor. Már ebben a kötetben is megjelent kedvenc műfaja, az egyperces novella, amely későbbi műveiben oly jellemzővé vált.

Jorge Luis Borges elsőként ismerte fel, hogy a mexikói író miként forradalmasította a latin-amerikai elbeszélő művészetet. Arreola 1952-ben publikált, Confabulario című kötetéhez írt előszavában olvashatjuk a következőket: “A történelmi, földrajzi és politikai körülményeket semmibe véve, Juan José Arreola a gyanakvó és konok nacionalizmusok korszakában az univerzumra és annak fantasztikus lehetőségeire szegezte szemét” (Székács Vera fordítása).

Arreola már ismert novellista volt, amikor 1963-ban megjelent egyetlen regénye, a népi hangvételű, vaskos humorú Feria. Az önéletrajzi epizódokkal átszőtt, sokszereplős történetben szülővárosa életét idézi fel. A regényt próbálták már besorolni a mágikus realista kategóriába is, de a kosztumbrista jelző jobban illene rá, hiszen a történet egy létező helyen, Zapotlán városában játszódik, és a szereplőket az író valós alakokról mintázta.

A középkori bestiáriumok ihlették későbbi kötetét (Bestiario, 1973), de az ő állatai nem a fantázia szüleményei, hanem valós lények. Az író ebben a könyvében – ironikus látásmódja révén – az emberi gyarlóságokat állítja pellengérre.

Arreola 1964-től oktatott a mexikóvárosi egyetemen. Irodalmi műhelyt is vezetett, ahol felolvasásokat tartottak, később pedig a televízióban is igyekezett megosztani olvasmányélményeit a nagyközönséggel. Rendkívül nagy szerepe volt a fiatal tehetségek támogatásában. Nevéhez több irodalmi folyóirat alapítása is köthető, melyekben olyan jeles írók publikáltak, mint például Juan Rulfo és Carlos Fuentes. A nagy hatású művész 83 évesen hunyt el Guadalajarában.

Az író nemzetközi elismertsége sajnos még mindig várat magára. Magyarországon is alig-alig fordítottak tőle. Hét elbeszélése olvasható az 1987-es Utolsó szerelem (mexikói szerelmes novellák) című kötetben. Az El guardagujas című elbeszélését viszont már többször átültették magyarra (A váltóőr, A bakter), amely szerepel a Harc a párduccal című 2003-ban megjelent antológiában is.

 

Molnár Anikó

Vélemények

Hozzászólás küldése